Nem irigylem az olimpikonokat. 4 év kemény munka után egyetlen pillanat alatt emelkednek a magasba, vagy zuhannak szárnyaszegetten a padlóra. Magyarország mindig nagy várakozással tekint az olimpiára, hiszen kis nemzetként még inkább bennünk van a bizonyítási vágy. Személy szerint tisztelettel adózom az összes olimpikon előtt, aki fogát összeszorítva küzdött az indulási jog kivívásáért, és együtt könnyeztem a nyertesekkel és a vesztesekkel is.
A magyar küldöttség 8 arany, 3 ezüst és 4 bronzéremmel a 12. helyen zárta az olimpiát az országok között. Elegendő? Kevés? Sikeres sportágainkhoz (vizes sportok, vívás, atlétika) mindig nagy reményeket fűzünk, és bizony kíméletlenül megkritizáljuk azokat, akik nem felelnek meg elvárásainknak. Pedig aki valaha is sportolt, és részt vett egy-egy megmérettetésen, az tudja, milyen óriási nyomás nehezedik még annak a sportolónak a vállára is, aki testileg és lelkileg is felkészült.
Nem gondolom, hogy okunk lenne panaszra, sőt! Lányaink megmutatták, milyen kemény fából faragták őket. Szász Emese hozta az első aranyat női párbajtőrben, őt követte Hosszú Katinka 3 arannyal, egy ezüsttel, és egy új világrekorddal. Aranyérmes lett a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Fazekas-Zur Krisztina kajak négyes, Kozák Danuta Szabó Gabriellával az oldalán is, és egyéniben is bezsebelt egy-egy olimpiai aranyat. Kapás Boglárka 800 méter gyorson úszott össze egy bronzot, Márton Anita, aki egyébként földim, hiszen szegedi származású, szintén bronzérmet „lökött" magának.
A férfiak sem panaszkodhatnak, Cseh László, úszó és Imre Géza, párbajtőröző ezüst-, az Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter, Boczkó Gábor összetételű férfi párbajtőr csapat pedig bronzérmet harcolt ki a játékokon. Szintén bronz jutott a fiatal „sajtburesz" rajongónak, Kenderesi Tamásnak, aki az elődöntők során eredményeivel többször is borsot tört a világklasszis Michael Phelps orra alá. Végül, de nem utolsó sorban, a férfi, aki megtörte a zászlóvivők átkát, Szilágyi Áron. Kardvívónk magabiztos, lehengerlő vívással megvédte olimpiai bajnoki címét.
Magyarországnak ez az olimpia sportdiplomáciai szempontból is sikeres volt, hiszen olimpiai bajnok úszónkat, Gyurta Dánielt beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába. Mandátuma nyolc évre szól.
A riói olimpia Kínának is eredményesen zárult. Az ország 26 arany, 18 ezüst és 26 bronzéremmel harmadik helyen végzett az éremtáblán. Volt szerencsém végignézni a Kína-Szerbia női röplabdadöntőt, ahol hatalmas küzdelemben 2004 után újra nyert a kínai csapat, melynek 12 tagjából kilencen még soha nem szerepeltek olimpián. Kína első kerékpáros olimpiai aranyérmét nyerte világrekorddal a Gong Jinjien és Zhong Tianshi női páros, akik nem csak spotteljesítményükkel, hanem különleges díszítésű fejvédőjükkel is felhívták magukra a figyelmet. Üde színfoltja volt az idei játékoknak a pillanat, amikor a dobogó második fokán álló műugró, He Zi kezét kedvese, a bronzérmet nyerő Qin Kai térde ereszkedve, egy gyémántgyűrűvel kérte meg.
Érdekes volt megfigyelni a kínai social network reakcióit a 2016-os játékokkal kapcsolatban. Míg a pekingi és a londoni játékok fő beszédtémáját a győzelmek adták, a riói események alatt már nem csak az aranyérmes sportolók gyűjtöttek hatalmas rajongótábort a social media felületeken. Elég, ha csak a bolondos Fu Yuanhuit említjük, aki harmadikként ért célba 100 méter háton, ám a verseny utáni őszinte és szerény nyilatkozatával meghódította a kínaiak szívét.
Az olimpiával kapcsolatban a tolerancia lett a kínai társadalom új kulcsszava. Mind a laikusok, mind pedig a szakmai vezetők elnézőbben kommentálták az ezüst vagy bronzérmeket. Ez a pekingi vagy a londoni játékok alatt elképzelhetetlen lett volna.
Szenvedély, hit, győzelem, munkaerkölcs, sportszerűség. A sport alapelvei. Bízzunk abban, hogy Pierre de Coubertin báró reménye arra nézve, hogy az olimpiai játékok teljes világbékét hoznak, előbb-utóbb megvalósul.
Pónyai Réka
