A hosszú történelem során sokféle temetési szokás volt Kínában. Évente három ünnep is van a halottak tiszteletére: az áprilisi qingming fesztivál (a sírtakarítás napja), a holdnaptár szerinti hetedik hónap 15 napjára eső zhongyuan fesztivál (a szellemek napja) és a holdnaptár szerint tizedik hónap első napjára eső hanyi fesztivál, vagyis a téli ruha fesztiválja. A meghalt elődök, családtagok iránti tisztelet a kínai kultúra fontos része, ezért ezeken a napokon még ma is különböző módon emlékeznek meg a halottakról.

Az utóbbi években többen elfogadnak egy sokkal „természetesebb" temetési módszert. Például Pekingben minden év egyre több család utazik a tiencsini Pohaj-öbölhöz, ahol a tengerbe szórják szeretteik hamvait. Sokan érdeklődnek az ökológiai temetés módjai, különösen a tengeri temetés iránt.

De vajon környezetbarát a tengeri temetés? Tényleg nem szennyezi a tengert? Megkérdeztük Wang Dedongot, a pekingi temetkezési szolgáltató központ főnökét.

„Az Állami Tengerügyi Hivatal évente ellenőrzi a tengeri temetéseket, a hamvakat is tesztelik. A jelentésük alapján a hamvak zéró szennyezést jelentenek a tengeri környezetnek, ezért évek óta pártoljuk a tengeri temetést."

A Pekingi Polgárügyi Hivatal 1994-ben már megfogalmazta a tengeri temetés szolgáltatási szabványait, amely szerint a pekingi temetkezési szolgáltató központ tíz ingyenes szolgáltatást ad az ügyfeleknek, például papírból készült urnát, hamvak raktározását, a busz- és hajóutazást, virágokat, búcsúztató ünnepséget, galambok szabadon eresztését, a hozzátartozóik aznapi biztosítását és vészhelyzeti egészségügyi ellátást, aznapi svédasztalos ebédet, az emlékrendezvényről készült videofelvételt stb.

Wang Dedong szerint a pekingi temetkezési szolgáltató központ egyszerűsítette a tengeri temetés eljárásait, hogy minél népszerűbbek legyenek.

„A tengeri temetés eljárása nagyon egyszerű. Be kell nyújtani a halott hamvasztási bizonyítványát, a hukouját (állandó tartózkodási engedély), az ügykezelő személyazonosító kártyáját és mind a háromnak a fénymásolatát, és végül alá kell írni egy szerződést a tengeri temetésről."

Idén már 23 éve működik a tengeri temetési szolgáltatás Pekingben. 2012-ben a pekingi tengeri temetések száma első ízben haladta meg az 1000-et, három évvel később már 2000, becslések szerint idén több mint 3000 ilyen temetés lesz. Ám ez az új temetési mód nem felel meg a kínai temetkezési szokásoknak: hol állítsanak sírokat és hol látogathatják a szeretteiket? Wang ezekre is válaszolt.

„Találtunk néhány megoldást. Egyrészt a Chaoyang kerületben fekvő Changqing nevű temetőkertben felállítottunk egy tengeri temetési emlékművet, és minden qingming fesztiválkor egy csoportos emlékünnepséget szervezünk. A tengeren túl élőknek nem kell visszajönni, hiszen a tengervíz minden kontinenst összeköt, így külföldön is meg lehet emlékezni a halottakról."

A pekingi temetkezési szolgáltatási központ a Yiheyuan úton a Babaoshannál és a keleti külvárosban fekvő Peking három legnagyobb temetkezési helyénél nyitott irodát. A Tongzhou, Daxing, Changping és Mentougou kerületi temetkezési helyeken is találhatók információs pontok.

A tengeri temetésen, a fa alatti temetésen kívül a természetes temetés is új alternatíva lett.

„A tavalyi év végén a pekingi kormányzat bevezette a természetes temetést. Azért hívjuk így, mert a hamvakat biológiailag lebomló urnába téve temetik a földbe, de nem állítanak sírkövet, vagyis a terület újrahasznosítható. Így nemcsak a földdel takarékoskodunk, hanem az ősi kínai és nyugati temetési szokásokat is betartjuk, hiszen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert »por vagy te s ismét porrá leszel«."

A társadalom és a gazdaság fejlődésének és az emberek környezettudatosságának köszönhetően az ökológiai temetés egyre elfogadottabbá lett, ami felgyorsítja a hagyományos temetésről a modern temetési módokra való áttérés folyamát. Luo hölgy, aki a tengerbe szórta szét szeretteinek hamvait úgy véli, hogy nem az a fontos, hogy milyen formában emlékeznek meg az elhunytról, hanem az, hogy milyen mélyen.

„Úgy gondolom, hogy több formában emlékezhetünk meg a szeretteinkről, de nem a forma a fontos. Az a fontos, hogy ők a fiatalabb generációk emlékezetében megmaradjanak. Például szabadidőnkben, szabadnapokon, születésnapokon meséljünk az elhunyt családtagokról a gyerekeknek, mutassuk meg nekik a régi fényképeket. Szerintem ez értelmesebb."