A Ruan négyhúros pengetős hangszer

A Ruan egy kínai pengetős népi hangszer. Az időszámításunk kezdete előtti III-II. században, a Qin-dinasztia korában találták fel ezt a hangszert, ezért Qin Bibának nevezték el.
Az időszámításunk szerinti III. században egy neves zenész nagyon jól tudott a Qin Biba pengetőhangszeren játszani. Az emberek nagyok kedvelték előadását, ezért lassan a Ruan pengetőhangszerként emlegették.
A Ruan hangszer külső formája egyszerű, fejből, nyakból és testből áll. A sárkányt és a szerencsét szimbolizáló csontfaragást szoktak fűzni a hangszer fejére. A nyak két oldalán pedig négy húrt feszítenek ki. A teste egy hangszekrény. A Ruan hangszer szerkezeti elmélete, játéktechnikája és a készítéshez szükséges anyaga sok vonatkozásban hasonlít egy másik kínai népi hangszeréhez, a Biba pengetős hangszerhez.
Az utóbbi években a zenei szakértők megjavították a Ruan hangszert, sikerült kifejleszteni a magas, a közepes és a mély hangzású Ruan hangszereket.
A magas hangú Ruan hangszer világos, tiszta hangot ad, a fő hangnemet határozza meg a zenekarban.
A közepes magasságú Ruan hangszerből lágy hangot lehet kicsalni, ami lírai hangulatot áraszthat.
A nagyméretű Ruang hangszer öt oktávval alacsonyabb hangot ad, mint a közepes magasságú Ruan hangszer, amelyen az érzelmes zeneműveket adhatják elő a legjobban.
A következőkben hallhatnak egy Ruan négyhúros pengetőhangszeren előadott művet.

A Konghou pengetőhangszer

A Konghou ókori kínai pengetőhangszer, már több mint kétezer éves. Akkoriban az uralkodói házak zenekarai mellett az egyszerű emberek is ezen a hangszeren játszottak zenét. A virágzó Tang-dinasztia korában a gazdaság és a kultúra gyors ütemű fejlődésével a Konghou hangszer játéktechnikája is nagymértékben fejlődött. Akkor a Konghou hangszer átterjedt Japánba, Koreába és más közeli országokba. Egy japán kolostorban ma is őrzik a kínai Tang-dinasztiában elkészített két Konghou hangszer maradványait. Ámde ez a fajta hangszer a 14. század végén teljesen eltűnt. Az emberek csak a freskókon és domborműveken láthatták a képét.
Ahhoz, hogy helyreállítsák a feledésbe merült Konghou hangszert, a hangszerszakértők az 1950-as évektől sok kutatómunkát végeztek, a történelmi feljegyzések, a falfestmények alapján próbálták megtervezni és elkészíteni a Konghou hangszert, de mindig eredménytelenül. A múlt század nyolcvanas éveinek elején sikerült egy új fajta Konghou hangszert kifejleszteni, amelynek szerkezete tudományos alapra épül, hangja is hasonlít a kínai népi hangszerekéhez. Ezért ma koncerten is használják ezt a hangszert.
Az ókori kínai Konghou hangszernek két fajtája volt: függőleges és vízszintes. Az új Konghou hangszer az ókori függőleges Konghou alapján készült el. Külső formája hasonlít az európai függőleges gordonkához. De annyi eltérésük van, hogy a kínai Konghounál két húrcsoport van, mindegyikük 36 húrból áll. Minden húrt a megfordított „V" alakú lábbal feszítenek ki a hangszekrényhez. A húrcsiga olyan alakú, mint amilyen alakban a vadliba-raj repül. Ezért a vadliba Konghou hangszert is szokták emlegetni ezt az újfajta hangszert.
A vadliba-Konghou tiszta, széles hangolású, gazdag kifejezőerejű hangszer, amelyen nemcsak a régi és mai kínai hangszeres zeneműveket, hanem a gordonka-műveket is el lehet játszani. Mivel a jobb és bal oldali húrcsoport azonos hangot ad, ezért egy hangszer két hangszer szerepét játssza. Ez különösen előnyös, ha gyors ütemű zeneműveket játszanak ezen a hangszeren, hiszen a zenészek egyszerre jobb és bal kézzel a hangszer legszebb hangot adó középes magasságú hangsávjában pengethetik a hangszert. Ennek nincs párja más hangszereknél.