>>[A hagyományos kínai gyógyászat]

A kínai gyógyászat módszerei

Az orvos a betegre a kezelés során ránéz (inspekció), meghallgatja (auszkultáció), kérdéseket tesz fel neki, megszagolja és kitapintja pulzusát. Így szerez információt a páciens állapotáról és állítja fel a diagnózist. Mind a négy módszer fontos szerepet játszik, nem helyettesíthetik egymást. A klinikai kezelésben csak akkor nyernek pontos kórképet, ha mind a négy módszert igénybe veszik.

A páciens külsejének szemügyre vétele 

Ránézéssel a meridiánok rendszerét vizsgálja, mely a belső szervek funkcionális működésének figyelembevételével történik. Az elmélet szerint, ha valaki megbetegszik, belső szerveinek rendellenessége külső jegyeken is megmutatkozik. A beteg közérzete, arca és más testrészeinek színe, magatartása mind információt sugároz a doktornak.
Klinikailag a következő lépések történnek: a páciens arckifejezése, arcának és bőrének színe, a nyak és érzékszervek, a meridiánok (energiavonalak), vizelet és széklet vizsgálata. A ránézés abból áll, hogy az orvos a páciens arcán árulkodó jeleket alaposan szemügyre veszi, és nyelvét megvizsgálja, mert a nyelven megmutatkozó változások sok tekintetben elárulják a belső szervi gondokat.

A meghallgatás és megszaglászás

A doktor meghallgatja a páciens hangját és megszagolja ürülékét, ami alapján megállapítja az egészségi állapotot.
Meghallgatáskor nemcsak a hangot vizsgálja az orvos, hanem a hangváltozást is, amely információt ad a beteg belső szerveinek rendellenességéről. Meghallgatja a beszédhangot, a légzést, a köhögést, a böffenést illetve a böfögést.
A szagláláskor a testet és a teremben a betegből kiáradt szagot vizsgálja. A betegből származó szagok a belső szervek rendellenes működéséről árulkodnak, mely a bőrön vagy az érzékszerveken keresztül jutnak a külvilágba. A teremben a betegből áradó szag a testből és ürülékéből való. Például a fertőző betegek rendszerint rothadt szagot árasztanak magukból.

A kérdezés

A kérdezés igen fontos. Az orvos kérdései alapján a beteg elmondja panaszait, a betegség keletkezését, fejlődését, jelenlegi állapotát, más orvostól kapott kezelést és annak eredményeit. A kérdezésnek az a célja, hogy a doktor megismerje a páciensen nem látható külső körülményeket, az elmondottakból ismeretet szerezzen a páciens életviteléről, mindennapi életéről, munkakörülményeiről és étkezési szokásairól valamint a nemi úton terjedő kórokozók esetleges jelenlétéről.
A kérdezés után a személyes adatokon (nem, életkor, foglalkozás, házassági állapot, nemzetiség stb.) kívül a doktor figyelmesen meghallgatja a beteg panaszairól, pillanatnyi lelkiállapotáról, a már átesett betegségeiről, jelentős családi betegségeiről szóló mondandóját. A pillanatnyi állapotának vázolása során főleg a jelenlegi érzésről, a közérzetről, az alvási, a vizelési és a székelési állapotról esik szó.

A pulzus (húrok) tapintása

A pulzus tapintásából az orvos a beteg testének egyensúlyáról, illetve annak megbomlásáról értesül. Az ütőeret a csukló fölött a mutató-, a középső és a gyűrűsujjal érinti meg. A kitapintott pontok a különböző szervrendszereknek felelnek meg. Kétfajta tapintást különböztetünk meg, a pulzustapintást és a testtapintás. Az orvos nyomással és a nyomásra való reakció útján ismeri fel a testben a beteg szervet.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12