Egy főúr kimegy a városba. Egy vendéglőben finom uzsonnát eszik, semmit sem ad az őt kísérő szolgának. Elégedetlenségből a szolga harsányan azt kiáltja: „Nagyon szépen köszönöm, hogy tetszik adni a nagyságos úr uzsonnájából.„ Meglepődik a főúr, de a nyilvánosság előtt kényszerből egy adag uzsonnát rendel a szolgának is, és 12 garast fizet érte.

Kimennek, és felszállnak a lóra. A szolga előre lovagol, hogy vezessen. A főúr megdorgálja: „Hej, fölkavarod a port az orrom előtt, ha előttem mész.„ A mondat hallatán a szolga lelassít, hogy egymás mellett haladjanak. Ez sem tetszik az úrnak: „Sem egyenrangú tisztségviselő, sem testvérem nem vagy, hogy merészel mellettem lovagolni?„ A szolga most a főúr mögé megy, megint korholja a főúr: „Ha utánam mész, ki vezet?„

A szolga kétségbeesetten kérdi: „Nagyságos uram, vajon hol a helyem?„

„Ha visszaadod a 12 garast, nekem mindegy, hogy hol a helyed.„