Két tudós vitatkozik, kettőjük közül melyik az, aki jól értelmezi a Konfucianizmust. Egyikük sem tudja a másik felet meggyőzni, végül megállapodnak abban, hogy magához Konfuciushoz fordulnak és majd a tanalapító mester dönt.

Oda is mennek, megjelenésükre Konfucius lesiet a katedráról mélyen meghajolva, majd azt mondja: „Tanaim igen sok területre kiterjednek. Mindegyikőtök jól értelmezi tanaimat, ki ezt a részt, ki a másik részt. Sőt mondhatnám, hogy jómagam is sokat tanultam eddig az önök fejtegetéseiből.„

A két tudós elégedetten távozik. Konfucius tanítványai éretlenül kérdezik: miért dicsőítette a nagymester ennyire ezt a két balekot. Konfucius mosolyogva mondja: „Sokkal könnyebb így elintézni a dolgot, mint komolyan foglakozni velük. Különben majd ők lesznek a Konfucianizmus megalapítói.„