Tajvani fényképész örökítette meg szerelmüket

Lin Tianfu tajvani fényképész az elmúlt húsz évben Kína majd mind az 56 nemzetiségi csoportjának lakhelyét felkereste, és 200-nál több olyan idős házaspárt fényképezett le, akik több mint 50 éve esküdtek. A művész nemrégiben „Félévszázados szerelem" címmel állította ki munkáit. Amikor Lin Tianfu elkezdetttt fényképezni, célja az volt, hogy rögzítse az idővel elillanó dolgokat. Visszatekintve olybá tűnik, hogy manapság igen ritkák az olyan hosszan tartó házasságok és kitartó szerelmek, mint amilyenekkel a fényképész útjai során találkozott az elmúlt két évtizedben.

1987-ben a National Geographic éppen induló tajvani kiadásához a 27 éves Lin Tianfut fényképészként alkalmazták. A magazin kiadója nagy figyelmet fordított az őslakosok életére. Legtöbbjük nehéz körülmények között élt, ezért csak fáradságos munkával lehetett interjút készíteni velük. Akkoriban Lin fiatal és egészséges volt, ezért soha nem utasította vissza, sőt önként vállalta az ilyen munkákat. Lin Tianfu egyszer egy tudósítóval ellátogatott a taroko nemzetiségiek lakta területre. Elmondta nekünk, hogy a tarokók a Taroko Nemzeti Parkban élnek, amely híres meredek szurdokairól. A tajvani hatóságok a helyi gazdaságfejlesztés előmozdítása érdekében lassanként elköltöztette őket a hegyvidékről a sík térségre.

„Találtunk egy kiürített falut, melyről a környékbeli lakosok elmondták, hogy a településen csak egy 80 év körüli házaspár nem volt hajlandó elhagyni a házát. Úgy határoztunk, hogy meglátogatjuk őket a hegyen." Lin már elfelejtette a látogatás részleteit, csak arra emlékezett, hogy az idős pár a kályha mellett kezdte mesélni történetüket. Amikor a hölgy szép, fiatal lány volt, egy szomszéd faluból való férfi megszeretette őt, és elrabolta. A taroko nemzetiségiek körében ez volt a házasodás módja. De a lány határozottan elutasító volt, elmenekült és néhány év múlva beleszeretett és hozzáment a mostani férjéhez. Lin Shufu elmondta: a néni szerelmes története igen megható, ez a pár több mint hatvan éve él együtt békében és mély szeretetben. Ekkor ötlötte ki Lin, hogy idős párokat fog fotózni. Szerinte ezek a párok csakúgy, mint a világon mindenütt a hétköznapi emberek, megszülettek, felnőttek, házasságot köttek és gyermeket szültek, végül eltávoztak a világról, anélkül, hogy lehetőségük lett volna elmesélni történetüket a külvilágnak. Lin értük szeretett volna tenni valamit.

Lin Tianfu már 24 évesen híres fiatal fényképésznek számított Tajvanon. A tajpei Jazz Fotóművészeti Galéria a tajvani Jinmen-szigetről rendezett kiállítást. Korábban a Jinmen-szigeten katonai bázis működött, ezért nem volt könnyen megközelíthető a fényképészek számára. Lin 1981 és 1983 között katona volt a Jinmen-szigeten. Szabadidejében kölcsön fényképezőgéppel bejárta a szigetet és rengeteg kiváló fotót készített a helyi jellegzetes tájról.

1987 és 1989 között Lin Tianfu dolgozott a National Geographicnál dolgozott. Sokak szemében ez egy mesés munka, melynek során a szárazföldi kínai tartományokba is eljuthatott, emellett jónéhány országba is, de Lin nem gondolt erre. Így beszélt erről: „Egyszer Egyiptomba mentem fényképezni, ahol több mint 100 oldalas magazinhoz gyűjtöttünk anyagot. Amikor fényképeztem, arra kellem gondolni, hogy egy-egy fotó a magazin címlapjára, vagy valamely belső oldalára lesz jó. Az ilyen munkacélú fényképezés során sok mellékes tényező is hatást gyakorol az alkotói elvekre.

