A kínai tavaszünnep előtt kínai fiatalok milliói kelnek útra szülővárosuk felé, ám sokan közülük valósággal rettegnek az ünneppel járó családi faggatózástól. Ezek a magánéletben vájkáló kérdések talán furcsának tűnnek az európai fül számára:

„Van már barátod?"

„Mennyi a fizetésed?"

„Mikor fogsz megházasodni/szülni?"

„Miért nem jössz haza, hogy nekem dolgozzál?"

„...És miért vagy ilyen kövér?!"

Az otthon maradt családtagok azt akarják, hogy a fiatalok minél hamarabb házasodjanak meg, vállaljanak gyereket. Ez az egykeként felnőtt nemzedék számára akkora nyomást jelent, hogy sokan közülük már bérbe vesznek partnert. A kínai tavaszünnep idején napi 200 amerikai dollárnál is drágábban bérelnek „partnert", hogy elhárítsák a kínos kérdéseket a családi összejövetel során.

„A fiatalok inkább halasztják a házasságot és a gyermekvállalást, de a szülők, a rokonok még mindig a régi szokások szerint gondolnak az új generáció életére, szerintük bizonyos dolgokat »időben« kell megcsinálniuk" – mondta Qian Yue, a Brit Columbiai Egyetem (UBC) adjunktusa.

A nagy lelki nyomás az oka, hogy olyan sikeres lett az „Útmutató a tavaszünnep túléléséhez" című videoklip. Vírusként terjedt a fiatalok között, posztolása után néhány órán belül már több százezer megtekintést ért el. Januárban különböző platformokon több millióan nézték meg, köztük 300 ezren a Youtube-on, amely pedig nem érhető el a szárazföldi Kínában. Igaz, a családi lelki presszió nem ismer határokat.

Ez a dal tökéletesen mutatja be a tipikus tavaszünnepi lelki hadviselést, ugyanakkor a lármás individualizmus himnusza is. A dal végén a kórus bátran énekli a szívből jövő kívánságot:

„Gyermekkoromban fára másztam, agyonfagytam, amikor sétáltam a Guoding úton. A Chaoyang parkban táncoltam és a szmog mégsem ölt meg. Kedves családom, engedjétek meg, hogy a saját életem éljem!"

Ami még megdöbbentőbb az az, hogy ezt a What I Do is for Your Own Good angol című „túlélési útmutatót" nem egy népszerű popsztár énekelte, hanem egy hagyományos kamarakórus.

A Szivárvány Kamarakórust (The Rainbow Chamber Singers) a 30 éves Jin Chengzhi karmester 2010-ben alapította 8 kórustaggal, akikkel együtt tanult a Sanghaji Zeneművészeti Akadémián. Akkoriban a Szivárvány Kamarakórus évente két koncertet tartott. Repertoárjukban régi kedvencek és újonnan, de hagyományos stílusban szerzett kórusművek voltak. 2016-tól kezdve Jin a megszokott művek közé felvette a saját alkotásait is, amelyek a komolyzene, a komikus dalszöveg és a szociális kommentár keverékei.

Jin Chengzhi, a karmester

A Hova a csodába tetted a kulcsom, Zhang Shichao?, egy hálátlan szobatársról szóló opus lett a kórus első slágere 2016 elején. Ezt követően született egy másik slágerük, a So Far, the Sofa is So Far címmel, amely a kínai túlórázó szerencsétlenek, a szitkozódó főnököknek dolgozó, rosszul fizetett fiatalok himnusza lett.

A magát racionális optimistának tartó Jin azt mondta, hogy a művei a saját tapasztalataiból és szorongásaiból születnek, de reméli, hogy a dalai „megértést és reményt hozhatnak a hallgatóknak."

„Bár a So Far, the Sofa is So Far a dolgozó fiatalok szerencsétlen, túlórázó életét ábrázolja, a lényege azonban az, hogy mindenki válassza meg az életmódját" – mondta Jin Chengzhi.

