Kínai világzenei előadással és magyar néptáncbemutatóval vette kezdetét május 8-án a Kínai-KKE Művészeti Együttműködési Fórum (China-CEEC Arts Cooperation Forum) Pekingben, amelynek mottója a kultúrákon átívelő együttműködés volt. A május 14-én véget ért konferencián mintegy háromszáz művész és intézmény vett részt Kínából és a 16 közép- és kelet-európai (KKE) országból. A művészeti intézmények közötti együttműködés fontos része a Kína és a közép- és kelet-európai országok közötti cserekapcsolatokban, ami szükségessé tette egy ilyen fórum létrehozását. A kínai „övezet és út" kezdeményezéssel összhangban a fórum célja volt, hogy keressék a tagországok közötti hosszú távú együttműködés módjait. A kínai szervezők azt remélik, hogy a fórum meg fogja erősíteni a kapcsolatokat, és segíteni fogja a kulturális cserekapcsolatokban rejlő lehetőségek teljes körű kihasználását. A fórum platformként szolgál minden ország szakértői számára, hogy gondolataikat szabadon megoszthassák egymással. A találkozó másik fontos témája a jövőre megrendezésre kerülő kulturális szezon előkészítése volt.
A 16 közép- és kelet-európai ország öt művészeti területének képviselői csoportokba szerveződve több napon át folytattak megbeszéléseket a zene, a tánc, a színház, a gyermekszínház és a képzőművészet területén tapasztalható jelenlegi tendenciákról és a jövőbeni együttműködés lehetséges irányairól.
A fórum első napján a művészeti területek képviselői saját csoportjukban beszámoltak az adott országban zajló munkáról és folyamatokról, és ezt követték a szakmai témák vagy kerekasztal-beszélgetések moderátorok vezetésével.
A táncosoknál a képzéssel kezdték a szakmai párbeszédet, megvitatták a táncosok és a tanárok képzésének mikéntjét, formáját és metódusát. A külföldi szakemberek kínai művészekkel, koreográfusokkal is találkozhattak.
Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója a Kínai Nemzetközi Rádiónak (CRI) elmondta, hogy két évvel ezelőtt Kína a kelet-európai országokból szakembereket hívott meg, és ennek eredményeként elindult egy nyári tánctábor, amelynek nagy sikere volt. Ennek a folyamatnak az újabb állomása volt a pekingi fórum. A lényeg az volt, hogy elinduljon egy párbeszéd, képesek legyenek a résztvevők leküzdeni a nyelvi, kulturális nehézségeket és elindítani egy együttműködést, hangsúlyozta Ertl. Kínában ma közel három millióan tanulnak táncot, és 340 ezer tanár segíti a képzést. Az ilyen léptékek az európai szakemberek számára elképesztők, mondta Ertl, aki szerint nagyon sokat tud egy közép- és kelet-európai országban dolgozó szakember hozzáadni ehhez a szakmaisághoz.
A kínai kulturális minisztérium megkeresése a magyar kulturális minisztériumon keresztül érkezett, így kapta a meghívást a Nemzeti Táncszínház. Ennek a fórumnak egy magasabb szintű, államközi kulturális együttműködés a célja, fogalmazott Ertl. A szervezők nem meg akarják mondani, hogy mit akarnak, hanem tanácsot kérnek, előadásokra javaslatokat kérnek, problémafelvetésben, költségmegosztásban gondolkodnak. Ez egy olyanfajta útkeresés, amelynek a végén majd a kínai fél fogja kimondani, hogy melyik előadásra tart igényt, de az odavezető úton van egy komoly együttműködési szándék, magyarázta az igazgató.
Nem intézmények dolgoznak össze, hanem kormányzati és országos szinten indult el egy párbeszéd. A magyar szakember szerint ez egy össznemzeti együttműködés, információcsere, egy olyan mechanizmus kidolgozása, amely hosszú távú stratégiát képes felmutatni.
A táncszakma esetében előbbre haladottak ezek a kapcsolatok, mondta Ertl, és hozzátette, hogy a magasabb szintű, összetettebb, szervezettebb stratégiákban való gondolkodást és folyamatokat kezdték el építeni a mosatni fórumon.
A fórum célja nem a különbségek elemzése, hanem a közös pontok keresése volt, hangsúlyozta a Nemzeti Táncszínház igazgatója.
A legfontosabb a kommunikáció és a cserekapcsolat, és ebben minden résztvevő egyetértett, hangsúlyozta Feng Shuangbai, a Kínai Táncszövetség elnöke. A kommunikáció célja kell legyen, hogy új utak és hidak jöhessenek létre, és ezzel együtt fontos, hogy a kultúrák megőrizzék identitásukat, mondta Risima Risimkin, a macedón Szkopjei Táncfesztivál művészeti igazgatója. Kína hatalmas kulturális örökséggel rendelkezik, de újszerű kezdeményezésekből sincs hiány, és így a külföldi fesztiválszervezők rendkívül sok érdekes lehetőség közül választhatnak Kínában, tette hozzá.
