3. nap – C és D zóna

Útvonal: német pavilon – belga-európai uniós pavilon – spanyol pavilon – tematikus pavilon – közös afrikai pavilon – olasz pavilon – brit pavilon

Ha szállásunk a folyótól nyugatra fekszik, akkor a harmadik, egyben záró napunkon metróval érkezzünk az expóra: a 9-es vonalról szállhatunk át a Madang úti állomásnál (马当路站) az expóvonalra, mellyel a Shibo Avenue-ig (世博大道站), azaz a végállomásig menjünk. A metróból kijövet a North Changqing útról a Bocheng útra térünk, itt töltjük a délelőttöt. Ebben a körzetben a következő pavilonokat tartom érdemesnek a válogatásra: török, német, lengyel, belga-európai uniós, francia és spanyol. Ezek közül valószínűleg csak egyre vagy kettőre lesz idő a délelőtt folyamán, alapvetően három opciót emelnék ki: német pavilon; vagy spanyol pavilon; vagy a lengyel és a török.

Dél felé, mikor már kezd jelezni az ember gyomra, hogy üres, sétáljunk el a North Changqing út meghosszabbításán a folyópartra, majd hajózzunk át az expókomppal a túlpartra (L4-es kikötőből az L5-ös jelzésűbe). Itt viszonylag olcsón finomat ebédelhetünk (a térképeken a 92-100. számú komplexumban, nagyjából 10 és 30 jüan között), ezt követően pedig válasszunk egy, érdeklődésünknek megfelelő tematikus pavilont a nyugati parton. Ajánlom az angolul Pavilion of Urban Footprintnek (a városi lábnyom pavilonja) keresztelt épületet, mert ez a pavilon van a legközelebb ebédelési pozíciónkhoz, mert az expó mottójához szorosan kapcsolódik a kiállítás, és nem utolsósorban pedig: mert érdekes. Nyugodtan eltallózhatunk itt sokáig, nincsen nagy tömeg, és a látogatók többsége láthatóan jóval fogékonyabb a kiállított anyag iránt. Belecsöppenhetünk itt a régi Babilonba, Egyiptomba, Athénba, a reneszánsz Firenzébe vagy az újkori Amszterdamba, de nem maradnak természetesen ki a kínai ókori városok sem. A díszletek között néha el is lehet veszni, ami még élvezetesebbé teszi a kirándulást. Az egyik utolsó teremben a világhírű drezdai Grünes Gewölbe ékszergyűjteményéből kialakított rendkívül értékes tárlatot is megcsodálhatjuk.

Sétáljunk vissza a hajóállomáshoz, és hajózzunk vissza az expópark központi területére, és ügyeljünk, hogy helyes hajóra szálljunk, ugyanis most az L6-os jelű állomásra kell megérkeznünk. Ez valamivel hosszabb út lesz, ha az oda vezető úton elmulasztottuk volna, visszafelé semmiképpen sem felejtsünk el gyönyörködni a sanghaji belvárosi panorámában. Ha ismét partra szálltunk, vágjunk át a parkon, a Shibo Anenue-n, és mindjárt ott találjuk magunkat az Afrika pavilonnál. Itt biztosan nem kell sorban állni sehol, viszont annál több ország bemutatkozását járhatjuk végig. Érdemes egy kis időt szánni erre a csarnokra, és magunknak felfedezni azt. Ha szeretjük a jó feketét, ne hagyjuk ki az igazi etióp kávét a napernyő alatt. Jelentős kirakodóvásár is van itt különböző afrikai kézműves árukból, de láthatunk zenés előadásokat is akár. Ha pedig már kellőképpen ráhangolódtunk Afrika szellemére, és a vacsora sem esne alkalmasint rosszul, akkor a pavilonból kilépve térjünk be a szemben található afrikai étterembe (Hakuna Matata). Viszonylag kedvező áron lehetőségünk nyílik megkóstolni a strucchúst, de a kevésbé merészek is jól lakhatnak itt relatíve olcsón (a felső szinten egyébként 80 jüanért svédasztalos étkezésben lehet részünk). Vacsora után, vagy ha úgy alakul, akár előtte, álljunk be a szomszédos olasz pavilon sorába. Az olaszok stílusérzékében nem lehet csalódni, kitűnő pavilont tettek össze.

A taljánok után pedig következzék az expópark egyik gyöngyszeme, a brit pavilon. A szigetország lakói nagyon ráéreztek valamire, ilyenkor este különösen hangulatos a sündisznószerű építmény és környéke. Végül, ha maradt még időnk és energiánk zárásig, keressük fel a közeli, napközben embertelenül zsúfolt európai pavilonokat: aszerint, hogy délelőtt mit tudtunk megnézni, most bepótolhatjuk a franciát, a németet vagy a spanyolt. Metróval érkeztünk, metróval távozhatunk is. Remélem, tetszett a sanghaji világkörút!