A Nyugati utazás az ókori Kína egyik legjelentősebb regénye volt. Az író a VII. században élt Tang Seng neves buddhista főszerzetes olyan meséiből vették a témákat, amelyek ókori indiai utazásáról és tanulmányairól szóltak. Az író ennek alapján három főhőst, Tang Seng szerzetest és három tanítványát ábrázolta utazásuk során a velük történt súlyos viszontagságok és megpróbáltatásuk közepette. Az egyik főszereplő a Sun Wukong nevű Majomkirály, aki nem félt semmilyen tekintélyes embertől, hatalmastól, és mert bátran harcolni minden gonosz erő ellen. Az író burkoltan, közvetve, fényt derített a társadalom visszáságaira.
A regényíró Wu Chengan volt, aki Jiangsu tartomány Huaian körzetében született. Gyermekkorától okos, sok mindenben ügyes és tehetséges volt. Szerette a festészetet és a kalligráfiát. Szeretett komponálni. Jól értett a gó elnevezésű kínai társasjátékhoz. Szívesen gyűjtötte a neves emberek festményeit és kalligráfiai alkotásait. Már gyermekkorában közismert emberré vált és nagy közszeretetnek örvendett kiváló tehetsége miatt szülőföldjén. Többször részt vett az állami vizsgán, de mindannyiszor eredménytelenül. Mint már szó volt róla, az ókori Kínában az állami vizsgarendszer segítségével vették fel a kormánytisztviselőket. Emellett rendkívüli szegénységben sínylődött. Sorsa abban segítette, hogy megismerje a korrupt uralkodó réteget és a társadalom visszásságait. Ez az elégedetlenség és az ellenállás magját vetette el szívében. Egyik versében kifejezte azon véleményét, amely szerint azért rothadt a társadalom, mert az uralkodóház rossz embereket alkalmazott a tisztségek betöltésére. Nagyon bízott benne, hogy felszámolják ezt a helyzetet. Nem valósította meg politikai karrierre vonatkozó céljait, ezért hiába jajgatott. Így regényében, a Nyugati utazásban ábrázolta elégedetlenségét, gyűlöletét és kívánságait. Ezt a regényét viszonylag későn írta, egész életében erre készült. Gyermekkorában gyakran megnézte Huaian körzet templomait és kolostorait apjával, aki a kirándulásaik során mindig elmesélte neki a helyi mítoszokat és mondákat. Fejlődésével egyre jobban érdekelte a mítosz és a legendavilág. 30. életéve után nagyon gazdag lett e téren szerzett tudása miatt, és az a gondolat támadt benne, hogy regényt ír. Ötvenes évei körül megírta a Nyugati utazás című első regényének tízegynéhány kötetét. Utána valamilyen ok miatt abbahagyta alkotását. A tisztségeiről lemondott, s viszonylag idős korban fejezte be regényét.
A Nyugati utazás című regényét monda- és meseszerűen írta meg. Minden monda, illetve mese független egymástól, de mindig valamilyen kapcsolat áll fenn köztük. A mondákban a szentek, a szörnyek és a démonok vagy az igazságosságot, vagy a gonoszságot képviselik. Az író egész regényében egy rendkívül bonyolult világot hozott létre, ahol mindenütt az emberek hatása, lenyomata érezhető. Az Égisten hatalmas palotája külsőleg monumentális és méltóságos, tulajdonosa, az Égisten pedig mindennél hatalmasabbnak látszik, de esztelen, értelmetlen marad. Ez hasonlít a földi császári udvarházhoz. A szigorú őrizet alatt levő császári palota rendkívül hatalmas. A szolgálatában álló tisztviselők mindig egymás védelmét élvezik, saját érdekeikért hajtották és hajttatták végre a jogszabályokat. Az ártatlanul vádolt, elítélt embereknek nem volt lehetőségük a jóvátételre, rehabilitálásra. Az Égisten palotájában a szörnyek és a kísértetek embereket öltek és ettek meg, vagyon után vágyakoztak, sokat foglalkoztak és szeretkeztek nőkkel. Ezek az alakok az emberi társadalom garázda tagjainak és hivatalnokainak megtestesítői lehettek. Emellett az író majom képében megjeleníti Sun Wukong alakját, aki mindent tud, mindenre képes és rendkívül gyűlöli a gonoszokat. Minden kegyetlen szörny, kísértet és démon elveszítette bátorságát és lelkét akkor, amikor látta a Majomkirály „varázserejű botját", azaz a „Jingubant". Vagy azonnal meghaltak, vagy fogságba estek a Majomkirály rájuk mért hatalmas csapásai miatt. Ez jól mutatta Wu Chengen hő vágyát az emberi társadalom visszásságainak és gonosz erőinek felszámolására.
Wu Chengen Nyugati utazás című regénye mindig nagy hatással volt a későbbi nemzedékekre. Az emberek évszázadok óta merítenek ötletet ebből a regényből gyermekirodalmi művek, tévéfilmek és drámák írása előtt.