A hutongok falait festő idős úr |
A pekingi hutongok kacskaringós sikátorokból állnak. A hutongok mentén szikrázó napsütésben nyitva állnak a siheyuanek kapuja. Ha megkérdeznénk egy pekingit, hogy hány hutong található Pekingben, tudja-e hosszukat és szélességüket, el tudná-e mondani jellegzetességeiket, akkor valószínűleg az emberek többsége nem tudna válaszolni.
Az elmúlt húsz évben egy idős úr, Shu Liao ellátogatott minden pekingi hutongba. Shu úr nem túl magas, sovány testalkatú, fekete keretes szemüveget visel, és egy régi kerékpárral közlekedik, azzal járja a hutongokat.
A Pekingben születt Shu Liao idén 80 éves. Az 1980-as években kezdte fényképezni a hutongokat.
„Fényképeket készítettem a hutongokban és történeteket jegyeztem le róluk. A nyolcvanas években a pekingiek a hutongok felújítására szólítottak. Arra gondoltam, hogy a felújítások során sok régi házat fognak majd lebontani. Egész életemben nem tettem nagy dolgokat, de szerettem volna minden erőmmel rögzíteni a hutongokat. 1987 március elsején kezdtem a munkát."
Shu Liao egy dél-pekingi hutongban nőtt fel, ezért sok emléke kapcsolódik a hutongokhoz. Amikor megtekintette a fotókat, felfedezett egy problémát.
„A pekingi Dongcheng kerületben, a Beixinqiaonál van jónéhány hutong, például a Yongkang-hutong, a Yongkang-hutong elülső része, a Yongkang-hutong hátsó része, a Yongkang első sikátor, a Yongkang második sikátor, amelyeknek a nevében szerepel a „yongkang", ez a két kínai írásjegy. Viszont nem tudtam, hogy a hutongok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, ezért úgy döntöttem, hogy térképet készítek róla."
Shu Liao bácsi szembetalálta magát a távolságmérés problémájával. Először egy olyan kölcsönbe kapott mérőeszközt használt, aminek a végén egy vashorog volt. Ezt csak egyszer vette igénybe, mert akadályozta az emberek közlekedését, és nem is volt elég hosszú. Bosszankodott is emiatt, és egy barátjával beszélgetve arra jutott, hogy öt lépése pontosan három métert tesz ki, így ha ügyel a pontosságra, könnyen meghatározhatja a távolságot.
Ezután Shu Liao jegyzetfüzetével járta a hutongokat, számolva lépéseit, és így tesz már idestova húsz éve.
Tudósítónk az úr lakásában sok-sok ilyen füzetet látott. Gondosan feljegyezte a sikátorok szélességét, hosszát, kanyarodását és kereszteződéseit, lejegyezte a házak és idős fák adatait.
A történelem és az irodalom iránt is érdeklődő Shu Liao találkozásunkkor egy érdekes történetet osztott meg velünk, amelyről kevesen hallottak eddig.
„Egy hutongban láttam egy kaput, amelyen négy írásjegy állt: qian shi zhong ci. Megkérdeztem a környékbeli lakosokat, hogy mit jelent ez, de senki sem tudott válaszolni. Ekkor valaki kilépett az ajtón, és neki is feltettem a kérdést. Úgy válaszolt, hogy ez az épület az édesapjához kötődik, aki a Qing-dinasztia császára, Qianlong leszármazottjainak a 33. generációjába tartozott, és neve Qian Hongshi. Nagy élmény volt ez a számomra, ezért leírtam a történetet."
2002-ben, amikor Shu Liao már minden pekingi hutongba ellátogatott, festményekben kezde megörökíteni a pekingi hutongok panorámáját. Saját lakásának erkélyén festett. Az elmúlt nyolc évben Shu Liao meglehetősen elfoglalt volt, szinte kizárólag csak a hutongokon belül mozgott, ritkán ment az utcára. Hosszú órákon át festett otthoni asztalán, ezért le is romlott a látása, de kitartóan dolgozott. 2011-ben végül befejezte a pekingi hutongok megfestét.
