A kínai irodalom több évezredes történetében számos neves költő, drámaíró és regényíró volt. Közülük azonban alig akad még egy olyan, mint Li Yu, aki egy személyében drámaíró, rendező és dramaturg, továbbá regényíró is volt.
Li Yu a Ming-dinasztia idején, 1610-ben született. 30 éves korában dinasztiaváltás történt, Kína utolsó dinasztiája, a Qing váltotta fel a Ming-uralmat. Ez súlyos társadalmi megrázkódtatást okozott az országban. A rendszerváltás folyamata évtizedekig tartott. Li Yu további élete, egészen 1680-ban bekövetkezett haláláig, ebben a létbizonytalanságban telt.
Li Yu gyermekkorától a hagyományos kínai oktatásban, nevelésben, azaz a konfuciánus jellegű oktatásban részesült, és abban reménykedett, hogy az állami vizsga segítségével a hatalmasok közé kerül, úgy, mint más értelmiségiek. A megrázkódtatások éveiben ugyan többször is részt vett az állami vizsgán, de mindig sikertelenül. Ezután lemondott a politikai karrierről és lakóházában egy könyvesboltot nyitott. Míg boltját vezette, nagy igyekezettel írta színműveit is.
Életművének legértékesebb része számos színmű, illetve saját drámaelméletének megteremtése. Tíz drámája maradt ránk. Főleg az emberek életéből vette alkotásainak témáit. Színműveiben lelkesen ábrázolta a fiatalok szerelem iránti vágyát. Minden művének bonyolult a cselekménye, érdekesen, humorosan írt, ezért nagy népszerűségnek örvendenek alkotásai, különösen színpadi előadásként. Művei nemcsak szórakoztató jellegűek, hanem kritikai elemeket is tartalmaznak, így például bírálta a szülők által elrendezett párválasztást. A maga idejében nagy tetszést arattak a színdarabjai, még Japánban és a délkelet-ázsiai országokban is játszották őket. Az emberek ma is szívesen nézik színdarabjait.
Li Yu nemcsak színdarabokat írt, hanem színtársulatot is létesített, amely előadta az általa írt műveket. A társulat rendezőjeként szerepet is játszott az előadásokban. Az ókori Kínában a felsőbb társadalmi rétegek általában lenézték a színészeket, csakúgy, mint a konzervatív értelmiségiek. Ámde Li Yu nem törődött ezzel az előítélettel, és társulatával több mint 20 évig járta az országot.
A hosszú színházi gyakorlat alatt gazdag tapasztalatokat szerzett. Jól ismerte a színjátszás minden folyamatát. A színdarabok alkotásától, a színészek és a rendező kiválasztásán, a próbán át, egészen a hivatalos előadásig átgondolva, finomítva a Jegyzetébe írta le minden élményét. Így fokozatosan megteremtette saját színházkultúráját és drámaelméletét a művek alkotásáról, a rendezőkről és az előadásról szóló elméletét. Li Yu drámaelmélete a kínai drámaelmélet érettségét bizonyítja és pozitív hatással volt a kínai színház és irodalom fejlődésére.
Li Yu számos regényt is írt. Saját élményeiből merített témákat. Regényeiben és novelláiban a hősök egyéniségét hangsúlyozta. A hagyományos felfogástól eltérően néha új gondolattal állt elő. Például az ókori Kínában volt egy olyan nézet a nőkről, amely szerint „aki tudatlan, az az erkölcs híve." Ez a felfogás a nők tudatlanságát hirdeti. Li Yu azonban bírálta ezt a velejéig romlott nézetet. Regényeiben azt írta, hogy a nőknek tanulniuk kell az ismeretekből, a mesterségekből. A képzett nő az erkölcsnek is lehet híve. Bizonyos mértékben a női emancipációt hirdette.
Li Yu verseket és történelmi témájú könyveket is írt. Máig olvasott Szórakozó kedvben van remény című könyvében a drámaelmélet mellett a konyhaművészettel, az építőművészettel, a műgyűjtéssel, a földműveléssel és a szórakoztatással is foglalkozott.