0717lealiboxian1.mp3 |
A libói barlangok, erdők, tavak, vízesések, sziklák és folyók a karszthegységek jellegzetességei, az itteni ökológiai rendszer jó állapotban maradt meg. A kínai turisták által a Zhangjiang folyó környéke, a 19. században épült Nagy Hétlyukú híd és Kis Hétlyukú híd, illetve a Chunshui folyót is magába foglaló Zhangjiang Folyó Természeti Látványosság a legkedveltebbek. Ez utóbbi 2007-ben felkerült az UNESCO természeti világörökségek listájára, 2015-ben pedig 5A, vagyis a Kínában adható legmagasabb besorolású turistalátványosság lett.
„Mióta a Zhangjiang Folyó Természeti Látványosság világörökség lett, egyre terjed a hírneve Kínában, az emberekben kialakult a természeti erőforrások védelme iránti tudatosság, illetve az itteni ökológiai előnyök is érvényesülnek. Ez jól lemérhető a látogatók számának növekedéséből: 2007-től 2013-ig a turisták száma megnégyszereződött. Eleinte csak a szomszédos megyékből, tartományokból jöttek a látogatók, de most már a Jangce-deltából, a Gyöngy-folyó deltájából, sőt Észak-Kínából, Északkelet-Kínából is jönnek ide" – mondta Li Demeng, a Zhangjiang Folyó Természeti Látványosság menedzsmentirodájának helyettes vezetője.
Az iroda „a belső védelem és a külső fejlesztés" filozófiáját követi. A „belső védelem" főleg a növényzet és a környezet védelmét jelenti.
Guizhouban sok a csapadék, ezért a növényzet fontos a talaj megkötéséhez, így megelőzhetők a földcsuszamlások. A fák kivágásának leállításán kívül a ritka fajok különösen védettek a látványosság területén.
„Nálunk például sok Handeliodendron bodinieri van, ami Kínában másodosztályú védelemben részesül. Itt minden Handeliodendron bodinieri regisztrálva van, tudjuk, hogy hol vannak és hány évesek. Szorosan monitorozzuk a növekedésüket" – mondta Bai Peisheng, a Kis Hétlyukú híd kezelőállomásának vezetője.
Környezetvédelmi szempontból a Zhangjiang Folyó Természeti Látványosság számára kulcsfontosságú a vízminőség. Régen tíz falu volt a látványosság területén, a háztartási szennyvizet közvetlenül a patakokba és a folyókba engedték. A helyi kormányzat kompenzációval támogatja a lakosokat, hogy a látványosságon kívüli területekre költözzenek. Eddig négy falu már teljesen kiköltözött, a következő négy falu az idei év végére szintén befejezi a költözést.
„A szennyezések forrásainak felszámolása érdekében elköltöztetjük a lakosokat a látványosság területéről. Csatornahálózat híján minden szennyvíz a folyókba kerül, ráadásul az árusok is a folyókban tisztították a gyümölcsöket, zöldségeket. Kitiltottuk az illegális utcai árusokat, úgyhogy nem lesz többé vízszennyezés sem" – mondta Bai Peisheng.
De az ökoturizmusban nemcsak a környezetvédelem a fontos, hanem a helyi lakók életének védelme is. Például az elköltözött falusiak most miből élnek? És hogy zajlik a „külső fejlesztés" politikája?
Mielőtt belépnek a látványosság területére, a látogatók mindenképpen átmennek a látogatóközponton, ahol elszállásolják a falusiakat. A költözés után ők nemcsak kompenzációs gabonát és közüzemidíj-támogatást kapnak, hanem évente részesülhetnek a kormányzat által finanszírozott 2 millió jüanos alapból, amely segít nekik önálló üzlet indításában. A látogatóközpontnál vannak éttermek, szállodák minden árkategóriában, továbbá kis boltok, szupermarketek és autókölcsönzők, hogy mindenben megfeleljenek a turisták igényeinek, ugyanakkor növeljék a bevételeket. Ezért a falusiak szívesen költöznek ki a látványosság területéről.
„Az egyik projektünk arról szól, hogy a turisztikai erőforrások irányítják a falvak fejlesztését. Miután kiköltöztek a falusiak, a fiatalok és az erősek még dolgozhatnak takarítóként, biztonsági őrként vagy csónakosként. Éveken át kapcsolatban vannak a turistákkal, műveltebbé válnak, így könnyebben találnak majd munkát a nagyobb városokban is" – fejtette ki Li Demeng.
A Kis Hétlyukú hídhoz hasonló természeti látványosságok fenntartható turisztikai fejlesztése nem lehetséges az éveken át itt dolgozó munkavállalók nélkül. A múltban a falusi lakók a hegyekben, az erdőben éltek, főztek, tüzet gyújtottak, fákat vágtak ki, de most a növénytakaró szépen nő, befedi a hegyeket, völgyeket, ritkán tapasztalhatók a katasztrófa másodlagos hatásai, és egyre tisztább lett a folyóvíz. A már 26 éve itt dolgozó Bai Peisheng elmondta:
„Őszintén megvallva, több évtizede a küldetésem mindig ugyanaz: ügyelek a látványosságra és mindarra, ami itt van. A növényzet helyzete sokat javult, az ember által okozott károkat is felszámoltuk, tényleg észrevehető a változás. Bőséges csapadék van nálunk, ami a növényzet megőrzésének köszönhető, ugyanis a növényektől függ a páratartalom és a hőmérséklet. Itteni adminisztrátorként és őrként mélyen átérzem a siker örömét."
