Négy arany szobrocskájával Ang Lee Pi élete című alkotása lett a 85. Oscar-gála legnagyobb győztese.

Az Ang Lee rendezte Pi élete Yann Martel író azonos címmel megjelent nagy sikerű regényének 3D-s adaptációja. A spirituális mese Pi és egy bengáli tigris tengeri kalandjáról szól. Ez a filmrendező harmadik Oscarja a 2000-ben a legjobb külföldi film kategóriában jutalmazott Tigris és Sárkány és a 2005-ben a legjobb rendezés kategóriában nyertes Túl a barátságon című filmek után.

Kevés kínai filmrendező ért el olyan szakmai és közönségsikereket, mint az 59 éves Lee, írja a kínai China Daily című lap.

Az 1990-es években Zhang Yimou és Chen Kaige jól bejáratott név volt az európai fesztiválokon, de később 2000 után a kommerszebb kasszasikerek felé fordultak, és azóta sem rendeztek igazán lehengerlő és művészileg értékes alkotásokat.

Lee keményen megdolgozott a sikerért, de ebben Hollywoodnak is nagy szerepe van, állítja a már veteránnak számító producer, Ben Ji.

„A kontinentális Kína legtöbb filmrendezőjével ellentétben Lee erényt kovácsolt a kihívásokból, és nem a biztonságra törekedett" – magyarázza Ji.

„A kínai filmesek általában ragaszkodnak a jól bevált formulához, de Lee szívesen nyúl új műfajokhoz vagy témákhoz, amelyek közül nem egy komoly kihívást jelenthetett a filmrendező számára, például a Jégvihar szexuális felszabadultsága és a Túl a barátságon homoszexualitása.

A másik oldalon Hollywood szofisztikált filmipara tette lehetővé, hogy egy ilyen innovatív és ambiciózus filmrendező kamatoztathassa tehetségét.

A Pi élete is ezt igazolja, állítja Ji.

„A film a legnehezebb filmes eszközökkel dolgozik: víz, állatok és gyerekek. Kínában, ahol a filmgyártás a jegybevétel körül forog, kevesen vették a bátorságot, hogy Lee-hez hasonlóan vállalják a kockázatot" – mondja.

Shi Hang forgatókönyvíró szerint nem lesz könnyű felülmúlni Lee fenomenális sikerét.

„Lee kiválóan érti a Kelet és a Nyugat világát, és ennek nagy szerepe van abban, hogy ekkora sikereket ért el" – jegyzi meg. Ez az érzékenység a kínai kultúra és a nyugati színház alapos ismeretére vezethető vissza.

Az értelmiségi családba született Lee hagyományos kínai oktatásban részesült, majd az amerikai Illinois-i Egyetemen tanult, és színházművészet szakon szerzett diplomát 1980-ban. Tanulmányait a New York-i Egyetem (New York University) Tish School of the Arts intézetében folytatta.

Első három egészestés filmje tajvani történetre épült, és a fiatal tehetségek támogatására létrehozott tajvani filmalap finanszírozásával készültek. De Lee továbblépett, és bölcs döntést hozott: elkészítette az Értelem és érzelem című angol regény filmes adaptációját Emma Thompsonnnal a főszerepben.

„Az Értelem és érzelem és az ezt követő két film, a Jégvihar és a Pokol lovasai olyan témákat dolgoztak fel, amelyek még egy nyugati rendező számára is nagy falatot jelentenének, így például az amerikai polgárháborút. De Lee képes volt megtalálni a kényes egyensúlyt" – magyarázza Shi.

Lee sikere nyomán talán a kínai rendezők is nyitottak lesznek az újra, mondja a producerként dolgozó Ji, aki szerint nem kell sokat várni arra, hogy Ang Lee-hez hasonló rendezők tűnjenek fel a fiatal kínai filmesek között.

„Csak remélni tudom, hogy az, amit a keleti és a nyugati kultúrából magukévá tesznek, új lendületet ad majd a kínai filmiparnak. Talán a fiatalok számára kevésbé lesz szempont a jegybevétel, és nyitottabbak lesznek az újra, legyen szó az oktatásról vagy a tapasztalatok átvételéről" – mondja.

Ang Lee második rendezői Oscarja után nem is kérdéses, hogy ő a legelismertebb kínai anyanyelvű filmrendező.

A mostani díj nemcsak az Oscar-díj hatását és térhódítását igazolja, hanem a tajvani születésű rendező kultúrákon és nyelveken átívelő rendkívüli zsenialításának elismerése.

A Pi életének helyszíne és története nem köthető össze Kínával, de a kínai közönség így is azonnal beleszeretett az alkotásba. Megérezhették, hogy a történet kibontásába és a témába sajátosan kínai elemek is keverednek.

Ritka, hogy egy, a kontinentális Kínában bemutatott film ennyire eksztatikus fogadtatásban részesül. De Ang Lee filmjei akkor is kínaiasak, ha azok nem kínai nyelvű alkotások.

Amikor 1995-ben filmvászonra vitte Jane Austen Értelem és érzelem című regényét, sokan megdöbbentek, hogy kifejezésmódját tekintve mennyire angol tudott maradni. Ellentétben a Mira Nair táncos koreográfiával bollywoodosra sikeredett Hiúság vásárával – ami szintén az angol irodalom egyik klasszikusának adaptációja –, Lee alkotásában nincsenek hatásvadász kínai elemek.

És ami azt illeti, a két cowboy sem kezd el kungfuzni a Túl a barátságon című opuszban. De valahogy kiérezni belőle a kínai civilizáció vagy általában az ázsiai kultúra sajátos rendezői értelmezését.

A Pi élete, ez a kultúrákat egyesítő alkotás már-már példátlan szintre jutott. A regény szerint a főszereplő három vallásban találta meg hitét: a kereszténységben, a hinduizmusban és az iszlámban, de a buddhista szimbólumok alkalmazása már a rendező által a filmben felkarolt befogadóképesség és tolerancia irányába mutatnak.

Lee ügyelt arra, hogy alkotása ne legyen szájba rágós, és az se legyen egyértelmű, hogy mi volt a célja, mondandója, ami lehetőséget ad a különböző interpretációkra. A gazdagon átszőtt vizuális és narratív stílus épp elég helyet hagy a gondolatoknak anélkül, hogy túlcsordulnánk.

Korábban nem igazán hittem, hogy Ang Lee befuthat a kontinentális Kínában, fogalmaz a cikk írója. A kínai filmrendezőkről azt tartják, hogy önkényeskedők, ezzel szemben Lee kedves és halk szavú. Egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy a hollywoodi filmrendezőnek elnökként kell viselkednie, hiszen mindenki mást ki kell szolgálnia. Ezzel szemben a filmrendezőség Kínában inkább császári hatalmat jelent, hiszen mindenki a rendező körül sürög-forog.

Forrás: China Daily, 2013. február 26.

(Írta/fordította: Cservenka Ferenc)