1989-ben Lin Tianfu otthagyta a magazint, majd Jünnan tartományba ment, ahol A dulong nemzetiség tele című képét is készítette. „Ekkortól kezdve már jóval a terepmunka előtt részletes tervet készítettem." Lin Tianfu alkotásaiban a régi és a modern közötti konfliktust kutatja.

Folyamatosan ápolta a kapcsolatokat a Délnyugat-Kínában élő nemzetiségiekkel, egyre világosabb lett fényképészi koncepciója. 1992-ben, amikor az amerikai People magazin tajvani kiadásának első számát tervezték, Lin Tianfut felkérték, hogy alakítsa ki saját rovatát, amely gazdag illusztrációkat és érdekes írásokat tartalmaz. Lin a „Fél évszázados szerelem" címet adta a rovatnak: egy idős pár fényképével és egy oldalnyi szöveggel jelent meg. Az első számhoz a szecsuan tartománybeli Daliang-hegy Jinyang járásában élő yi nemzetiségi Buerguodát és Misemueluót választotta. Lin világosan emlékezett arra, hogy a yi nemzetiségi viseletbe öltözött férj, Buerguoda ősz haja több mint 3 méter hosszú volt. Misemueluóval kötött házasságuk első tíz évében nem született gyermekük. A pár nagyon várta már a gyermekáldást, a szomszédok pedig titokban kinevették őket. Emiatt olyan szomorúak voltak, hogy még az egészségük is leromlott. Buerguoda különféle gyógynövényekkel próbálkozott, és yi nemzetiségi szokás szerint nem vágta le a haját. Rá két évre aztán Misemueluo teherbe esett, majd megszülte első lányukat. Ezt követően még több gyermeket szült, és sokat változott az életük. A magazinban szereplő képen arckifejezésük keserű, nem mosolyognak, ráncos homlokuk szoborszerűnek hat. Lin szerint a pár szerelmében és életében sok nehézséggel kellett megküzdeni, ezért nem mosolygó az arckifejezésük.

Lin Tianfu másik kiváló alkotása a dulong nemzetiségi idős párról, Yiliyáról és Anangról készült. A dulong nemzetiség a Dulong-folyó völgyében él, ahol az év felében erős hóviharok dúlnak, emiatt ilyenkor nehezen tudnak közlekedni, és a helyi fiatalok házasságkötése is akadályoztatva van. Yiliyának megtetszett Anang, aki a falutól 3 kilométerre lakott. Anang a családjának legidősebb lánya, szép és szorgalmas. A dulong nemzetiség hagyománya szerint ha egy férfi házasságot köt egy család legidősebb lányával, akkor a lány húgai csak ezzel a férfivel vagy a férfi őccseivel tudnak házasságot kötni, hacsak nem mondanak le maguk erről. Ezért a dulong nemzetiségi férfiak számára az a legjobb választás, ha házasságot köt egy család legidősebb lányával. Yiliya apja négy marhát adományozott neki, ezzel a vagyonnal házasságot kötött Ananggal. Yiliya és Anang nagyon szerették egymást, összesen tíz gyermekük született, de a rossz körülmények miatt csak hármuk élte meg a felnőttkort. Yiliya a Jünnan tartományi Nujiang megye politikai tanácskozó testületének alelnöke volt, ez katasztrófát hozott a családnak a kulturális forradalom időszakában, emiatt Anang egészsége egyre csak rosszabbodott, és máig nem tud járni, csak ülve beszélgetni.

1994-ben a Jünnan tartományi Yulong-hegy lábánál Lin találkozott egy naxi nemzetiségi párral, He Shixiuval és Min Zhaoxinggel. He Shixiu a Yulong-hegy Bencao orvosi rendelőjének tulajdonosa, kiváló orvos, négy nyelven beszél és híres személyiségnek számít a térségben.

