A Tang-dinasztia ragyogó költészete

A Tang Kína egyik kiemelkedő dinasztiája volt. Korában a gazdaság virágzott, a társadalmi helyzet stabil volt, a kultúra és a művészet ragyogó eredményeket ért el. A költészet fénykorát élte. A versírás az egykori alkotómunka egyik kiemelkedő eleme volt. A császári udvarházi vizsga, azaz a legmagasabb állami vizsgatételek listáján a versírás helyettesítette a korábbi dolgozatírást. A Tang-dinasztia összes versei című könyv több mint 2300 költő közel 50 ezer versét tartalmazza.
A Tang-dinasztia korában négy szakaszban fejlődött a költészet. A dinasztia 618-tól a 712-ig terjedő első szakaszában Wang Bo, Yang Qiong, Lu Zhaoling és Luo Binwang neves költők alakították ki a kínai versek ritmusát. Ebben az időszakban a költészet egyre jobban átterjedt az uralkodó osztály köreiből az átlagemberek közé.
A költemények hangneme a korábbi semlegesből vidám, fényes stílusúvá vált. Akkortájt élő Cheng Ziang nagyszerű költő azt vallotta, hogy a versek a valós életet ábrázolják.
712 és 762 között a dinasztia virágzása idején a költészet aranykorát élte. A költészet igen gazdag volt mind témában, mind pedig stílusvilágban. Voltak olyanok, akik a természetet dicsérték, mások szívesen írtak a távoli vidékekről. Megint mások a hősöket magasztalták, de akadtak olyan írók is, akik verseikben szomorúságukat, illetve fájdalmukat ábrázolták. Ebben az időszakban a költők romantikus légkörben, szabadon alkottak.
A dinasztia fénykorában a kiemelkedő költők között volt Li Bai, Du Fu, Wang Wei, Meng Haoran, Gao Shi és Ling Can. Ling Can verseiben jól jelenítette meg a határvidékeket, Gao Shi alkotásaiban főleg az emberek keserűségét, nyomorát írta meg. Ebben az időszakban a két legkiemelkedőbb költő: Li Bai és Du Fu, műveik nagy hatással voltak a későbbi költészet fejlődésére.
A 762 és 827 közötti harmadik szakaszban a költészet kiemelkedő alakjai – többek között – Bai Juyi, Yuan Zhen és Li He alkottak. Li Bai műveit iróniával és hasonlatokkal telítette, hogy így leplezze le a hivatalnokok adószedés során folytatott gaztetteit és erősen háborúellenes volt, támadta az előkelőket és az arisztokratákat. Alkotása során azon volt, hogy érthető ritmusúak és elevenek legyenek versei. Ezért a művei nagyon népszerűek.
Li He alig több mint húsz évet élt, élete és politikai pályafutása során sok nehézséggel küszködött. De nagy képzelettel, új gondolatokkal, szép kifejezésekkel felfrissítette az egykori költészetet. Versei romantikus, esztétikus és szomorú színezetűek.
A 827 és 859 között, tehát a dinasztia utolsó szakaszában Li Shangyin és Du Mu volt a legjelentősebb költő. Du Mu új stílussal és elszántsággal frissítette fel az addigi költészetet. A versei politikai karrierjét és akaratát tükrözték. Li Shangyin alkotásaiban átgondolt szerkezettel, szép szavakkal és kifejezésekkel, szomorú érzelmekkel ábrázolta zegzugos politikai pályafutását. A cím nélküli verse vajon egy szerelmes alkotás, vagy olyan mű, amely az akkori politikai hatalomnak szól? Ez mindig vitatott kérdés marad.