>>[A hagyományos kínai gyógyászat]

Alapelméletek a hagyományos kínai gyógyászatban

A kínai orvostudomány alapelméletei a beteg testi harmóniáját, az egyensúlyt probálja helyreállítani. Az alapelemek között szerepel a yin és a yang, a két szembenálló, de egymást kiegészítő elem, továbbá az öt alapelem, az energiamozgatás, a belső szervek funkcionálása, és a meridiánok keringése, valamint a pszichés tényezők megfigyelésének tanai, amelyek magukba foglalják a pszichoszomatikát, a diagnosztikát, a dialektikát, a kórmegelőzést és az egészéges életmód kialakítását, illetve megőrzését.
A yin és a yang közötti egyensúly megtartásának alapgondolata visszanyúl a klasszikus kínai filozófiához. Az orvos az egymással szembenálló, de egymást kiegészítő elemekkel magyarázzák a dolgok, így a test részei közötti viszonyokat. Az orvosok szerint a yin nem létezhet yang nélkül, az egymással szemben kialakuló viszony képezi a testben az egyensúlyt, a harmóniát. Az egyensúly felborulása esetén megbetegszik az ember és negatívan hat az életerő mozgatására és az egészségre.
Az öt alapelem – a fa, a tűz, a föld, a fém és a víz, amelyekből minden felépül, magába foglalja a világ valamennyi létezőjét, így az emberi testet is. Az öt elem az ember valamennyi olyan szervét magába foglalja, amelyben tápláló vagy kontrolláló kapcsolat működik. A kínai medicina tanai szerint minden természeti folyamat, így az ember belső szervezete is az öt elemre és azok váltázásaira épül. Az öt átalakulási fázis középpontjában ezek az elemek átalakulása illetve egymástól való kialakulása és legyőzése áll.
A qi, az energia mozgatásáról szóló tan. Az energiáknak, a természetben létező tényezőknek, a csillagászat, a meteorológia, a klímaváltozás emberi testre gyakorolt hatását elemzik. Az öt mozgatóerő a fa, a tűz, a föld, a fém, és a víz, amelyek a tavasz, a nyár, a hosszú nyár, az ősz és a tél egymást követő évszakváltozása. A hat qi pedig a szél, a hidegség, a melegség, a szárazság és a tűz (gyulladás) időjárási tényező. A kórmegallapításnál, illetve a beteg vizsgálatánál a doktor figyelembe veszi az évszak és a kóros jelenségek közötti kapcsolatokat.
A belső szervek funkcionálásának tana főleg az öt alapelemnek megfelelően az öt magtárszerv (máj, szív, lép, tüdő és vese) és hat palotaszerv (epehólyag, vékonybél, gyomor, vastagbél, hólyag és szívburok), amelyeket vízszintes és függőleges (meridionális) csatornák kötnek össze. Külön palotaszervek az agy, a csontvelő, a csontozat, a vérketingés, az epe és az anyaméh. Külön fejezet a kínai orvoslásban a külön palotaszervek funkcionálásának és kóros váloztásának figyelése és megállapítása.
A meridiánok tana szoros kapcsolatban áll a belső szervek funkcionálási tanával. A tan elmélete szerint a qi, az energia és vér keringésének rendszere, amely összeköti az ember belső szerveit a külsőkkel. Megbetegedés esetén a kórnak megfelelően rendellenes, kór okait mutató állapotok jelentkeznek. Ezek alapján állapítják meg a betegséget, illetve a kezelés módját.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12