Még ha nem akarom Ádámtól és Évától kezdeni, mai témánkat akkor is Ádámtól és Évától kell kezdenem. Illetve … de menjünk sorjában. Az emberiség egyik legősibb történetéről lesz szó, az első emberpárról. Többeknek föltűnt már, hogy valamilyen titokzatos oknál fogva a szexualitás és a kígyó összekapcsolása nagyon sokszor, egymástól látszólag teljesen függetlenül megjelenik a különböző népek kultúrájában, mitológiájában, hitvilágában. A legjobban ismert példa erre természetesen Ádám és Éva a Paradicsomban, illetve a kígyó, amely bűnbe viszi az első emberpárt, amely bűn, a tudás mellett, a szexualitás megismerése, és persze gyakorlása. Ez a bibliai hely lenne tehát a történet legősibb változata?

Több tudós, természetesen főleg kínaiak azt mondják, talán nem. Az egész történet jóval komplikáltabb, mint azt gondolnánk. Egy hatalmas árvízzel kezdődik, amely elpusztít minden emberi lényt, természetesen egy arra érdemes emberpár kivételével, akik aztán újrateremtik az emberi fajt. A Bibliában ez egy Ádám és Évához csak közvetve kapcsolódó másik történet, az Özönvízé, és Noéé. A kínai mitológiában azonban ez a két motívum egy kerek egészet alkot, valószínű tehát, hogy régebbi, mint a Bibliában található két különálló, habár külön-külön valóban cizelláltabb történet. Illetve bizonyosnak tűnik, hogy a Biblia két története egy régebbi, szintén egységes változatra megy vissza, csak valamiért a megírás folyamán, logikusabbnak találhatták változtatni rajta: két külön történetet alkottak hát, és a sorrendjüket is felcserélték egy, látszólag, logikusabbra.

A kínai mítoszokban ezzel szemben jóval régebbi változat, minden bizonnyal az eredeti őrződött meg. Ebben a jól ismert Nügua (Nuwa), az első nő és a nála talán valamivel ritkábban emlegetett Fuxi, Nügua bátyja és egyben férje, az első férfi szerepel. A kígyó pedig nem egy harmadik fél, hanem ők maguk, hiszen félig kígyó, félig emberi lények voltak, ellentétben Ádámmal és Évával. Nagyon csábító egyébként a gondolat, hogy mind az Éva, mind a Noé nevet kapcsolatba hozzuk a Nügua vagy a Nuwa névvel. Laikus számára első hallásra teljesen elfogadhatónak tűnik, hogy a héber nevek akár a kínaiból is származhattak valaha. A tudósok azonban ezt nem tudják megerősíteni, igaz, cáfolni sem.

Nügua és Fuxi ősiségének van más érdekes bizonyítéka is. Tudjuk, hogy Isten megbüntette a kígyót a bűnbeesés környékén játszott kevésbé pozitív szerepe, ha úgy tetszik, gonoszsága miatt. Mégpedig az egyik büntetése az volt, hogy az idők végeztéig hason csúszva kell járnia, ahogy azt minden kígyó máig is betartja. Ez rendben is van, de hogy közlekedtek korábban a kígyók? Lábuk nyilván a bűnbeesést megelőzően sem volt. Mint többen rámutatnak, van egy kígyó, mégpedig a kobra, amelyik úgy néz ki, mintha állna. Illetve pontosan úgy, ahogy a jól ismert egyiptomi istenpárt, Isist és Osirist, illetve ami számunkra még fontosabb, Nüguát és Fuxit szokták ábrázolni.

Az ugyan igaz, hogy Kínában ma már nem élnek kobrák, de régebben, éppen akkoriban, amikor a mítoszok születhettek, még igenis éltek. Ezt bizonyítják azok a kínai írásjelek, úgynevezett ideogrammák is, amelyekben világosan megfigyelhető álló kígyó, azaz kobra egyszerűsített rajza. Nügua és Fuxi a korai ábrázolásokon szinte kivétel nélkül mindig mint két kobra, azaz álló, természetesen a farkukon álló helyzetben jelenik meg. A farkuk egyébként egybe is fonódik, nemhiába a házastársi harmónia megtestesítői ők.

Nügua és Fuxi tehát testvérek létükre házaspár is voltak. Ádám és Évánál sem sokkal jobb a helyzet, ha egyáltalán, hiszen Éva Ádám oldalbordájából lett teremtve, és manapság ugyebár tudományetikai okokból ilyesmi szóba sem jöhetne. Mindenesetre az ő esetükben legalább egy kígyóra volt szükség kettőjük bűnbeeséséhez. A kínai legendákban, minthogy Nügua és Fuxi is félig kígyó, az marad az ide vonatkozó kérdés, hogy ki volt a kezdeményező fél. Az egyik változat szerint Nügua, aki testvérét beküldte egy sötét barlangba azzal, hogy ott talál egy lányt, akivel szeretkezhet. Tényleg volt is ott egy lány, persze maga Nügua, aki még az arcát is elfedte, hogy fiútestvére ne ismerje fel. Ennek a történetnek a továbbéléseként Kínában szokás is volt a menyasszonynak elfedni vőlegénye elől az arcát.

Magától értetődően a mítosznak van egy másik variánsa is (variáns nélkül nem is mítosz a mítosz). E szerint a dolog éppen fordítva történt, és Fuxi győzte meg a szabódó Nüguát, hogy az ég is kettőjük egyesülését akarja. A rábeszélés úgy történt, hogy Fuxi két malomkövet gördített le egy hegyről, két füstjelet gyújtott meg, illetve két fát növesztett, és minden alkalommal a két dolog összekapcsolódott – miként ennek eredményeképpen a két testvér is az első nászban. Látható, hogy ez a második változat a részletesebb, nyilván ez az újabb is, vagyis, miként Éva esetében is, eredetileg a kínai mitológiában is a nő lehetett a házasság spiritusz rektora. Ez is azt bizonyítja, hogy már évezredekkel ezelőtt is mindent tudtak az akkoriak az emberi természetről. És természetesen egybevág a történelmi ismereteinkkel is, miszerint a matriarchátus megelőzte a jelenlegi patriarchátust, legalábbis mióta valamiféle emberi társadalomról vagy közösségről beszélhetünk.