A Qinghai egy zöld-kék szinü vizü tó. A Qing szó a kinaiban a zöld szint, a hai szó pedig a tengert jelenti. A tó ettől kapta a nevét. A mongolban a tó neve a "Kukunor", a jelentése ugyanaz. A tóban két sziget emelkedik. Az egyik a Haixinshan, a másik pedig a Niaodao. Az utóbbi a madarak mennyei parandicsoma. Minden nyáron több százezer vándormadár érkezik délről ide a Niaodao szigetre. Köztük a pötyös fejü vadliba, a sirály, a vadkacsa, a kormorán, a barna szinü sirályfajta és a fekete szinü fejü daru. Itt szaporodnak és fejlődnek. Télen pedig visszavándolnak délre. Ma itt a madarvédelmi rezervátum müködik, amely külön védi a madarakat.

Az utóbbi években a Qinghai tó vizszintje egyre inkább csökken. Területe egyre kisebb lesz. A mult század hetvenes évei előtt a Niaodao sziget a tóban volt. 1976-tól a vizszint visszaesése miatt kiemelkedett homokzátonyok kötik össze a szigetet a parttal, s igy félsziget lett a korábbi Niaodao-sziget. Ezért égetően szükséges a Niaodao-sziget védelme.

A Caidam ásvsánykincsekben gazdag. Eddig sóbányára, az olom- és a cinércre, a kőolajra, a szénre stb bukkantak. A sólelőhely főleg pár sóstóban található. A konyhai sókészlet meglaladja a 60 milliárd tonnát. Ez a medence az első az egész országban a konyhai sókészlettel kapcsolatban. A sós tavakban, a gazdag bór-, litium-, magnézium-és káliumércet deritettek fel. A káliumsó főleg a Cahan tóban rejlik. A felderitett készlete meghaladja a 300 millió tonnát, több mint 70%-át teszi ki az egész országénak. Jelenleg nagy erővel kibányásszák a konyhai sőt a Caidam keleti részében fekvő Caka sóstóban. A Cahan sóstó mellett müködik az ország legnagysobb káliumtrágyagyára, amely évente több mint 200 ezer tonna káliumtrágyat ad a népgazdaságnak.

Az ólom- és a cinérclelőhelyek a Caidam északkeleti részében vannak nagy mennyiségü, magas érctartalmu készlettel. Jelenleg évente mintegy 1 millió tonna ércet termelnek ki.

Az olajmezők főleg a Caidam medence nyugati részében fekvő Lenhu tó közelében terülnek el. Az itt kitermelt olajjal főleg Qinghaji tartományt és Tibetet látja el.

A IV. FEJEZET PEKING ÉS SANGHAJ UJ

GAZDASÁGI FEJLESZTÉSI ÖVEZETEKKEL

1. Peking Kina politikai

és kulturális központja

Peking (Beijing) a Kinai Népköztársaság fővárosa, politikai és kulturális közpöontja, egyszersmind a Kelet kulturális ősvárosa is. Az észak-kinai sikság északi részében fekszik. Töle délkeletre 150 kilométerre van a Bohai-öből. A főváros lakossága 12 millió 590 ezer. Területe 16 ezer 800 négyzetkilométer.

Peking hosszu, azaz több mint 3000 éves multra tekint vissza. Mindig Észak-Kina fontos városa. A 860 és 1127 között urakodott Észak-Song dinasztia és 907 és 1127 között urakodott Liao dinasztia egymással szembeállása idején Peking a Liao dinasztia fővárosa volt. A Yuan, azaz a Mongol, a Ming és a Qing dinasztiák korában Peking Kina politikai központja. 1949-ben Pekinget nyilvánitották a Kinai Néköztársaság fővárosának.