Kedves barátaim, Zhao Jingnek hívnak, de természetesen bátran hívhattok Laurának is – ezt választottam a magyar nevemnek.

1999-ben kezdtem magyar nyelvet tanulni a Pekingi Idegen Nyelvi Egyetemen. A középiskola után inkább egy kisebb, különlegesebb nyelvet akartam elsajátítani. Először az olasz szakkal próbálkoztam, de nem sikerült bejutnom, így kerültem végül a magyar szakra. Nagyon örültem neki, mert ez lehetőséget adott, hogy megvalósítsam az álmaimat. Persze, akkoriban még nem nagyon izgatott a jövő, nemigen foglalkoztam azzal, mi lesz az egyetem után.

Harmadéves egyetemistaként egyéves magyarországi ösztöndíjat kaptam, mégpedig az ELTE-re! Ez volt addigi életem egyik legcsodálatosabb lehetősége, hiszen akkoriban, 2001-ben még nem volt annyira gyakori dolog nálunk külföldre utazni, mint manapság. Szóval nagyon büszke voltam magamra, hogy elmehetek Magyarországra, Budapestre, és feléledt bennem a vágy, hogy egyúttal megnézzem magamnak egész Európát. Ez utóbbi szinte maradéktalanul sikerült is, kizárólag a saját erőmből.

2003-ban, azaz már tíz éve véget értek az egyetemi évek, és a magyar nyelv ismeretével nem válogathattam túl sok álláslehetőség közül. Szerencsére a Kínai Nemzetközi Rádió magyar nyelvű szerkesztősége munkát ajánlott nekem, azóta is itt dolgozom, rádiósként, fordítóként, műsorvezetőként, olykor-olykor riporterként és szerkesztőként is.

Szeretek a saját szememmel látni, saját magam megtapasztalni mindent, hogy aztán az élményeim és gondolataim megoszthassam az olvasókkal és hallgatókkal – talán épp ezért van az is, hogy az általam készített műsorok legalább fele interjú.

Az új technikák új korszakot nyitottak, melynek köszönhetően az emberek egyre többféle módon közeledhetnek egymáshoz, egyre könnyebben ismerkedhetik meg egymást és érintkezhetnek egymással. Kössön minket is össze az internet! Én itt vagyok, látogassatok el ide ti is, hogy jobban megismerhessük egymást!