Török pavilon: határozottan jól kivitelezett egész. Belül sötét van, mely elősegíti a múltba való utazást: kezdve a világ egyik legelső ismert településével, az anatóliai Catalhöyükkel egészen a szultánok koráig. Végül elérkezünk a modernkori Isztambulba, a multimédiás körpanorámával körülöttünk zajlik a Boszporusz-parti élet. A kijáratnál török fagylaltot vehetünk, és éttermet is találunk. A sorban állás negyed és háromnegyed óra között változhat, de megéri.

Görög pavilon: a polisz koncepciója nem rossz, de nem is átütően nyerő. Nyugodtan kihagyhatjuk, ha csak nem vágyunk egy görög fogásra a tavernában.

Portugál pavilon: szintén nem tartozik a felejthetetlenek közé, de nem érdektelen. Értékes emlékeket állítottak ki Portugália és Kína 500 éves kapcsolataiból. A pavilon végén kóstolhatunk és vásárolhatunk a híres portói borokból. A várakozási idő lehet 10 perc is, de igen hosszúra is nyúlhat.

Spanyol pavilon: az épület az egész világkiállítás egyik legextravagánsabb megjelenésű darabja. Falát fonott kosarak alkotják, formabontó ívei egy kicsit Dalít és Gaudí Barcelonáját juttatta eszembe – bár megjegyzem, előbbitől és utóbbiról is csak képeket láttam. A kiállítást az első terem miatt ajánlanám szíves figyelmükbe, itt ugyanis a már-már unalmassá váló háromdimenziós mozgókép- és hangélmény más hatásokkal egészül ki: egyszer csak a pamplonai bikafuttatás kellős közepén találjuk magunkat, a bikák dübörgését a talpunk alatt érezhetjük. A bejárat után egy rövid flamenco előadás nyitja, a kijárat előtt pedig egy óriási, arcizmaival játszó csecsemőalak zárja a látnivalók sorát. Napközben legalább egy órás sort kell kiállnunk, hogy bejuthassunk.

Orosz pavilon: majdnem annyira elhibázott a belső, mint amilyen mutatós a külső. Engem legalábbis nem fogott meg az indákkal átszőtt, az élet fája alapgondolatra épülő mesevilág. Óriás műnövények szegélyezik az utat, a mondanivaló közben pedig kissé nehézkesen jön át. Az épület viszont igazán dekoratívra sikerült, esti kivilágításban különösen szép. A több órásra is dagadható sorokba nem javaslom a beállást.

Az Egyesült Királyság pavilonja: telitalálat. Ezt látni kell, ahogy sötétben kívülről, úgy bármelyik napszakban, de lehetőség szerint szintén az esti órákban, belülről is. A britek tökéletesen leegyszerűsítették, befogadhatóvá tették az üzenetet: természetes sokszínűség, biodiverzitás. Sokan egy sündisznóhoz hasonlítják a formabontó épületet. A tüskék átlátszó szálak, melyek hintáznak a szélben, a pavilon belső teréből induló végükben egy-egy növény magját helyezték el. Tulajdonképpen ezek összképe adja az enteriőrt, melyet szintén elképesztően jó érzékkel alakítottak ki: mozdulatlan, mégis hullámzó hatású az üvegszálakból álló fal, bennük pedig a magvak puszta jelenlétükkel megtöltik tartalommal, mondanivalóval az alkotást, mintegy gondolati perspektívát adva az egész pavilonnak. A sor nem véletlenül duzzad tehát több órásra is, ajánlom este 9 után felkeresni a pavilont.

Olasz pavilon: stílusos, gazdag, színes. Nem okoz csalódást, az olaszok hozzák a formájukat. Van minden, ami hirtelen eszünkbe jut a mediterrán csizmáról: sportautók, divat, konyha, hírességek: mindez stílusosan. Annak nem ajánlom csak, aki nagyon otthon van Olaszországban, és ugyanezt „nagyban" is láthatja. Népszerű pavilon, napközben nagyon hosszú a sor.

Francia pavilon: színvonalas, de a nagyok között nem kiemelkedő. Régi francia filmekből láthatunk részleteket, és megcsodálhatjuk a párizsi Musée d'Orsay néhány féltett kincsét: Rodin, Gauguin, Van Gogh, Cézanne, Manet, Millet és Bonnard alkotásai jelentősen növelik a kiállítás értékét. A házasságkötő teremben, - ilyen is van, - igen intenzív virágillat várja a látogatókat és a házasulandókat. A sor több órás is lehet.

