A Szegeden született cigánymuzsikus életútja pont olyan romantikus volt, mint kedvenc írója, Jókai Mór regényei.

Édesapja korai halála után félbehagyta tanulmányait, ám a könyvek és az olvasás iránti szenvedélye élete végéig elkísérte. Muzsikus édesapja hangszerét megörökölve a híres prímástól, Erdélyi Ignáctól tanult meg hegedülni. Számos nótát írt, bár kottázni nem tudott, így dalait mások jegyezték le. A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő is megörökítette. 17 évesen beleszeretett Joó Ilonkába. A lány apja nem a fiúnak szánta gyermekét, így a hivatalos lánykérést elzavarta. Ilonka az elküldött fiúnak egy szál rózsát adott. Dankó dalköltészetében fontos, és gyakori motívummá vált a rózsa. A fiatalok szerelme két sikertelen leányszöktetés után harmadszorra beteljesedett.

A 45 évesen elhunyt zenész hegedűjét a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzik. Szobra Szegeden, a Hungária Szálló előtt áll. Márványhegedűje a legenda szerint édes dallamot játszik, ha a szobor előtt elsétál egy érintetlen leány.