Kedves Olvasóink!

Személyes tapasztalatokon alapuló expókalauzommal nemcsak azoknak szeretnék mankót szolgáltatni, akik egy magyar szemszögből írt beszámolóból szeretnének a kínai expó multikulturális forgatagában tájékozódni, hanem azokhoz is kicsit közelebb szeretném hozni a világkiállítás légkörét, akiknek október 31-ig nem lesz lehetőségük ellátogatniuk a Huangpu-folyó partjára.

Kínában mostanában sok, három napra kialakított útikalauz lát napvilágot az expóról, így rádiónk kötelékében én is elkészítettem saját komplex ajánlatomat az Önök számára. Igyekeztem azokra is gondolni, akik Sanghajba látogatva csak egy vagy két napot tudnak majd a világkiállításra áldozni. Ők a kalauz második harmadában található pavilonajánlóból kedvük szerint szemezgetve össze tudják majd állítani a saját érdeklődésüknek leginkább megfelelő programot. A harmadik részben általános, hasznos tudnivalókat gyűjtöttem össze, melyek gördülékenyebbé, élvezetesebbé tehetik a kirándulást. Most tehát: kalandra fel!

A világkiállítást helyszínét nyolc metróállomásról is megközelíthetjük (a következő számú vonalakon: 4, 6, 7, 8, 9). Az egyszerűség kedvéért az általam tervezett útvonalakhoz igazítottam, melyik nap melyik bejáraton lépünk be az expó területére képzeletben, az útmutató végén található térkép-link segítségével azonban bárki könnyedén saját szállodájához tudja hangolni az útvonaltervet.

1. nap – A zóna

Útvonal: Kínai Nemzeti Pavilon – ománi pavilon – pakisztáni pavilon – izraeli pavilon – nepáli pavilon – szaúdi pavilon – japán pavilon – észak-koreai pavilon – marokkói pavilon

Az első napot a főbejáratnál (száma: 5/3, melyhez a 7-es vonal Yaohua és Yuntai állomásai vannak a legközelebb - 耀华路站 és 云台路站) kezdjük reggel 8-kor, ugyanis hiába az expó csak 9-kor nyitja meg kapuit, a kínai pavilon óriási népszerűsége miatt csak korlátozott számban kaphatók a belépőkártyák (naponta „mindössze" 40 ezer darab), ezekért már a bejáratnál sorban kell állni. Az egyébként díjmentesen igényelhető kártyánkon feltüntetnek egy időpontot, a nap folyamán csak ekkor állhatunk be a Kínai Nemzeti Pavilon előtti sorba. Mi most a legkorábbi jeggyel számolunk, így kezdhetjük a napot a méreteiben lenyűgöző kínai pavilonnal, melynek megtekintése megközelítőleg 1,5-2 órát fog igénybe venni. A pavilon közvetlenül a főbejáratnál található, nem kell tehát térképböngészéssel kezdeni a napot.

Miután elhagytuk a kínai pavilont, sétáljunk tovább a Yuntai úton, ahol szemünk elé tárul két különleges pavilon is: a pakisztáni és az ománi. Az idő szűke miatt csupán magukat az épületeket ajánlom figyelmükbe, ahogyan Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok közeli pavilonjainak is inkább külső látványa szolgál érdekességül: előbbi egy félig üvegvázú óriáskagylóhoz hasonlít, míg utóbbi sivatagi homokdűnéket formáz. Lassan dél felé jár az idő, ebédünket költsük el helyben, a Kínában rendkívül nagy népszerűségnek örvendő japán gyorsétteremben (Ajisen Ramen, 35-50 jüan egy ebéd, a hivatalos expó térképeken 5-ös számmal jelölik).

Miután jóllaktunk, irány a 2010-es világkiállítás egyik legnagyobb szenzációja, a szaúd-arábiai pavilon! Mielőtt azonban beállnánk a valószínűleg hosszan kígyózó sor végére, tekintsük meg az útba eső nepáli pavilon épületét, melyet az egész expó egyik legszebben kidolgozott építészeti alkotásának tartok. Bemenni azonban sem ide, sem a szomszédos indiai pavilonba nem biztatnám a kedves látogatót, hiszen vár a szaúdi varázs. Az arab sivatagi világra várva minden bizonnyal a délután egy jelentős része el fog telni, de a szaúdi pavilonért tényleg érdemes ennyit várakozni.

Ezután folytassuk utunkat tovább a Bocheng úton, mígnem megérkezünk a már megjelenésében is igen kreatív dél-koreai pavilonhoz. Ennél a pontnál mérlegelnünk kell: Dél-Korea vagy Japán? Mindkettő feltehetően nem fog beleférni az időbe, hiszen a két távol-keleti ország pavilonja a legkeresettebbek közé tartozik. Amennyiben egyik távol-keleti ország csúcstechnológiája sem tüzel fel a nap vége felé minket, kukkantsunk be a vietnámi pavilonba, ahol garantáltan kevesebb ember áll sorba. Maga a kiállítás nem annyira lenyűgöző, viszont a belső építészeti kialakítás nagyon kellemes. Meglepő módon nekem egy gótikus templombelső ugrott be először, mégis igazán délkelet-ázsiai a stílusvilág, és talán ettől a kettősségtől olyan üdítő az élmény.

Észak-Korea pavilonja már csak azért is érdekes, mert az ország először reprezentálja magát egy világkiállításon. A pavilon maga nem nyújt semmi váratlant, ennek ellenére a kuriózumokat kedvelő látogatóknak ajánlom. Eljuthatunk ide a kazah és üzbég pavilonok között vagy a Bailiangjing úton is.

Az elcsigázott expójárónak meg kell pihennie, vacsoráznia kell, mielőtt belépne az általam önkényesen az expó legszebb alkotásának ítélt marokkói pavilonba. A környéken a következő éttermek közül válaszhatunk: Bianca, Yoshinoya, Zabon, Ogawaya és Yusheng Restaurant (előbbi négy japán, utóbbi kínai étterem, 30-60 jüanért jóllakhatunk mindegyik helyen, ajánljuk a Yushenget, melyet 12-es számmal jelöl az expótérkép). A napot megkoronázva pedig tekintsük meg esti kivilágításban az elragadó marokkói palotát, mely egyébként az egyetlen teljesen önálló építésű afrikai pavilon.

A pavilonok zárásáig (este 10 óra) hátra lévő idő és kimerültségi fokunk függvényében több lehetőség áll előttünk: elballagni az Expó Központba megtekinteni az aznapi előadást; felkeresni néhány népszerű pavilont a környéken - érdeklődési körünk szerint akár az izraelit, akár az egyesült arab emírségekbelit, akár az indiait; de úgy is dönthetünk, hogy befejezzük az első napot, egy kényelmes sétával elérhető ismét a főbejárat.