Zou Ji kíváncsi, ki a megnyerőbb férfi

Zuo Ji, Qi királyság kancellárja szépszál férfi volt. Egy reggel felöltözött, készült a királyi udvarba. Alaposan megvizsgálta magát a tükörben, és megkérdezte a feleségétől: "Melyikünk a megnyerőbb férfi, Xu úr, vagy én?"
"Természetesen te" – így a felesége.
A főváros északi negyedében lakó Xu urat a királyságban rendkívül jóképű férfinek tartották. Zou Ji ezért nem hitt teljesen felesége válaszának. A kapunál a szolgálólánytól is ugyanezt kérdezte hát. A szolgálólány azt mondta: "Xu úr sokkal kevésbé megnyerő, mint Ön."
A következő napon vendég jött Zou Jihoz, akinek szintén feltette a kérdést, amire a vendég határozottan azt állította, hogy Zou Ji megnyerőbb és jóképűbb férfi, mint Xu úr.
Néhány nap múlva Xu úr személyesen felkereste Zou Jit. Zou Ji alaposan szemügyre vette Xu urat, és megállapította magában, hogy Xu úrnak nemcsak vonzóbb arca van, de testtartása is elegánsabb, mint az övé. Miután Xu úr elment, Zou Ji újból megvizsgálta magát a tükörben, és határozottan megállapította, nem fér kétség hozzá, hogy Xu úr megnyerőbb férfi nála.
Éjjel alvás előtt Zou Ji sokat gondolkozott, vajon miért mégis őt találták szebb férfinak.
Végül Zou Ji rájött az okokra: "Feleségem azért tartott jóképű férfinak, mert szeret. A szolgálólány azért, mert fél tőlem. A vendég viszont azért, mert valamit akart kérni tőlem. Tehát mindegyiküknek volt valami oka, amiért nem mondott igazat.
Az esettel azt akarja mondani a szerző, hogy mindenkinek objektíven kell megismernie saját magát, senki ne hagyja, hogy hízelgéssel félrevezessék a hozzá közel álló emberek, vagy azok, aki valamit kérni akarnak.

A kút fenekén lakó béka

Egy tengeri teknős véletlenül beleesett egy kiszáradt kútba, ahol egy béka éldegélt. A teknős udvariasan elmagyarázta hogyan történt az eset, és elmondta honnan jött. A béka azonban sehogyan sem értette, hogy mi is a tenger. A teknős türelmesen elmagyarázta: a tenger olyan széles, hogy nem látni a végét. A béka most meg azt nem értette, milyen lehet a végeláthatatlanság. Egy hatalmasat ugrott a kút fenekén, és megkérdezte: "Ekkora?" A teknős a fejét rázta. "Nem, sokkal nagyobb." A béka faltól-falig átugrotta a kút fenekét és megkérdezte: "Nos?" A teknős azonban kitartott amellett, hogy a tenger még ennél is összehasonlíthatatlanul nagyobb. Erre a béka megsértődött. "Hazudsz. Égen-földön nem létezhet olyan nagy hely, mint amilyenről te mesélsz." A teknős tehetetlenül rázta a fejét. "Pedig igaz amit mondtam. Csakhogy te nem ismersz a kút fenekénél nagyobb helyet."
"A kút fenekén élő béka" olyan ember példázata, aki nem lát messzebb az orránál, öntelt és beképzelt.
A "kút fenekén élő béka" csak egy példázat. De az időszámításunk előtti utolsó században íródott könyv feljegyez egy Han-dinasztiában megtörtént esetet is. Eszerint a Han császár elküldte megbízottját Yelang királyságba, amely a mostani Délnyugat-Kína Yunnan és Guizhou tartományának hegyvidéki határterületén feküdt. A Yelang király fogadta a Han császár hozzá intézett jókívánságait és óhaját a kereskedelmi kapcsolatok felvételére, majd az iránt érdeklődött, hogy "Vajon mekkora az az ország, ahonnan a küldött úr jött?" A kínai küldött elmagyarázta, hogy mekkora Kína területe. A Yelang király ezt nem tudta felfogni és naivul megkérdezte: "Akkor hát melyikünk országa nagyobb?" A kis királyság uralkodója, mivel országa magas hegyek között feküdt, képtelen volt felfogni mekkora óriási ország Kína, pedig saját országa nem volt nagyobb, mint Kína egy járása. Kínában régóta "Yelang király"-nak nevezik az öntelt és gőgös embert. A Yelang király és a kút fenekén lakó béka egyaránt a szűk látókörű embert szinonimája.