He Shixiu és Min Zhaoxing már gyerekkorukban eljegyezték egymást, majd 20 évesen házasságot kötöttek. Egy év múlva He Nanjingban folytatta tanulmányait, Min pedig otthon maradt a családdal, akiknek gondját viselte. A naxi nemzetiségi közösségekben főleg a nők dolgoznak, a férifiak pedig olvasnak vagy szórakoznak. Min Zhaoxingra nehezedik az egész család ügyeinek vitele. He Shixiu a kínai kulturális forradalom időszakában börtönbe került és lebetegedett, és magánúton orvoslást tanult. Miután kitanulta a szakmát, saját orvosi rendelőt nyitott. He Shixiu naponta ellátja a betegeket, Min Zhaoxing pedig gyógyszereket készít számára.

2002-ben Lin Tianfu a Jünnan tartományi Jinping járásban találkozott az idős yao nemzetiségi Li Chengzhaóval és Zhao Simei-jel. 1945-ben a 20 éves Zhao Simei a Jinping járásba látogatott, ahol egy rokonának az eskövőjén vett részt. Az esküvőn a fiatalos és erős Li Chengzhao első látásra beleszeretett Zhaóba. Az esküvő után Li elrabolta Zhaót, akit több mint egy hónapig a lakásában tartott. Nem engedte ki, végül házasságot kötöttek. Zhao haragudott férjére, ezért nem állt szóba vele. Több mint húsz évig szorgalmasan dolgoztak és kilenc gyermeket neveltek fel, de nem váltottak egy szót sem. Miután gyerekeik házasulandó korba értek, és meg kellett vitatniuk ezt a kérdést, újra beszélgetni kezdtek egymással.

Attól fogva már naponta beszélgetnek és mosolyognak, nagyon szereti egymást.

Lin számos történetet meghallgatott munkája közben, amelyek módosítottak eredeti elképzelésein. „Eredetileg úgy gondoltam, hogy a fotókon ábrázolni kell az élet nehézségeit. Később azonban folyamatosan mélyült a tapasztalatom az életről és a házasságról, láttam, hogy mindenki nehézséggel néz szembe, ezért későbbi alkotásaimban a párok mosolyognak."

Bai Shenghe és Hu Chunlan mosolyog a legszebben. Hu a tajvani bunong nemzetiséghez tartozik, 80 éves múlt, megkapó a mosolya. Hu gazdag családban születt, és szép ápolónő volt. Sok kérője volt, akik közül a tajvani paiwan nemzetiségi Bai Shenghet választotta, aki szegény családból jött.

Akkoriban Bai jóképű és szorgalmas fiatalember volt, egy farmban dolgozott. Hu Chunlan minden hétvégén meglátogatta, több mint egy órát gyalogolt érte. Bai nem is hitte, hogy ilyen szép lány szeretheti őt. Hu szerelmes leveleket írt Bainak. Három évvel később Bai elfogadta Hu kérését, és házasságra lépett vele.

Házasságkötésük után Bai Shenghe nagy területen tört fel megműveletlen termőföldet, és gazdagon éltek. A pár nap mint nap egymás mellett járt. Amikor a feleség mesélt valamiről, a férj nyugodtan hallgatott mellete, néha mosolygott, és nagyon boldog volt.

Lin Tianfu tudósítónknak elmondta: ezek az idős párok soha nem készítettek fényképet, és nagyon izgultak a kamera előtt. Amennyiben a fényképezőgéppel nem segítenek egy kicsit, megmaradt volna keserű arckifejezésük.

2001-ben a shanxi tartomány Pingyao Nemzetközi Fotófesztiválon kiállították Lin „Fél évszázados szerelem" című sorozatát, amelyeket 1992 és 2001 között készített. A házaspárokban közös, hogy minden nehézség ellenére kitartottak egymás mellett.

Lin Tianfu reméli, hogy ha több mint fél évszázadon át nehezen is éltek, legalább akkor boldogok voltak, amikor lefényképezte őket. Lin azt tervezte, hogy mind az 56 nemzetiségből megkeres idős párokat, akiket lefényképez. Máig 55 nemzetiség több mint kétszáz párjának lakásába látogatott el, már csak a luoba nemzetiség maradt hárta, amely Tibetben él.