„Ezeket a konfliktusokat érdemes megvitatni, mert ezek most történnek a mindennapjainkban. Ilyen probléma a túlórázás, de a generációs szakadék is. Úgy gondolom, hogy felelősek vagyunk a társadalomért, és azért, hogy meghalljuk a fiatalok hangját" – véli Jin.

A kóruszene Kínában inkább konzervatív művészeti forma, ha kóruszenéről beszélnek, sokan hajlamosak azt gondolni, hogy az emberek mereven állnak egy csoportban és olyan „vörös dalokat" énekelnek, amelyek a Kínai Népköztársaság megalakítása vagy a kulturális forradalom idején voltak slágerek, és amelyek mindig a kommunista ideológiáról és Mao Ce-tungról szólnak. De a Szivárvány Kamarakórus nagy lelkesedéssel értelmezi újra ezt a műfajt.

„A jó zene biztosan változatos, ha ok nélkül ragaszkodunk egy bizonyos dologhoz, a művészet elveszti eredeti báját" – mondta Jin.

A kórus koncepciója nagy sikert aratott minden korosztály körében.

„Az egyik koncertünk után négy Anhui tartományból érkezett 70 éves asszony várt rám a színfalak mögött, autogramot kértek. Ez elképesztően megható volt számomra" – mondta Jin.

Mivel egyre tudatosabb és befolyásosabb lett a kórus, a kínai fiatal elkezdtek olyan popkultúrát kialakítani és fogyasztani, amely az ő gondjaikról szól és bizonyos problémákkal kapcsolatban segít terjeszteni a szolidaritás érzését.

„Rengetegen foglalkoznak azzal, hogy miként lehet kibírni a család lelki presszióját. Cikkek és internetes mémek sokasága szól erről a témáról" – mondta Eric Fish, Az Y generáció című könyv írója.

„Gondolom, hogy mindez azoknak a fiataloknak a növekvő csalódottságát tükrözi, akik viszonylag elavult elvekkel viszonyulnak az élethez" – véli Fish.

Ebben az értelemben a kórus dalai arra buzdítják a fiatalokat, hogy álljanak ellen a társadalmi valóságnak és nyomásnak, mondta Fish.

„Ez nem feltétlenül lázadás. Azt hiszem, a fiatalabb generáció szeretne kommunikálni az idősebb generációval, azt remélve, hogy megértik az ő világnézeteiket és választásaikat."

Jin Chengzhi esetében már legalább egy család megkapta az üzenetet:

„A rokonaim mind hallgatták az Útmutató a tavaszünnep túléléséhezt. Így idén nagyon kellemes volt a tavaszünnepem."

Ami a jegyértékesítést illeti, 2016 elején, amikor a Szivárvány Kamarakórus az első vicces slágert bemutatta, a koncertjegyeket 15 napon belül adták el. A második 2016-os koncertre 43 perc alatt fogytak el a jegyek. Az idén március elején tartott koncert előtt a nézők a színházban egy kivetítőn ezt olvashatták: „Kedves nézőink! Önök 954 322 személyt megelőzve vásárolták meg a mai koncertjegyet."

Jin Chengzhi elmondta, hogy a kórus repertoárjának zömét komolyzenei darabok teszik ki, a vicces dalok csak ráadásként szerepelnek a koncert végén, ami örömet okoz neki, a kórusnak és a nézőknek egyaránt.

„Általában a komolyzenére koncentrálok, de számomra az is nagyon fontos, hogy egy kórusnak vannak-e eredeti művei. A kórus működésének szempontjából nézve természetesen minél több a figyelem, annál jobb, mert pénzzel több dolgot valósíthatunk meg. Néhány nézőnk korábban egyáltalán nem járt koncertre, most viszont már majdnem minden koncertünkre eljönnek, szinte szokásukká vált. A kórus és a nézők a koncerteken hatással vannak egymásra, ezért is sikerül egyre több nézőt csábítani a koncertjeinkre. Most már arra is van példa, hogy volt nézőink kórustagokként énekelnek a színpadon" – mondta Jin Chengzhi.