>>[Fúvós hangszer]

A huluxiao fúvós hangszer

A huluxiao népi fúvós hangszer, amely a délnyugat-kínai országrészekben élő Taj, Achang és Wa nemzeti kisebbségeknél terjedt el. Szeretnénk emlékeztetni, hogy a „hulu szó" a magyarban tököt jelenti, a „xiao" szó pedig fúvós hangszert.
A huluxiao hangszernek hosszú történelme van, az időszámításunk előtti 221-ig urakodott Qin-dinasztia korában született meg. A mai huluxiao hangszer is szerkezetileg sok vonatkozásban megőrzi az eredeti elemeit.
A huluxiao hangszer formája és szerkezete sajátos. Alkotóelemei: egy egész megszáradt tök, három darab vékony bambusz és három fémlapocska. Fúvókaként egy vékony bambuszdarabot tesznek be a tök vékonyabb végébe. A tök hangszekrényként szerepel. A tök aljába három különböző nagyszágú bambuszdaradot szerelnek be, amelyekhez egy-egy réz-, vagy ezüstlapocskát fűznek. A középső bambuszdarab a legvastagabb, erre hét hanglyukat vésnek rá. Rajtuk keresztül fújják a dallamokat. A két oldalon elhelyezett bambuszdarab pedig a középsőn elhelyezett bambusz hangjának felerősítését szolgálja.
A huluxiao fúvós hangszer halkabb hangot ad. De a két másik bambuszdarab segítségével a fő bambuszdarab lágy, vékony hangja homályos, titokzatos, szép színezetűvé válik. A fúvással előidézett rezgések miatt olyan hangot ad, mint amilyen hangot a selyem a rezegtetésétől adna. A selyem szó kínai kiejése a „si". Ezért hulusi fúvós hangszer néven is szokták emlegetni ezt a hangszert.
A huluxiao hangszer különösen olyan gördülékeny zene előadására alkalmas, amelyben sok hosszú, kellemes, harmonikus hang van. Ezzel jobban lehet kifejezni a zenész érzelmeit.
A kínai zeneszakértők új elemekkel felfrissítették a huluxiao fúvós hangszert. A megjavított hangszer erősebb, szélesebb hangú és nőtt a kifejezőereje is. Ma a hangszer a színpadi előadásra is alkalmas bel- és külföldön egyaránt.

Dizi

A dizi ősi kínai hangszer. Ha el szeretnénk képzelni, akkor a legjobban az európai fuvolához lehetne hasonlítani. Kínaszerte igen elterjedt és népszerű. Többnyire bambuszból készítik, ezért bambuszfuvolának is szokták nevezni.
A dizit a bambusz szárából készítik, minthogy az belül üres. A bambuszfuvolára nyolc lyukat szoktak fúrni. A hangszer elején hat lyukat helyeznek el, hátra pedig egyet, a nyolcadik lyukon keresztül tudjuk megszólaltatni a fuvolát. A hangszer elején lévő második lyukra egy vékony nád- vagy bambuszhártyát szoktak ragasztani, ettől a hangszerből gyönyörű életteli hangokat lehet előcsalogatni.
A dizi története hosszú múltra tekint vissza. Már 7000 évvel ezelőtt is létezett a csontból készített változata. Körülbelül 4500 évvel ezelőtt jelent meg a bambuszból készült dizi. Az időszámításunk előtti I. században, a Han-dinasztia idején a dizit hengchuinak hívták, és nagyon sokat használták a korabeli zenei előadásokon. A VII. századtól kezdve a dizin számos újítást hajtottak végre, ekkortól ragasztottak a második fuvólyukra hártyát a szebb hangzás kedvéért. 
A Song-dinasztia idején a mesemondók rövid történeteket adtak elő hangszeres kísérettel a vásárokban. Ezek a történetek rövid szövegkönyvekben (huaben) fenn is maradtak az utókorra, ezért ezek kínai elnevezése után ún. huaben irodalomnak nevezzük ezeket a történeteket.
A Yuan-dinasztia idején volt divatos a zaju, amely egy megzenésített drámai előadást takar. Ezeken az előadásokon is kísérőhangszerként szerepel a dizi.
De nemcsak ezeken az előadásokon használták a hangszert, hanem a különböző helyi, nemzetiségi ünnepségeken és előadásokon is.
A dizi erőteljes intenzitású, széles a hangterjedelme, és rendkívül dinamikus hatása van. A dizi kiválóan alkalmas madárcsicsergés imitálására is.
Sokféle dizi létezik: Qudi-fuvola, Bangdi-fuvola, hét fuvólyukú dizi, tizenegy fuvólyukú dizi, különböző hangnemű dizik.
A diziket északi és déli ágakra is osztják attól függően, hogy a Jangce-folyó mely partján használják őket.
Dél-Kínában a Qudi-fuvola nagyon közkedvelt finom, szép hangja miatt.
Észak-Kínában viszont a magas hangfekvésű Bangdi-fuvolát kedvelik nagyon.