A csúcstalálkozón részt vett Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is, aki június 8-án délután adott interjút a Kínai Nemzetközi Rádió Magyar Szekciójának.
Szijjártó Péter először arról beszélt, hogy Magyarország számára mi a jelentősége a két rendezvénynek.
– A tavalyi esztendő áttörést hozott a magyar-kínai gazdasági együttműködésben, tekintettel arra, hogy a tavalyi év volt az első esztendő, amikor előfordult az, hogy az Európai Unión kívül a Kínai Népköztársaság lett Magyarország első számú kereskedelmi partnere. Ez korábban nem így volt, tekintettel Oroszország szerepére és egyéb más tényezőkre, most viszont Kína az első számú kereskedelmi partnerünk az EU-n kívül. Másrészt pedig közép-európai összevetésben hazánk exportálta a legtöbbet Kínába. A kínai exportpiacokért mindig elképesztően öldöklő küzdelem folyik, hiszen itt Kínában egy óriási piac van, azonban ez a piac is átalakul abból a szempontból, hogy a fogyasztói szokások eltolódnak, a mennyiségi mellett, vagy a mennyiségi helyett minőségi irányba. Tehát a kínai piacon is az európaiaknak most már csak a legmagasabb színvonalú termékekkel lehet versenyképesnek lenni. Ennek megfelelően hoztunk el 40 vállalatot erre a fórumra, és ennek megfelelően készültem azokra a tárgyalásokra, amelyeket a kereskedelmi miniszterrel, illetve a karanténhivatalt vezető miniszterhelyettessel folytattam. Úgy tűnik, hogy az élelmiszeripari exportunk tud lenni a húzóágazat. Az idei esztendő első három hónapjában az exportunk általánosságban 23 százalékkal nőtt, az élelmiszeripari exportunk meg 150 százalékkal, két és félszeresére. Úgyhogy ma fontos megállapodásokat akartam kötni, és ezeket sikerült is. A madárinfluenza miatti korlátozásokat fel fogják oldani a magyar kacsa- és libahúsra vonatkozólag. Ez meg fogja nyitni az utat, hogy lezárjuk minél előbb a tárgyalásokat a csirke- és pulykahúsexportra. Szeretnénk, hogy ha három helyett hét vállalatunk exportálhatna sertéshúst, az ehhez szükséges auditokat kértük, hogy végezzék el, és lezártuk a tejtermékek exportjára vonatkozó protokoll tárgyalását is. Úgyhogy itt pedig arra van szükség, hogy szintén a vállalati auditokat a kínai fél végezze el. Ezekről mind megállapodtunk, ezekről mind ígéretekkel rendelkezünk, így az én kalkulációm szerint az esztendő végére a 100 millió dollárt is el fogja tudni érni a magyar élelmiszeripari export Kína irányába. Azonban nemcsak exportról szól az együttműködésünk, hanem befektetésekről is, hiszen ez a fórum is nemcsak kereskedelmi, hanem befektetési fórum is. Magyarország mindig komoly versenyt folytatott azért, hogy a keleti beruházásokat meg tudja állítani, amelyek nyugati irányba mennek és a keleti irányba haladó nyugati beruházásokat is pont középen, Magyarországon szeretnénk megállítani. Most már azt látjuk, hogy egyre több nagy keleti és azon belül kínai vállalat is keresi az európai gyártókapacitás lehetőségét, mert szeretnének közelebb lenni az európai fogyasztókhoz. Ebben a tekintetben mi úgy állunk, hogy 3 és fél milliárd dollárt haladta meg a kínai befektetések összege Magyarországon és 7500 magyar embernek adnak munkát a kínai vállalatok. Mindez azt mutatja, hogy a kínai befektetési kedv nem csökken Magyarországon. Ezt nekünk ki kell használni és további beruházásokat kell Magyarországra vonzani. Úgyhogy nagyjából ez a kontextusa magyar szempontból ennek a ningbói pár napnak.
A magyar külgazdasági és külügyminiszter is említette a kínai beruházások megszerzéséért a 16 ország között folyó versenyt. Kérésünkre egy kicsit bővebben is kifejtette ezt.
