A Yuan-dinasztia idején élt Guan Hanqing a kínai költészet és drámairodalom egyik legnagyobb alakja volt. A „Dou E koncepciós pere" című tragédiáját már több mint 700 éve játsszák, és számos idegen nyelvre lefordították. Igen elterjedt és kedvelt mindenütt a világon.
Guan Hangqing a XIII. században a Yuan-dinasztia idején, tehát a mongol uralkodók alatt élt. Ötletes, nagy tudású, jó humorú drámaíró volt. De lírai költeményeket is szívesen írt. Tudott fuvolázni és a sajátos kínai húros hangszereken játszani, valamint táncolni is. Igen jól értett a kínai sakkhoz, de a vadászat is érdekelte. Évtizedeken át a fővárosban, Daduban, a mai Pekingben élt. Az uralkodóház kórházában dolgozott valamilyen beosztásban. De a gyógykezelés nem annyira érdekelte, inkább drámákat írt. A mongolok dinasztiája idején igen elterjedt az a fajta humoros színdarab, amely merített a szájhagyományok gazdag tárházából, felhasználta a mondásokat, és jól tükrözte a társadalmi valóságot. Az arisztokraták és átlagemberek egyaránt kedvelték ezt a színpadi típust. Guan Hanqing nem az arisztokratáknak írta színműveit, hanem a nép széles rétegeinek életét, keserűségét és szenvedéseit akarta megjeleníteni.
A Yuan-dinasztia korrupt és politikailag züllött hatalom volt. Igen súlyos társadalmi megrázkódtatások, osztály- és nemzetiségi ellentétek sújtották az országot. Az egyik koncepciós per követte a másikat. A dolgozó nép rendkívül szegény, nehéz, szomorú életet élt. Guan Hanqing rokonszenvezett a társadalom legalján élő emberek sorsával. Lemondott tisztségéről és a társadalom elesettjeinek életét kezdte tanulmányozni. A karcolatokra emlékeztető drámatechnikája segítségével bemutatta az uralkodó osztály gonoszságát, és érzékeltette saját eszményképeit.
Guan Hanqing jól ismerte a nép életét, fájdalmát és főleg nyelvét. Emellett magas színvonalú alkotóművész volt. Akkoriban az előadóművészek igen alacsony tiszteletnek örvendtek a társadalomban. Ennek ellenére Guan Hanqing szívesen érintkezett velük. Gyakran maga rendezte színműveit, néha személyen is fellépett a színpadon. Egy zeneszámban szilárd akaratú, egyenes jellemű emberként ábrázolta önmagát: „Olyan bronzborsó vagyok, amelyre se a párolás, se a főzés, se az ütés, se a robbantás nem hat." - írta. Művei nemcsak a társadalmi valóságot tükrözték, hanem magas fokú harci szellemét is megmutatták. Nemcsak a dolgozó nép balsorsát és szerencsétlenségét ábrázolta, hanem becsületes, egyenes, bátor és ellenálló szellemét is. A „Dou E koncepciós pere" című tragédiája mintegy összegzi életművét.
Ez a dráma egy fiatal nő tragédiájáról szól. Gyermekkorában meghalt az anyja, apja pedig kénytelen-kelletlen eladta Cai asszonynak, hogy majd annak menye legyen, ha felnő. Később a férje is meghalt valamilyen betegségben. Az özvegy és anyósa jól kijött egymással. Egyszer egy gonosz férfi hamis vádat emelt ellene, azt állítva, hogy embereket mérgezett meg. A gonosz férfi által megvásárolt korrupt hivatalnok-bíró nem az igazságot kereste, hanem kínvallatással arra akarta kényszeríteni az özvegyasszonyt, hogy vallja be el sem követett bűneit. De az erős akaratú vádlott sehogy sem engedett a korrupt bírónak. Végül a bíró a vádlott elé hurcolta és ott bántalmazta az anyósát. Az asszony nem bírta nézni anyósa szenvedését, ezért inkább beismerte az ellene emelt hamis vádat. A korrupt bíró halálra ítélte Dou E asszonyt. Az elítélt a vesztőhelyen fennhangon megátkozta a hatalmasokat, és azt követelve az Égistentől, hogy temesse hóba, majd sújtsa aszállyal a vidéket. Röviddel halála után a nyár közepén váratlanul nagy hó hullott. Ezt követően három súlyos szárazság volt ezen a vidéken.
A drámaíró romantikus technikát alkalmazva megvalósította Dou E kívánságait, ezzel a feudális uralom idején sérelmeket szenvedett ártatlanok jóvátételre és bosszúállásra való vágyát tükrözte. Évszázadok múltak el, de az emberek ma is szeretik ezt a színművet, és Kína tíz leghíresebb tragikus drámája közé sorolják.
Guan Hanqing művei nemcsak az elnyomás elleni harcra ösztönözték az embereket, hanem hatottak a későbbi drámaírókra is. 67 drámát írt, de ebből csak 18 maradt ránk. Jól tudott különböző alakokat megformálni és kiválóan ábrázolta hőseinek lelkivilágát, érzelmeit.
Igen nagy hírnevet szerzett a kínai és a világirodalomban. Az emberek a kelet Shakespearejeként emlegetik Guang Hanqing kínai klasszikus drámaírót, és a múlt század ötvenes éveiben a világirodalom legnagyobb alkotói közé sorolták.