Bár mostanra szinte minden nagyobb magyar egyetemi városban van Konfuciusz Intézet, mégis, a szokásos sztereotípiákon kívül a magyar embereknek oly' kevés ismerete van a kínai kultúráról. Az ún. „aranyhét", a kínai köztársaság 1949-es megalapításáról szóló megemlékezések hete, olyan szerves része a kínai kultúrának, mint nekünk az államalapítás megünneplése. Arról nem is beszélve, hogy 1949. október 3-án Magyarország az első államok között ismerte el az újonnan megalakult Kínai Népköztársaságot, és három nap múlva a két ország már diplomáciai kapcsolatot is létesített.
A magyar-kínai kapcsolatok kezdete 1341-ig vezethető vissza, mikor is egy Magyarországi Gergely nevű szerzetes magával a kínai császárral is találkozott Khanbalikban, vagyis Pekingben. Ezt követően a hittérítőkön, kalandorok kívül tudós utazók is megfordultak Kínába. Kőrösi Csoma Sándor a magyarok őshazáját kutatta, ám végül nem ez a tevékenysége, hanem a tibetológia megalapítása hozta el számára a várt elismerést.
A monarchia korában született az első együttműködés Kína és Magyarország között; kereskedelmi és hajózási szerződést írtak alá, mely egészen 1917-ig maradt érvényben. Ebben az időben vezetett sikeres, és alapvető jelentőségű expedíciót Kínába Széchenyi Béla gróf. A látogatások az 1900-as évek elején kölcsönössé váltak. Az ún. száznapos reform vezetője, Kang Youwei, 1904-ben látogatott el országunkba, és kedvező benyomásokkal tért vissza Kínába.
A két világháború egyértelműen aláásta Kína és Magyarország együttműködését, és bár az 50-es években a kapcsolat sokoldalúan fejlődött, aláírták például a magyar-kínai barátsági és együttműködési szerződést is, a kínai-szovjet viszony megromlása miatt a 60-as, 70-es évek nem kedveztek a diplomáciai kezdeményezéseknek.
A rendszerváltás után a magyar vezetők sokáig nem ismerték fel Kína jelentőségét. 1994-ben Göncz Árpád köztársasági elnök kínai látogatása törte meg a jeget, 1995-ben Jiang Zemin elnök viszonozta a látogatást. Az új szakasz 2003-tól kezdődött, mikor is a magyar kormány prioritásnak nyilvánította a magyar-kínai kapcsolatokat. Újra megnyílt a sanghaji magyar konzulátus, repülőjárat indult Peking és Budapest között, a magyar fővárosban megnyílt a Kínai-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola.
A kulturális kapcsolatok is virágkorukat élik. 2006-ban Budapesten, majd Szegeden, Miskolcon nyílt Konfuciusz Intézet, és Magyarország lett a Konfuciusz Intézetek közép- és kelet-európai regionális tanárképző központja. Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa aktívan kiveszi a részét a magyar kultúra megismertetésében, sőt, a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetemmel együttműködve néhány napja létrehozták a Magyar Tantermet, ahol az érdeklődők megismerhetik a magyar nyelvet és kultúrát. A SISU egyébként számos magyar diákot fogadott már falai közé, akár egy hónapos, akár egy éves ösztöndíjjal érkezőket is.
A kultúra mellett a politikai kapcsolatok is egyre intenzívebbé válnak. 2011 őszén Kína és a kelet-közép-európai régió 16 országa Budapesten hirdette meg a Kína és Közép-Kelet Európa együttműködési platform életre hívását. Miniszterelnökünk szinte évente találkozik a kínai államfővel, a két ország külügyminiszterei szintén élő, aktív kapcsolatot alakítottak ki egymás között. 2014-ben megállapodás született a két ország között a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztéséről, 2016-ban az Utazás Kiállítás díszvendége Kína volt. A tavalyi évhez képest 37 százalékkal növekedett a Magyarországra látogató kínai turisták száma, és a turizmussal foglalkozó magyar kormánybiztos reméli, hogy ez a szám majd a másik irányba is növekedni fog.
Magyarország és Kína között nincs sem megoldandó történelmi kérdés, sem alapvető érdekütközés, épp ezért nem lehet akadálya a partnerség további fejlesztésének. Ami a felsővezetői szinteken működik, azt már csak át kell ültetni az átlagemberek gyakorlatába, őket kell megszólítani ahhoz, hogy megszűnjenek a fejekben a kínaiakkal szembeni esetleges előítéletek, sztereotípiák.
Szerencsére úgy tűnik, a mai fiatalok nyitottak, fogékonyak a keleti kultúra és nyelvek iránt. Egyre többen fedezik fel maguknak a kínai nyelv szépségeit, egyre többen tartják fontosnak, hogy mélyebb ismereteket szerezzenek erről a csodálatos országról. Sok magyar számára a Kínába utazás egyelőre álom marad, a diplomáciai kapcsolatok erősödésének segítségével azonban a fejekben a kínai szó már nem a piacot, hanem egy varázslatos világot fog jelenteni.
Pónyai Réka