A lengyel Z. Raszewski Színházi Intézet képviselője, Anna Galis-Kosil elmondta, hogy a színházi csoport mély szakmai beszélgetésen vitatta meg a színházi közönség fejlődését, érdeklődését, az oktatási rendszerrel kapcsolatos kérdéseket és a diplomások elhelyezkedését, ami nagy segítség volt abban, hogy megismerjék a különböző országok színházi életét. Szóba került még több nyerő-nyerő együttműködés és kisebb projektek indítása, ami segíthet egymás jobb megismerésében. Ezek a projektek lehetőséget teremtenek a színházi szakemberek és üzemeltetők ismereteinek megosztásához mindkét oldalról. Egy olyan platform létrehozása is felmerült, amelyen keresztül anyagokat tudnának megosztani, színdarabokat fordítanának. Érdemes lenne egy workshopon keresztül tisztázni, sőt, meghatározni a két oldal színházi szakterületének kifejezéseit és szaknyelvét, hiszen a merőben eltérő hagyományok és kontextus miatt nyelvi nehézségek is adódnak. Egy másik elképzelés szerint a KKE-országok egymással egyeztetve állítanának össze programokat Kína részére.
Több kínai magán- és független színház jobban teljesít, mint mi, hangsúlyozta Li Dong, a Kínai Nemzeti Színház producere. Ezek a magán- és független kínai színházak már együttműködést folytatnak például Litvániával és számos más országgal.
A szakemberek részvétele a gyermekszínházi csoportban volt a legnagyobb.
Vidovszky György, a Kolibri Színház rendezője a mostani találkozót egy vakrandihoz hasonlította, amelyen a két fél igyekszik megismerkedni és a végén közösen határozni a folytatásról. A vakrandi nyitottságot kíván, hangsúlyozta, és hozzátette: van arra esély, hogy a végén valami nagyon izgalmas sül ki belőle. Kiemelte annak a jelentőségét, hogy a fórum szervezői kettéválasztották a felnőtt- és a gyermekszínházat. A gyermekszínházi csoport megbeszélésein olyan témák merültek fel, mint a gyermekelőadások megközelítése Kínában és a KKE-országokban, a fiatal közönség oktatása, az előadások kialakítása és a kulturális szezon kapcsán folytatott jövőbeni együttműködés.
Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum vezetője a Kínai Nemzetközi Rádiónak (CRI) elmondta, hogy a kiváló szervezés mellett külön öröm volt számára, hogy a legfontosabb kínai múzeumok és intézmények be tudtak mutatkozni, de a 16 közép- és kelet-európai ország is prezentációs anyaggal készült a konferenciára. Nagy törekvés van a nyitásra, másrészt pedig arra, hogy a kínai fél partnerintézményeket találjon a maguk kortárs művészetének bemutatására, de a részletek kidolgozása még hátra van, jegyezte meg a múzeumigazgató.
Magyarországon mindig létezett egy befogadó szándék, mondta Fabényi. 2003-ban, 2008-ban és 2013-ban is volt Magyarországon kiállítás kortárs kínai művészek alkotásaiból. Vannak trendinek számító kínai kortárs művészek, akiket felkaroltak külföldi galléristák. Nekünk is azon kell dolgoznunk, hogy találjunk olyan kínai művészeket, akiket trendivé tudunk tenni, mondta Fabényi.
Úgy tűnik, a Ludwig Múzeum több kínai múzeummal is tud majd tárgyalni. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy 70-80 millió forintos kiállításokból akár ötöt rendezzünk, mondta Fabényi, hozzátéve, hogy a kínaiak partnerek lesznek a finanszírozásban is. „Miért keresik az országok az együttműködést egymással? Bizonyára van e mögött egy politikai szándék, a politikai szándék mögött van egy gazdasági szándék, és a gazdasági szándék után a 29. mínusz helyen van a kulturális szándék. Nekem az a szimpatikus, hogy itt most a kulturális szándékon keresztül lehet esetleg támogatni azokat a még nem létező vagy kialakulóban lévő gazdasági kapcsolatokat, amelyeket Kína és Magyarország létre szeretne hozni" – mondta az igazgató.
Fabényi szerint jelentős közvetítői szerepe lehet ebben az együttműködésben a Pekingi Magyar Kulturális Intézetnek. A jövő évben sorra kerülő kulturális szezonban vezető szerepet tölt be Magyarország, állítja a Ludwig Múzeum igazgatója, és hangsúlyozta, hogy ez részben annak köszönhető, hogy van egy jól működő kulturális intézetünk Pekingben, amely össze tudja kombinálni, létre tudja hozni a kapcsolatokat.
A zenei csoportban minden fél egyetértett abban, hogy saját hagyományaink megóvása előfeltétele a jövőbeni fejlődésnek. Kínai részről Liu Shun, a Kínai Zeneakadémia professzora kiemelte, hogy az egyenlő kommunikáció és a kölcsönös tisztelet alapján nagyon gyümölcsöző megbeszélésre került sor. Eva Kesslova, a prágai Berg Zenekar ügyvezető igazgatója szerint egyes kínai egyetemek dzsessz-szakértőket, -tanárokat, -előadókat várnak, de az is felmerült, hogy versenyt rendeznének fiatal kínai zeneszerzőknek, és a fődíj egy kompozíció megírására szóló megbízás lenne. Mint mondta, Csehországban szívesen látnak olyan kínai művészeket is, akik hagyományos kínai hangszereket mutatnának be.
A fórum zárásaként több megállapodás is született az egyes művészeti területeken, és többek között nyilatkozatot írtak alá a Kínai-KKE Táncművészeti Unió (China-CEECs Dance Culture Union) létrehozásáról. A kínai és a közép- és kelet-európai táncakadémiákat, előadócsoportokat, táncfesztiválokat, kutatóintézeteket és más érintett szervezeteket tömörítő új szervezet célja a kölcsönösen előnyös partnerség platformjának kiépítése. Az unió az adott tag erősségére, az erőforrások egymás között történő megosztására, a két fél táncélete közötti együttműködés elmélyítésére épít.
