>>[Űtős hangszer]

Qing

A qing a legrégibb kínai népi hangszer, a formája egyszerű és természetes, egy egész kőből készült. A qing hangszer történelme igen hosszú, az anyajogú társadalomban még „Kő- vagy Hangot adó golyó"-nak hívták. Akkor az emberek halásztak és vadásztak, a munka befejezése után köveket ütve táncoltak, ezzel szórakoztak. Az ilyen összeütögetett kő fokozatosan qing hangszerré vált.
Legkorábban főleg táncok és énekek előadásakor kíséretnek használták a qinget. Ezután hosszú ideig csak uralkodók használhatták a qing és a bianzhong nevű hangszert harcba induláskor vagy egy elhunytról való megemlékezés idején.
Az előadási mód és készítési hely alapján két fajta qing van: teqing és bianqing. A teqinget a kínai császár által az ősök tiszteletére rendezett megemlékező szertartáson használtá. A bianqing pedig a következőt jelenti: egy hangszercsoport néhány qingból áll, amelyeken faállványra felfüggesztve játszottak. Több mint 2000 évvel ezelőtt Chu területen (a mai Szecsuan és Hubei tartományban) nagyon jó minőségű qing hangszereket készítettek.
1978 augusztusában a Hubei tartománybeli Sui járásban fekvő Zeng herceg sírjában több mint százhúsz ősi hangszert és rengeteg történelmi ereklyét találtak, köztük bianqingot is, összesen 32 darabot, amiket bronzállványra függesztettek fel. A bianqingek jádéból, mészkőből készültek, a hangjuk tiszta és dallamos, sajnos azonban, amikor megtalálták ezeket a qingeket, akkor többségükön már nem lehetett játszani, minthogy összetörtek. 1980-ban a Hubei Tartományi Múzeum és a Wuhani Fizikai Kutatóintézet közösen készített másolatot Zeng herceg sírjából származó bianqingról. Ennek a hangja nagyon hasonlít a régi qingre, a hangszíne finom és elegáns.
1983-ban a Hubei Tartományi Tánc- és Énekegyüttes 32 darabból álló összetett bianqinget készített. 1984 szeptemberében a Shuzhoui Népi Hangszerkészítő Műhely egy 18 darabból álló jáde-bianqinget alkotott. 

Harangjáték

A harangjáték egy ókori kínai ütős hangszer. Több különböző nagyságú harangot sorrendben egy csoportban, vagy több csoportban egy faállványra függesztenek fel. A harangok más-más magasságú zenei hangot adnak ki. Mivel különböző időszakokban készültek el a harangok, ezért formájuk más-más, de mindegyiket szép motívumok díszítették.
Már a 3500 esztendővel ezelőtt uralkodott Shang-dinasztia korában megszületett a harangjáték. Akkoriban egy játék többnyire 3 harangból állt. A későbbi dinasztiák korában a harangok száma nőtt. Az ókorban többnyire a császári udvarházi előadásokra használták a harangjátékot a hadjáratok indítása, a fogadások, a találkozók és a vallási szertartások alkalmából.
Az ókori Kínában a harangjáték a társadalmi hierarchia és a hatalom szimbóluma volt. Korunkban Yunnan, Shanxi, Hubei és más tartományokban harangjátékok kerültek elő az ókori nemesek sírjaiból. Közülük a Hubei tartományhan a Zeng Houyi király sírjából előkerült harangjáték keltette a legnagyobb feltűnést. Kivitelében lenyűgöző, hangja elérheti az 5x8 fokot a hangsorban.
Hangfekvésben hasonlít a mai C-dúr hétfokú hangsorhoz. A harangokra több mint 2800 kínai írásjelet véstek, amelyek megörökítik a hangnemeket és sok zeneművészeti kifejezéseket. Ez a legnagyobb méretű régi harangjáték Kínában. Kitűnő öntési technológiával készült, hatalmas mérete, teljes épsége és nagyszerű hangja miatt össze sem lehet hasonlítani az eddig kiásott hasonló hangszerekkel. Ezért az emberiség kulturális történetének egyik csodájaként emlegetik ezt a harangjátékot. Zenei hangja tiszta, világos, szép, belőle gyönyörű dallamot lehet kicsalni.
1982-ben a Wuhani Hangszerépítő Üzem és a Wuhani Precíziós Műszergyár együtt ennek a harangjátéknak a mintájára elkészített egy hasonló harangjátékot, új elemekkel felfrissítve. Az új harangjáték 24 harangból áll. Mintegyikük két zenei hangot adhat. A harangokat háromlépcsős állványra függesztették fel.
A harangjátékon előadott Chushang című zene az ókori kínai költőnek, Qu Yuannak a száműzetésben történő felháborodását és bánatát ábrázolja.