A mai Yueyang pagoda egy négy pillér támogatta, három szintes, fedélszerkezetében úgynevezett "repülő", azaz felfelé kihajtó ereszű, sisakfedelű téglából és fából épült építmény. A pagoda földszintjének falai tele vannak a különböző dinasztiák neves értelmiségijeinek műveivel. Az első emelet központján fekvő spanyolfalon olvasható Fan Zhongyan ismert műve. A főpagoda két oldalánal egy-egy építmény is van.

A Yueyang pagodáról kifelé nézve a tó felületéről magasodó kis sziget látható, a híres Junshan hegy, amelyet másképpen Dongting hegynek is hívnak. A Yueyang pagodához közel fekvő Junshant egy Tang-kori költő művében kagylónak minősítette, a Dongtingot pedig ezüst tányérnak. Ha a Yueyang pagodáról nézzük a panorámát, láthatjuk, hogy ez a kép nagyon precíz.

A Junshan tulajdonképpen egy hosszúkás sziget, 72 kisebb-nagyobb hegycsúcsból áll. Bár kicsi a sziget, de sok legenda fűződik hozzá. A mondák szerint az ősi időszakokban a Dongtingban nem volt sziget. Amikor fújt a nagy szél, az ide-oda járó hajók nem szállhattak meg révben, amiből mindig katasztrófák lettek. Az eset együttérzést keltett a víz alatt élő 72 kagylólány részéről. A lányok a nagy fájdalom ellenére levették kagylójukat, és egy-egy szigetet készítettek belőlük. Aztán összekapcsolódtak a szigetek, így képződött a mai Junshan.

A Junshan szigeten a csúcsok között viszonylag tágas lapos föld található, ahol a Song-dinasztiában a lázadó parasztok állomásoztatták csapatukat. Akkoriban a nyomorgó halászok itt hirdették meg a felkelést, számos harci hajót állítottak elő, s a Dongting tavon küzdöttek az akkori császári csapatok ellen.