?37?A Qianlong kert II.

Amit most látnak, az a Qianlong kert másik fele. Ez egy tipikus pekingi, négyszögletes udvarház, melyet a pekingiek csak Siheyuanként szoktak emlegetni. A középső részen öt főszoba található, a két oldalon álló szobák pedig amolyan mellékhelyiségek. Az udvart a Taihu tótól ideszállított kövekkel és a növényekkel díszítették. A hangulatot a nyugalom jellemzi. A hivatalos szobát Suichutang pavilonnak nevezték el, mely annyit tesz: valóra vált kívánság. De mit is jelent a szoba neve? Amikor Qianlong császár trónra lépett, volt egy kívánsága: császári uralkodása nem haladhatja meg apjáét, vagyis Kangxi császárét. Qianlong császár végezetül több mint 80 évesen hunyt el, és így megvalósította eredeti kívánságát. Innen a szoba neve.

A kert harmadik és negyedik övezetét bizonyos dél-kínai látványosságokat lemásolva építették meg, s jelenleg turisták még nem látogathatják. Menjünk tovább!

?38?A Leshoutang pavilon I.

Most a Leshoutang pavilonhoz közeledünk, ahol Qianlong császár eredetileg lakni szeretett volna, miután átadta a császári hatalmat. Ámde tulajdonképpen egy napot sem lakott itt, a nála későbbi Cixi anyacsászárné használta, amikor 60. születésnapját ünnepelték.

Nézzük meg legelőször a pavilon közepén fekvő két faragott jádét. Az egyik egy hegyet mintáz, a másik pedig tengert. Az utóbbit bizony nem volt könnyű feladat megjeleníteni. A mesterek jádéből egy víztárolót faragtak, melynek falára hullámzó tengervizet, lobogó felhőt és kígyózó sárkányt faragtak. Ezek együtt a tengert jelenítették meg. A két jáde mindegyike három-négy kilogramm súlyú, s mind a kettőt Hszincsiang Hetian helységben találták, majd a dél-kínai Yangzhou városba szállították, ahol a mesterek dolgoztak rajta. Cixi anyacsászárné születésnapjának alkalmából az őt tisztelők a két jádét a „Hosszú élet hegységének", illetve a „Boldogság tengerének" nevezték el.

Nos, vegyük szemügyre a Leshoutang pavilon hátsó részét.

Egy óriási jádeszobor előtt állunk. Látják? Először néhány szó a jádéről. Kína jádekultúrája hosszú, több mint hétezer éves múltra tekint vissza. A különböző dinasztiák császáraitól az átlagemberekig mindenkit rabul ejtett a jáde szépsége. Hazánkban régóta létezik a hagyomány, mely szerint egy fennkölt férfinek mindenképpen magánál kell tartania egy jádét. Ha a férfi békésen él, akkor nem fog tőle távozni a jáde. Ezért a jáde viselése a férfi erkölcsösségét szimbolizálta. Az emberek nemcsak szépsége miatt kedvelik a jádét, hanem azért is, mert boldogságot hozhat, és is elűzheti a gonoszt a szobából. A hszincsinagi Hetian helységben bányászott jáde Kínában a legjobb minőségű, mely már a Han-dinasztia korában is országszerte népszerű volt.

Nézzünk meg közelebbről az ókori világ legnagyobb jádeszobrát - a Dayu győzelme az árvíz felett című jádehegyet.

A jádét a hszincsiangi Hetian Mileta-hegységénél találták. Hetian Pekingtől több mint 10 ezer kilométerre fekszik. Szállítása során rengeteg heggyel, folyóval kellett megküzdeni, ezért három évig tartott, míg Pekingbe ért. Miután a megmunkálatlan jáde Pekingbe érkezett, Qianlong császár úgy döntött, hogy a legendás árvízmegállító hős, Dayu küzdelmet fogják belőle megmintázni. Akkoriban a legjobb faragó mesterek Yangzhou városban éltek, s a dél-kínai város klímája alkalmasabb volt a jáde faragásához, ezért a hatalmas követ Yangzhouba szállították.

