Az észak-guangxi zhuang autonóm kerület Longsheng nevű megyéjében élő yao etnikum jellegzetes vörös népviseletéről ismert; Kínában nem véletlenül nevezik őket hongyaóknak, vagyis vörös yaóknak. Az ősi yao nemzetiség egyik törzsében, a vörös yaóknál az a szokás, hogy a holdnaptár szerinti hatodik hónap hatodik napján minden család a ház elé készíti a hagyományos népviseletet. A ruhák vörösre festik a falut, mint a napnyugta a felhőket. Az ezer éven át megőrzött népviselet-készítés végigkíséri a vörös yaók múltját és kultúráját. Gyönyörű kivitelezése és kultúrája miatt felkerült a kínai nemzeti kulturális örökségek listájára is. Vajon hogyan készül a vörös yaók népviselete? A yao leányok hogyan öröklik meg ezt a kézművességet? Mai műsorunkban a Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) munkatársa, Liu Xinyue kalauzol el minket a vörös yaók egyik falujába, Longjiba!

A holdnaptár szerinti hatodik hónap hatodik napján a Longjiban élő fiatal yao lányok, házas nők kiteszik a napra a népviseletet. Az itt élő nők hosszú hajat növesztenek, és szívesen viselik a vörös yaók kézzel szőtt népviseletét. A helyi idegenforgalmi fejlesztéseknek köszönhetően a népviseletbe öltözött yao leányok előadása ma már része a szokások bemutatásának. A lányok szívesen és büszkén mutatják be kultúrájukat a mutatós népviseletben.

Pan Jifeng a vörös yaók népviseletének egyik örököse. Kezében egy félkész munkát tartva magyarázza a készítés lépéseit.

„Több különböző mintát hímzünk a ruhánkra keresztszemes hímzéssel és fonáköltéssel. Ezen a darabon, amelyet épp most hímzek, a hegyeken élő állatok, növények láthatók, de sárkányok, halak és madarak is kerültek rá. Ezeken kívül nagyon népszerű motívum a tűzgolyóval ábrázolt két sárkány és a tigrismancs."

A tigrismancs egy legendára utal. Az ősi időkben volt egy császár, aki egy nap a hegyekben sétált, amikor egy tigris vettette magát a császárra. A kritikus pillanatban egy éppen arra járó yao leány íjával a tigrisre lőtt, és így megmenekült a császár. Hálájának jeléül a császár levágta a tigris mancsát, és vérbe mártotta, majd lenyomatot készített a lány ruhájának hátoldalára. Azóta gyakran bukkan fel a tigrismancs a yao leányok ruházatának mintái között.

A tigrismancs mintáján kívül a madár, a madárszem, a kutya, a kígyó és a béka is a gyakoribb minták közé tartozik a vörös yaók hímzésein. Érdekes módon ezek az állatok a totemimádó népek körében – észak-amerikai indiánok, mexikói aztékok – voltak ismertek. A másik gyakori minta a természetimádatra utal: fák, rizspalánták, (a napot szimbolizáló) nyolcszögű csillag, amely a jó aratást jelképezi. A motívumok harmadik csoportja a reprodukcióra utal: az emberek (férfiak) kéz a kézben állnak egy sorban, vagy kutyák párban.

A yao hímzés technikája nem sajátítható el könyvből, hanem szájról szájra jár a nők között, mivel a yao nyelv csak beszélt formában létezik, írásban nem. Pan Jifeng is az édesanyjától tanult gyermekkorában.

„Itt minden lány gyermekkorában tanul meg varrni. Általában 9-10 évesen a virágok hímzését tanulják. Én kilencévesen kezdtem el tanulni, és 12 éves koromra már meg is tanultam, mivel a hímzés nagyon érdekelt. Sok lánytestvérem van, így az édesanyám nem tudott mindenkinek menyasszonyi ruhát varrni és hímezni, ezért amikor férjhez mentem, én magam készítettem a menyasszonyi ruhám, a hozományom."

Pan Jifeng szerint a yao népviselet készítésének lépéseit a fonás, a szövés és a képszövés jelenti. A szövőgép használata könnyűnek tűnik, de valójában igen nagy koncentrációt igényel, ha ügyesen akarnak bánni a láncfonallal, a vetülékfonallal, a szövőkével és a taposóval. A kéznek a szemmel és a lábbal szinkronban kell végeznie a munkát, ami nagy koncentrációt igényel. Ehhez jön még a szövetfestés és az övfonatolás. A Pan Jifenghez hasonlóan ügyes yao nők számára általában három évig tart a yao népviselet elkészítése.

A kulturális örökség továbbhagyományozójaként Pan Jifeng a házimunka után igyekszik más lányokkal is megismertetni a kézműves technikákat. Szerinte érdemes továbbadni ezt a művészetet a következő generációknak.

