(Zhang Junxiu, Nian Weisi, Chen Jialiang, Zeng Xuelin)
A kínai csapat híresen gyengén játszott az ötvenes években, ezért a kínai vezetők, a labdarúgás nagy kedvelői mindent megtettek azért, hogy az ország válogatottjának színvonalát emeljék. 1954 tavaszán a kínai ifjúsági válogatott megérkezett az akkori labdarúgó nagyhatalomba, Magyarországra, hogy az ottani sporttársak segítségével eddzen.
A cél a gyors fejlődés volt, de a kezdetek kezdetén a kínai válogatott szinte mindenkitől kikapott. Az első „barátságos mérkőzést" a margitszigeti szálloda dolgozói ellen játszották. Az eredményről nem szól a fáma. A válogatott tagja, Nian Weisi a következőképpen emlékezett vissza az első meccsekre: „A magyar atlétikacsapattal játszottunk, és vesztettünk. Utána a magyar birkózócsapat ellen sikerült döntetlent elérnünk. Kezdetben csak amatőr csapatokkal tudtunk játszani, mert nagyon szerény ismereteink voltak a labdarúgásról."
A válogatott magyar edző irányítása alá került. Ember József, aki korábban a Sztálin Vasmű Építők edzője volt, szárnyai alá vette a kínai utánpótlást. Ember József, akit a csapat József bácsinak szólított, nem terhelte túlságosan kínaiakat, de szigorú rendszer szerint vezette az edzőtábort.
Zhang Junxiu, a válogatott kapusa elmondta, mindennap hét órakor keltek fel, nyolckor reggeliztek, utána két óra hossza edzés. Ebédszünet egytől kettőig volt, utána háromtól ötig tartott a nap második edzése. Vacsora után szórakozhattak, az edzővel elmentek moziba vagy a városba, de tízkor már ágyban voltak. Nian Weisi, aki azóta ötször volt a kínai nemzeti válogatott edzője, azt mondja, máig is abból a tudásból él, amelyet akkor szerzett Magyarországon.
Az edzéseken kívül az élet mindig mozgalmas volt. Zhang úr azóta is, ha magyar sporttársakkal mulat, eljárja az 1954-ben tanult üveges táncot. Azt mondja, az edzőtábor révén tudhatja barátai között a világ legjobb kapusát, Grosics Gyulát.
„Amikor Magyarországon edzettünk, a magyar csapat volt a labdarúgás koronázatlan királya. Néha együtt játszottunk, és a világi legjobb kapusa, Grosics a barátom lett. Ekkor a magyar csapatban minden poszton a világ legjobbjainak számító focisták játszottak, például Hidegkuti, Puskás, Kocsis, Sándor, Czibor, Lóránt és Grosics" – meséli Zhang.
Miután a fiatalok visszatértek Kínába, a legjobb játékosoknak számítottak az egész országban. Először megnyertek egy Xianban rendezett bajnokságot, majd pekingi csapatként három évig játszottak a kínai első osztályú ligában. Mindhárom évben ők végeztek az első helyen.
Nemcsak a technikájuk fejlődött, a játékstratégiájuk is teljesen különbözött az akkori kínai focistákétól. Miután véget ért sportolói karrierjük, sokan edzőként maradtak a labdarúgás közelében, mély nyomot hagyva ezzel a kínai labdarúgás történetében. A csapatból Nian Weisi, Zeng Xuelin, Chen Chengda, Fang Renqiu és Zhang Honggen voltak a kínai válogatott edzői. Ember Józseftől számítva a magyar futball több mint harminc éven át közvetlenül hatott a kínai labdarúgásra.
(Írta/fordította: Le Marietta Wang Ben)