Összesen harminc darab képet festett, amelyekben saját gyermekkori emlékeiről, a szomszédokról és a lakókörnyezetről emlékezett meg.
Shu Liao erről így beszélt:
„Kiskoromban a Taorantingnél laktunk, és a nyugatra fekvő Longzhaohuai hutong kijáratjánál állt egy nagy fa, amely alatt nyáron gyékényen ültek az emberek, az idősek beszélgettek, a gyermekek játszottak."
Shu bácsi szívesen emlékszik vissza a hutong-festéssel eltöltött elmúlt 23 év emlékeire. Büszkeséggel tölti el, hogy az új generációk az ő festményein keresztül ismerkedhetnek meg a pekingi hutongokkal. Az általa festett képeket tekintve valósággal Pekingben érezhetjük magunkat.
Kedves Hallgatóink! A következőkben egy híres fodrászmestert mutatunk be Önöknek, aki még ma is egy hutongban él.
Jing Kui idén 98 éves, és Pekingben, a Jingshan Houjie hutongban lakik. Talán ő a legidősebb fodrász Kínában, aki még ma is dolgozik. Jing Kui bácsi 16 éves korától kezdett fodrásznak tanulni Peking belvárosában. 20 évesen már saját fodrászüzlete volt, amelyet még ma is üzemeltet. A legjobb időszakban két fodrászüzlete is volt, az egyik a Di'anmennél, a másik pedig a Qinghua Egyetemnél. Mivel Jing Kui fiatalemberként jól bánt a vendégekkel és türelmes volt, sok neves ember is szeretett hozzá járni, akikkel barátságot kötött. A társadalmi változások az ő életére is hatottak: a kínai kulturális forradalom miatt Jing bácsi elvesztette az üzleteit, ezért a hutongokban dolgozott tovább. Habár változott a társadalmi környezet, Jing Kui soha nem hagyott fel a fodrászattal.
Több mint nyolcvan éves karrierjében Jing bácsi négy történelmi időszakot élt át, és a legkülönfélébb emberekkel került kapcsolatba: hivatalnokokkal, hétköznapi emberekkel, szegény parasztokkal és stb. Sokféle hajformát tudott a vendégekre varázsolni, a Qing-dinasztiabeli hosszú lófaroktól a modern hajviseletekig. Több mint tízféle pénzzel dolgozott életében.
Jing bácsi lánya tudósítónak elmondta: „Édesapám 18 éves korában befejezte a fodrászmesterség tanulását, majd két fodrászboltot is működtetett. A Di'anmennél lévő üzelet egy kétszintes épület földszintjén volt, az emeleten laktunk. Nagyon jól ment az üzlet, híres lett Pekingben. Akkor tisztviselők és neves személyiségek gyakran megfordultak az üzletben, például a parancsnok Fu Zuoyi, a pekingi opera mestere, Mei Lanfang, valamint a Qinghua és a Pekingi Egyetem professzorai. Apukámat egész Pekingben ismerték."
Jing bácsi az életéről és az egészségéről szólva elmondta: „Amikor valaki becsmérelt, sosem vettem tudomást róla, nem reagáltam rájuk. Tehát nem húztam fel magamat rajta."