„Sok munkám van, szövetanyagot szövök, mintákat hímzek és tanítok is. Sokan tanultak, tanulnak tőlem. A mi falunkban majdnem mindenki ismer egy-két technikát, de nem az egész műveletet. Vannak, akik varrni, míg mások hímezni tudnak. Vannak olyan fiatal lányok, akik nem szívesen tanulnak, de én mindig mondom nekik, hogy csak így tudjuk életben tartani a yao népviselet készítését. Rengeteg technológia, technika, szakismeret szükséges a hímzéshez, a szövetfestéshez, és a továbbhagyományozáshoz nagy türelemre van szükség."

2014-ben a vörös yao népviselet felkerült a nemzeti kulturális örökségek listájára. De a longshengi autonóm megyében más népszokások is élnek. A dong nemzetiség szalmából készít sárkányt és oroszlánt, amely a helyi templomi vásárban előadott sárkány- és oroszlántáncban látható.

A nemzetiségi kultúrák továbbhagyományozásának egyik fontos része a kultúrák megőrzése, így Longsheng megyében központot hoztak létre a nemzetiségi kultúra megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Pu Qingfeng, a Longsheng megyei propagandaosztály felelőse erről így tájékoztatott.

„A nemzetiségi kultúrák jelentik a helyi nemzetiségi törzsek esszenciáját, és ez a longshengi idegenforgalmi ipari sajátos eleme. Kötelességünk, hogy megőrizzük, továbbhagyományozzuk és fejlesszük ezeket a nemzetiségi kulturális javakat. Ennek részeként 2014-ben munkacsoport jött létre, amely több könyvet adott ki, és összegyűjtötték, dokumentálták a folklórral, a hagyományos kultúrával, az orvostudománnyal és az egészségmegőrzéssel kapcsolatos kutatások eredményeit azzal a céllal, hogy megalapozzák a jövőbeni hagyományőrző munkát."

Megalapítása után a munkacsoport alapos felmérést végzett Longsheng megyében a kulturális örökségekről, közel 4 millió karakternyi kéziratot, 22 hang- és 287 videofelvételt, valamint 1043 tárgyat gyűjtöttek össze. A kiadványok a longshengi nemzetiségi népdalokról, népi irodalomról és a vörös yaókról szólnak. Emellett az iskolákba is elvitték a nemzetiségi kultúrákat, jelenleg az iskolák és a gyermekpalota együttműködésével a gyermekek az iskolai tanórán is tanulhatják a yao hímzést és a dong szalmasárkány és -oroszlán készítését, amitől azt várják, hogy a gyermekek is megkedvelik a nemzetiségi kultúrát, és majd egyszer ők lesznek a kultúra örökösei.

A vörös yao lányok másik jellegzetessége a hosszú haj, amelyet a második életüknek tekintenek. Életük során csupán egyszer vágnak hajat, és rendszerint a lányok 18 éves korukig egyáltalán nem vágatják le a hajukat. A kis- és fiatal lányok feltűzve viselik a hajukat, az édesanyákat pedig a homlok felöli konty különbözteti meg. A hajápoláshoz használt anyagokat is az általuk a hegyekben gyűjtött növényekkel és a rizs mosásakor hátramaradt vízzel készítik. Talán ennek köszönhetően alig találni ősz hajszálat. A Longsheng megyei yao faluban, Huangluóban több mint hatvan nő haja hosszabb 1,4 méternél, ezért hívják a települést a leghosszabb hajúak falujának.

Fred Turnheim professzor, az osztrák újságírók egyesületének elnöke, a Statement című magazin főszerkesztője is ellátogatott Longsheng megyébe.

„A látogatás során a helyi nemzetiségek gazdag kultúrája tette rám a legnagyobb benyomást. A fiatalok is nagyon lelkesen tanulják, mutatják be a nemzetiségi kultúrákat, és elődeiktől tudatosan vették át a tudást, aminek ékes bizonyítéka a különböző kulturális előadások és az életvitelük."

A hagyományos yao hímzés tanítása mellett Pan Jifeng viaszfestő órát is tart Longsheng megyében, ami nemcsak a helyi, hanem a szomszédos megyékben élő lányokat is érdekli. Sokan megtanulták az ősi yao törzsvezető hatalmát jelképező pecsét mintájának elkészítését. A pecsétminta az elődök iránti tiszteletet szimbolizálja. Pan Jifengnak van egy nagy álma is.

„Egy olyan órát szeretnék tartani, ahol minden tanítványom együtt tanulhat, hogy mindenki megismerhessen minden műveletet, legyen szó a hímzésről vagy a szövésről. Meggyőződésem, hogy mindenki képes megtanulni ezeket, és a yao népviselet továbbra is fontos szerepet fog játszani a yao nemzetiség kultúrájában."