Egy alkalommal látogatóba megy egy öreg bácsihoz. Néhányszor kopog a kapun, de nincs válasz, emberünk elkezd kiabálni: „Mi ez itt, fegyencház, hogy ennyire zárják a kaput? És mindenki meghalt, hogy senki sem hallja a kopogásaimat?„

A káromlás bosszantja a bácsit, aki kijelenti, hogy ilyen csúfos jóslat után eladja a házát.

Emberünk azt mondja: „Maximum 500 tallér ezüstöt fogsz kapni érte!„

A bácsi rosszkedvűen kérdi: „Miért becsülöd le ennyire a házamat, hiszen tisztességes áron legalább ezer ezüst tallért ér.„

Erre azt mondja a jómadár: „Örülj neki, ha 500 tallér ezüstöt kapsz. Egyetlen réz garasod sem lesz, ha leég a ház.„

Egy másik alkalommal egy gazdag ember udvarán csecsemő születését ünneplik. A rossz szájú be akar lépni. Az ismerősei próbálják lebeszélni azzal: „Te mindig baljós dolgokat szoktál mondani, inkább ne menjél be, nehogy kellemetlenség legyen belőle.„

„Jó, akkor befogom a számat„ – ígéri, és be is megy. Emberünk végig csenden marad. Mindenki örül, hogy nem okoz kellemetlenséget. Búcsúzáskor azt mondja a házigazdának: „Ma szépen csendben voltam, ha véletlenül meghal a csecsemő, semmi közöm sincs hozzá.„