A szegény íródeák leborul a Buddha-szobor előtt jó szerencséért imádkozni. Azonnal feláll a Buddha a székből. Miután elmegy az íródeák, a templom fő szerzetese megkérdi: „Mitől ez a megtiszteltetés, hogy felálltál, csak nem az első lesz az idei államvizsgán és később kancellár válik belőle?„

„Dehogy!„ – mondja a Buddha – „attól tartottam, hogy a székemben elhelyezkedve könnyebb lesz lehúzni csizmámat.„