2001 nyarán az egyik napon a Peking központjában lévő Shichahai-tó partján Jing Kui Zhang bácsinak vágta le a haját, aki egy közeli, hagyományos pekingi étterem tulajdonosa. Bai Feng, egy bár főnöke meghatódott a két idős úr láttán, ezért kezdeményezte, hogy készítsenek dokumentumfilmet Jing bácsi és vendégei címmel. Ebben a filmben dokumentálták, amint 2002-ben tavasszal, nyáron, ősszel és télen Jing Kui bácsi ismert vendégeket szolgált ki. Többük egészsége már igencsak leromlott, a jó barátság azonban megmaradt Jing bácsi és a vendégek között. A dokumentumfilm díjat szerzett a cannes-i és a tokiói filmfesztiválon. Jing Kui bácsi jelen volt a Tokiói Filmfesztiválon, ahol naponta hét-nyolc interjút is adott. A film elkészítése igen nehéz volt, Jing bácsi idős kora miatt többször elájult a helyszínen. A rendező ezért javasolta, hogy fejezzék be a forgatást, de Jing Kui bácsi ragaszkodott a forgatás folytatásához.
Ha a Houhai-nál megkérdezünk valakit róla, mindenki nagyon dicséri Jing bácsit. Naponta reggel fél ötkor kel, reggelijét saját maga készíti. Gyomra gyenge, ezért túl zsíros ételt nem tud enni, de nagyon szereti a puha és édes süteményeket. Fél hatkor megy ki sportolni, majd elolvassa az újságokat. „Muszáj követnem az eseményeket. Nézze meg a világot: naponta friss dolgok történek." Jing bácsinak saját véleménye van a dolgokról.
2011. február 3-án volt Jing Kui bácsi 97. születésnapja. Mára a több mint 400 közismert vendége mind meghalt. Jing bácsi nyugodtan él, ritkán dolgozik, ha valaki meghallja Jing bácsi történetét, és felkeresi a fodrászmestert, a vendég határozza meg az árat, Jing bácsi soha nem vitatkozik erről…
Jing bácsi lakása kicsi, tele van tárgyakkal, de rendben tartja. A Kínai Fodrászati Szövetség érmet bocsátott ki tiszteletére: amikor az éremre tekint, Jing bácsi elmosolyodik. Még ma is naponta dohányzik, de egészséges, jó a látása és hallása.
Az elmúlt majdnem egy évszázadban Jing Kui bácsi sokat megélt, és mindig csendes és nyugodt volt. A több mint kilencven éves öregúr hatvan évvel ezelőtt igen híres volt Pekingben, ma pedig egy hutongban lakik, átlagos életet él. Elmondta: elégedett, mert szereti az ilyen nyugodt és csendes életet.
Rengeteg külföldi turista kérdezi meg Pekingben járva, hogy „merre található itt Pekingben a hutong?" Valójában Pekingben nagyon sok hutongot találunk. A feljegyzések szerint a Ming-dinasztia idejére számuk meghaladta az ezerkétszázat is, melyek közül több mint kilencszáz hutong a város falain belül helyezkedett el, és több mint háromszáz a külvárosban. A Qing-dinasztia ideje alatt a Pekingben található hutongok száma 1800-ra emelkedett. A Kínai Köztársaság idején már 1900-nál is több hutonggal rendelkezett Peking, a Kínai Népköztársaság korai éveire pedig már több mint 2550 hutong volt csak Peking városában.
A hutongok építésének hagyománya a Yuan-dinasztia idejére nyúlik vissza. A mongol emberek fővárosuk utcáit hívták hutongoknak. A közhiedelem szerint maga a szó vízforrást jelent az ősi mongol nyelvben. A Pekingben élő emberek általában az észak-déli elhelyezkedésű szűk kis utcákat nevezik hutongnak. Mivel ezek az utcák akkoriban viszonylag szélesnek számítottak, elsősorban lovaskocsis közlekedésre használták őket, innen ered a lovas utca elnevezésük is. A kelet-nyugati irányú utcácskákat átjáróknak vagy keresztutcáknak nevezték. Ezek viszonylag keskenyek, ezért főként csak gyalogos közlekedésre voltak alkalmasak. Az átjárók két oldalán kis udvarral rendelkező lakóhelyek helyezkedtek el.
Kedves Hallgatóink! Mai adásunk véget ért. Köszönöm figyelmüket. Viszonthallásra!
