Kozák Danuta a kajakozás Hosszú Katinkája. Nem csupán azért, mert ő is sporttörténelmet írt – az első magyar, aki a sportágban négy olimpiai aranyat szerzett, de azzal is, hogy London után Katinkához hasonlóan búcsút mondott korábbi trénerének, klubjának és a bevett sémáknak, inkább párjával, Somogyi Bélával kezdett dolgozni. Neki is bejött a váltás, már két aranyat lapátolt össze Rióban és a harmadik sem elképzelhetetlen, hiszen a női kajaknégyes tagjaként is nyerhet még egyet.
– Ez a négyéves kemény munka betetőzése volt – nyilatkozta az 500 méteres táv teljesítése után Danuta. – Hálás vagyok az orvosi stábnak, hiszen a vasárnapi gyomorfertőzésem után segítettek a gyors felépülésben.
Mindenesetre a rajt nem a tévékészülékek előtt szurkoló százezrek – milliók? – elképzelései szerint alakult, Kozák Danuta egy kissé beszorult, a fehérorosz Marina Litvincsuk állt az élre. Ám csapásról csapásra, centiről, centire került előrébb Danuta, és fél távnál már az élen haladt. Az utolsó kétszáz méteren már kétség sem fért hozzá, hogy megvédi Londonban megszerzett olimpiai bajnoki címét.
A győzelem előtt a világbajnok Tótka Sándor, Molnár Péter (K–2 200 m) szállt vízre, de három századnyi különbséggel leszorultak a dobogóról. Azért ez sem rossz eredmény, különösképpen annak ismeretében, hogy a doppinggyanú miatt itthon maradt Horváth Bence, Szomolányi Máté helyett az utolsó pillanatban ugrottak be.