Svájci pavilon: egyik termében lélegzetelállító légi felvételeket vetítenek az Alpok hófödte csúcsairól. Bár a film megtekinthető néhány videómegosztó oldalon is, azért a pavilon óriásvásznán egészen más a hatás, nem beszélve a magaslatok helikopteres felfedezésről, csak ez utóbbit nem tapasztalhatjuk meg a helyszínen. Nem úgy a libegőzést, ami a pavilon legnagyobb vonzereje. Ám hiába különleges dolog egy alpesi sífelvonóról letekinteni a nyüzsgő expóra, mégis inkább arra biztatnám magyar olvasóinkat, hogy kifejezetten emiatt ne csatlakozzanak a sorban állókhoz, ők ugyanis több órát is várhatnak, mire beszállhatnak a kabinba.

Német pavilon: egy németesen jól megtervezett, modern múzeumnak nevezném, ahol jól el lehet tölteni az időt, van mit megnézni. Sok érdekességet megtudhatunk a német városfejlesztési koncepciókról, de a legizgalmasabb látnivaló kétségkívül az úgynevezett energiagömb. Egy külön arénát alakítottak ki az egyébként hatalmas pavilonon belül, ahol egyszerre három emeleten bámulhatjuk, pontosabban kiabálhatjuk a gömb produkcióját. Nem történt elírás, az óriási labda ugyanis az emberek hangjára kel életre, kezd hintázni aszerint, hogy a két műsorvezető hogyan vezényel a tömegnek. A látványos mutatvány azt példázza, hogy nagy köveket tudunk megmozgatni, ha együttműködünk egymással, összedolgozunk. - A német pavilon előtt is igen könnyen bőven egy óra fölé nőhet a várakozási idő.

Az Egyesült Államok pavilonja: óriási népszerűsége miatt nem ajánlom feltétlenül felkeresését magyar olvasóinknak, ugyanis belül három filmvetítésen kívül nem sok más történik, és a háromból kettő elsősorban a kínai látogatóknak szól. A harmadik, egyébként nagyon hollywoodi jellegű kisfilm miatt lehet érdemes mégis ellátogatni ide, hiszen a teremben ülve egészen különleges moziélménynek lehetünk részesei: esővel, széllel és a spanyol pavilonhoz hasonlatos talajdübörgéssel.

Kanadai pavilon: több ötletes, interaktív eleme ellenére ebben a pavilonban tudtam a leginkább relaxálni, egy másik dimenzióba lépni, amiben persze nagy szerepet játszott az, hogy meglehetősen késői időpontban kerestem fel. Nem is szorgalmazom, hogy nappal látogassák meg a kanadai egységet a már jól ismert okok miatt: végeláthatatlan sorok.

Brazil pavilon: többet vártam a beharangozások után tőle. Kicsit az volt az érzésem, mint a görög pavilonnál: alapvetően jó, de nem kiforrott ötletek, kevésbé kidolgozott elemek. A brazil karneváli örömhangulatot azért át lehet érezni, és a változatosság kedvéért itt a plafonra vetítve láthatunk filmet a (brazil) városi életről. Természetesen fontos szerep jut a focinak, a szambának és a capoeirának is. Nappal akár egy órát is várakoznunk kell a bejutásra.

Közös pavilonok: nagy előnyük, hogy bármikor bemehetünk, nem kell sorban állni. Sok ország pavilonját megtekinthetjük egy helyen, viszont kevés a kiemelkedő alkotás. Az afrikai csarnokot jó élmény végigjárni, kitűnő alternatíva, ha a környező top-pavilonoknál embertelen hosszúságú a sor. A szomáliai részen nagyon kellemes a zene, az etióp pavilonnál kipróbálhatjuk a világ egyik legnagyobb szenvedélyének csúcsát: az etióp kávét. A kirakodóvásáron többek között ébenfából készült törzsi tárgyakkal is gazdagodhatunk. Két óra alatt kényelmesen bejárható az afrikai csarnok, ahol 42 ország van jelen.

Közép-európai pavilonok: Magyarország és közeli szomszédjai nem igazán tudnak kitűnni a rengeteg jó ötlet közül. Ez alól talán kivétel a lengyel pavilon, mely nemcsak külső megjelenésével hagyhat nyomot, 3D-s történelmi animációja is elég impresszív lett. A román pavilonnál nagyméretű nézőteret alakítottak ki a szabadtéri, de fedett színpad előtt, ahol gyakran láthatnak zenés-táncos előadásokat a nézők, az épületen belül pedig több erdélyi városról jelennek meg képek. A szerb pavilon kicsit olyan, mintha legóból építették volna, de bent több szellemes elképzelést is megvalósítottak, például a tipikus szerb zenét sugárzó, földből kinövő sétapálcák ötletét. - A lengyel, szerb és osztrák pavilont leszámítva nem kell számottevő sorban állással számolnunk.