– A 16 ország között öldöklő verseny van. Mi itt egy formátumot alkotunk, de azt azért látni kell, hogy mi egymásnak vetélytársai vagyunk. Nemcsak a kínai befektetések tekintetében, hanem általában a nemzetközi befektetések tekintetében egymás versenytársai vagyunk. A kínai befektetésekért is nagyon komoly verseny zajlik, hiszen ezek most már a néhány évvel vagy évtizeddel ezelőttivel szemben rendkívül magas hozzáadott értéket képviselő, legmodernebb technológiai színvonalat képviselő beruházások, amelyek ráadásul munkahelyek százait tudják létrehozni. Ezért aztán természetesen mi a magunk eszközeivel, a befektetésösztönzés eszközeivel próbálunk fölé nőni vetélytársainknak és úgy látom, hogy ez egyre inkább sikeres.
Kínában köztudott, hogy Magyarország a közép- és kelet-európai országok között az „övezet és út" iniciatíva első támogatója volt. De mi a helyzet ma, Szijjártó Péter a jelenlegi magyar álláspontot ismertette.
– Pont egy éve járt Budapesten Wang Yi külügyminiszter úr, mikor is első európai uniós országként mi írtuk alá az együttműködési megállapodást Kínával az „Egy övezet, egy út" koncepció és a 21. Századi Tengeri Selyemút koncepció kapcsán. A kínaiaknak az az érdekük, hogy a görög kikötőkbe behajózott áru minél gyorsabban Nyugat-Európába jusson. Ez vonaton lehetséges és a vasúti szállítás felgyorsításához a Budapest és Belgrád közötti, rendkívül rossz állapotban lévő egyvágányú pályát fel kell újítani és kétvágányúvá kell tenni. Az erre vonatkozó tárgyalások most már hosszú ideje, mintegy két éve zajlanak. Sikerült megállapodni a legfontosabb jogi és kivitelezési tételekben. A finanszírozási tárgyalások egyelőre még ehhez képest kezdetibb fázisban tartanak, de a magyar-kínai együttműködés zászlóshajója tud lenni ezzel a beruházással az „egy övezet, egy út" stratégia európai részén.
Talán ennek a beruházásnak a kontextusba helyezése kissé szűkebb kontextusban történik, hiszen a magyar emberek ebből elsősorban azt fogják érezni, hogy a két főváros közötti közlekedés jelentősen fel fog gyorsulni és azt fogják látni, hogy Magyarország tranzitszerepe jelentősen meg fog nőni. Természetesen ez tágabb kontextusban azt jelenti, hogy az „egy övezet, egy út" stratégiában az európai országok között vezető szerepre tesz majd szert.
Ez tökéletes végszó volt az interjúhoz, ugyanakkor remek bevezetés a II. Kína-KKE Befektetési és Kereskedelmi Expó megtekintéséhez.
Idén Magyarország volt a rendezvény díszvendége, és ez meg is látszódott a kollektív nemzeti standon, amely a legnagyobb és koncepciójában is legegységesebb volt az expón megjelent közép- és kelet-európai országok standjai közül.
A bőség zavarával küszködve végül több magyar kiállítóval is beszélgettünk, és a magyar cégek reprezentánsaként a Naturtex cégnél dolgozó Forgó Szabolcs szavaival zárjuk a ningbói látogatásról szóló beszámolót.
– Paplanokkal, párnákkal foglalkozunk elsősorban, illetve kibővíteném ezt a kört, hiszen ezenkívül azért sokkal több termék is van a kínálatunkban, 100 különböző terméket képes a Naturtex Kft. jelen pillanatban gyártani. Erre a piacra kifejezetten hazai libapehellyel töltött termékekkel érkeztünk, ami ugye világhírű, nemcsak Magyarországon, hanem természetesen az exportpiacokon is rendkívül fontos. Az egyik ilyen fontos piac ezen belül is ugye a kínai.
Teljesen magyar cég, ami még a specialitás, hogy a magyar cégen belül is családi vállalkozásként funkcionál. Én dolgoztam más környezetben is, úgyhogy össze tudom hasonlítani egy multinacionális környezettel, azt hogy mennyivel másabb egy családi cégnél dolgozni. Nem szokványos, de örülök, hogy itt lehetek, illetve hogy erősíthetem a vállalkozást nemcsak belföldön, hanem külföldön is.