Indulás előtt a Song-dinasztia korában készült Dayu győzelme az árvíz felett című tusrajz alapján a császár részére egy viaszból készült előtanulmányt gyártottak. Qianlong császár engedélyét követően a viaszmodellt mintául véve egy fafaragást készítettek, mert attól féltek, hogy a dél-kínai meleg időjárás miatt megolvadhat a viasz. Yangzhouban a mesterek hat éven át csiszolgatták a jádét, s miután elkészült a mű, Pekingbe küldték.

Hszincsiangtól a Tiltott Városban található Leshoutang pavilonig tartó út összességében tíz évet vett igénybe. Ennek elkészítése legalább olyan nagy küzdelem volt, mint Dayu árvíz feletti győzelme. Ebből is látható, hogy a Dayu győzelme az árvíz felett című jádehegy a Tiltott Város egyik értékes darabja.

Nos, induljunk tovább.

39A Yihexuan pavilon

Íme a Yihexuan pavilon, amely leginkább egy tágas teremhez hasonlít. Jól nézzék meg a keleti és a nyugati falra kifüggesztett kalligráfiai műveket. Ezeket Qianlong császár saját maga alkotta. Tartalmuk a lázadások leveréséhez és az állam egyesítéséhez kapcsolódik.

Mint ismeretes, Qianlong császár termékeny költő volt. A kínai uralkodók közül ő írta a legtöbb költeményt - életében több mint 40 ezer verset írt, annyit, mint a Tang-dinasztia összes költőjének alkotásai együttvéve. Emellett a császárnak igen tetszett a kalligráfia gyakorlása és az ilyen művek alkotása. Művei a Tiltott Városban mindenhol láthatók. Az itt lógó két mű kiemelkedik a császár munkái közül.

Nos, menjünk tovább.

?40?Zhenfei ágyas kútja

Nézzük meg közelebbről is ezt a kis kutat. Ez a Tiltott Város leghíresebb kútja - Zhenfei ágyas kútja. Egyszerű kútnak tűnik? Legalább is első ránézésre valóban nem látható rajta semmi különös. Akkor vajon miért tett szert ilyen nagy hírnévre? A kérdés tisztázásához ismerni kell az ágyas történetét. Zhenfeit 13 éves korában nővérével együtt választották ki császári ágyasnak. A lány akkoriban nemcsak hogy szép volt, de jól tudott énekelni és hangszeren is jól játszott, és még az esze is jól forgott. Ezért Guangxu császár nagyon kedvelte. A kínai-japán Jiawu háború után Guangxu császár elszánta magát a régi rendszer megreformálására, és mindezt aktívan támogatta az ágyas. Természetesen az ügy elégedetlenséget váltott ki az anyacsászárné részéről. A reformmozgalom meghiúsítását követően Cixi anyacsászárné parancsára a császárt a Zhongnanhai császári kastély Yingtai helyiségébe zárták, Zhenfei ágyast pedig a kúttól keletre egy kis udvarba. Innentől kezdve a két pár nem találkozhatott.

Más oka is volt annak, hogy az anyacsászárné gyűlölte Zhenfeit. Amikor a császár kijelölte ágyasait, kénytelen volt az anyacsászárné testvérének lányát császárnének választani. Valójában nem tetszett a császárné Guangxu császárnak, s így ritkán találkozott a pár. A császár azonban szívét-lelkét adta ágyasának, ezért a császáranya szívét gyűlölet töltötte meg.

1900 augusztusában, amikor a nyolc nemzet egyesített alakulata betört Pekingbe, Cixi anyacsászárné a császárral együtt a nyugatabbra található Xi'an felé készült elszökni. Mielőtt elindultak, egy eunuhjával kinyittatta az anyacsászárné a kút fedelét, s bedobatta az ágyast. Halálakor csupán 25 éves volt.

