>>[Klasszikus bútorok]


Kelet-Kínában Shandong tartomány Zibo területének neve szorosan kapcsolódott a történelemben a porcelánhoz, minthogy területén fontos porcelánkészítő műhely volt, s számtalan népi égetőkemence maradt ránk.
A porcelán fő díszítő eleme mindig a hal volt. Talán azért, mert a "hal"-nak és a "többlet, fölösleg" szónak a kínai nyelven a kiejtése teljesen azonos, ezért az emberek között a hal "többletet" jelez, pontosabban gazdagságot, a jómódú életet, a leszármazottak termékenységét, illetőleg az élet továbbörökítését. A fekete csíkú halakkal díszített tál általában népi égetőkemencében kiégetett termék volt, külalakja mesterkéletlenséget keltő, nehéz súlyú, teste viszonylag nagy, s ennek megfelelően nagy az űrtartalma. A tálat teljes egészében kézzel rajzolták. A halak kerek formája alkalmas a csíkok rajzolására, de az alakozás, a rajzolás művelete és a színharmónia szempontjából a különböző kemencéktől, a különböző művészektől függően egymástól elütő termékeket állítottak elő.
A hal alakú csíkos díszítésű modell a korai időszakban aprólékos munkával készült, különösen a pikkelyek hálózatának megrajzolása hasonlított az igazihoz, a pikkelyek színe sötétpiros volt. De később a csíkok már nem adtak ki hálózati formát, inkább a művészek elképzelése szerint formálódtak.
Az illusztrációban szereplő hal gerincét egy vonallal rajzolták meg. A mozdulat erős volt, a hal alakjának egésze megtestesíti az alkotó művész bőkezűségét és optimizmusát.


Ősrégi szokás Kínában, hogy gyakran agyag- vagy porcelánpárnát használnak alváskor abból a célból, hogy lehűsítsék magukat a kánikulában. Voltak olyan helyek, ahol a párnák egy vénasszony kísérletében érkeztek a férfi családjába a nász után. Voltak olyan helyek, ahol különösen gyakran használtak párnákat a gyerekek számára (rajtuk a "Hosszú élet" felirattal). Voltak olyan helyek is, ahol a vánkosokra "Zhen Zhai (lakásvédés)"-jeleket írtak a balszerencse elkerülése érdekében. A Tang- és Song-dinasztiában (a VII.—XIII. században) az agyagvánkosokat vagy három színnel, vagy csíkokkal, kígyóvonalakkal, vagy agyagba kevert fehér színnel készítették művészeti értéktárggyá. Az illusztrációban szereplő Cica-párna formája sok mindent kifejez, díszítése könnyű, a belevitt szín sötét, s hangsúlyosan ábrázolták a macska fejét. 
A Cica-párna tipikus Észak-Kínában, Hebei és a Shandong tartományban.  


Az illusztráción látható operafigurákra jellemző kerámiavödör művészete jellemző a közép-kínai Anhui tartomány Jieshou elnevezésű kerámiastílusára. Az adott tematika alatt az operatörténetek kígyóvonalakkal lerajzolt főszereplői voltak a kerámiák figurái. Ezek között általában egy értelmiségi hivatalnok és egy harcoló tábornok szerepel, akiket a nagy kiterjedésű földpíros színű háttér előtt rajzoltak, ezért a figurák formája kiemelkedni látszik a kerámia felszínén. A hivatalnok az asztal előtt egyik kezével simogatja a szakállát, másik kézben egy legyezőt tart, arckifejezése pedig kedves. A tábornok hátán kardot tart, egyik kezével szintén a szakállát simogatja, másik kezét pedig a feje fölé emeli, egyik lábát vízszintesen kinyújtja, egész alakjából árad a lelkesedés. A két figura mind-mind a klasszikus operák viseletei szerint öltözködik. A figurák láttán domborműre gondolunk, a körvonalaik kőfaragásra hasonlítanak. Az agyagvödörnek vastag körvonalai vannak, de mesterkéletlen, egyenes szájú, vékony vállú, és kiemelkedő hasú. A műnek nincs olyan bonyolult és finom felülete, mint a hatósági égetőkemencéből készülteknek, hiszen nem is luxustárgynak készült.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24