Egy év elteltével az ágyas testét felhozták a kútból. Nővére, Jinfei császári ágyas a kúttól délre fekvő kis helyiségben szentélyt állított húgának emlékére, melyet Huaiyuan pavilonnak neveztek el. Azóta a kút nevének része lett Zhenfei ágyas. Talán felvetődik a kérdés, hogy ha a kút szája ilyen keskeny, hogyan dobhattak le egy embert ezen keresztül. Ez tulajdonképpen csak egy fedél, alatta pedig szélesebb karimája van a kútnak.

Eddig tartott a Zhenfei ágyas kútjáról szóló legenda. Ha végezett ennek megtekintésével, akkor induljon északra, majd a Zhenshun kapun túl forduljon balra, és ott a Shenwu kapun át kijuthat a Tiltott Városból. Ha szeretné folytatni a látogatást, és megnézné az Értékek csarnokát, induljon dél felé.

?41?A Dongtongzi

A hosszúkás utca, ahol most járunk, a Tiltott Város keleti oldalán fekszik. Mivel hosszú és egyenes, egy hengerhez hasonlít. Ezért a név: Keleti Henger. Ez közel 400 méter hosszú, s ennek mentén nincs semmi látnivaló, ezért kevéssé izgalmas szórakozást ígér ennek bejárása. No, se baj. Az időt kihasználva a Palotamúzeum vázlatos történetéről számolok be.

A Tiltott Város, vagyis a Téli Palota a Ming- és Qing-dinasztia császári udvara volt. A Tiltott Várost 1406-ban kezdték el építeni, és 1420-ban fejezték be. Az építménykomplexum több mint 720 ezer négyzetméteren terül el, és több mint 580 éves múltra tekint vissza. Valaha itt lakott a Ming- és Qing-dinasztia 24 császára.

A Tiltott Város hivatalos neve Palotamúzeum (Gugong), mivel ez a két dinasztia császári udvarában és palotájában őrzött leletek, régiségek állami szintű, átfogó múzeuma lett. Mikor is létesült a múzeum? - kérdezhetnék. Erről még nem ejtettem szót. Kezdjük Kína utolsó császárával, Puyival. 1911-ben a Xinhai forradalom megdöntötte a Qing-dinasztia uralmát, és 1912-ben Puyi hivatalosan is bejelentette visszavonulását a császári székről. Ekkor az állami kincstár felügyelete alá kellett volna vonni a palotát. Ámde az akkori szabálynak megfelelően Puyi mégis tucatnyi évig lakott a palota hátsó részén.

1924 telén Feng Yuxiang tábornok csapata az utócsászárt és ágyasait kiűzte a Tiltott Városból, ahol a tábornok létrehozta a Qing-dinasztia hátralévő ügyeit kezelő bizottságot. A bizottság számba vette a palotában megőrzött régiségeket. Egy éven át tartó előkészület után 1925. október 10-én a Qianqingmen kapu előtti téren tartották meg a Palotamúzeum avatási ünnepségét. Aznap pánikszerű roham kezdődött, hogy a pekingiek láthassák a császári palotában őrzött értékeket, kincseket.

Nem lehet tudni, hogy a Tiltott Város nyilvánosság előtti megnyitásának első napján vajon mennyi vendéget fogadott. De az utóbbi években évente több mint hétmillió kínai és külföldi turista kereste fel a Tiltott Várost. Mivel a palota évente 365 napon áll nyitva, úgy lehet számolni, hogy máig naponta közel 20 ezer fő látogatta meg az egykori császári otthont.

A Palotamúzeum immáron több mint 80 éves múlttal rendelkezik. Ezen idő alatt, különösen az új Kína kikiáltása után, óriási eredményeket értek el az ősi építmény védelmében, a régiségek megőrzésében, a kutatásban és az eredmények, kincsek kiállításában. Jelenleg több mint egymillió antik tárgy van a palota raktárában, ami Kína összes kincsének egytizedére rúg.

Milyen jellegű régiségek láthatók a Tiltott Városban? A több mint egymillió tárgy kategóriákra oszlik, vannak például jádéből készült edények, agyag és porcelán tárgyak, kalligráfiai művek, mázas és zománc tárgyak, arany és ezüst edények, illetve császári, császárnői ruhák, dísztárgyak és bútorok.