A két nappal a Sandy Hook-i lövöldözés után az áldozatok emlékére rendezett ökumenikus virrasztáson Barack Obama kijelentette, hogy a gyerekekkel való törődés az ország első számú feladata. „Ha ezt sem tudjuk megoldani, akkor semmit sem. Mint közösség, mint társadalom, ez alapján fogunk megítéltetni" – fogalmazott az amerikai elnök.

És Kínát is ez alapján ítélik majd meg.

A 2012-es esztendőt tragikus hírekkel zárta Kína. Szent este egy engedély nélküli iskolabusz balesetében 11 gyerek halt meg Jiangxi tartományban, egy iskolában 22 gyereket késelt meg egy ámokfutó, öt gyerek holttestét találták egy szemeteskonténerben, de érkeztek hírek gyerekeket molesztáló tanárokról és szexuális zaklatásról is. Vajon milyen jövőt építünk gyerekeinknek a következő évtizedre?

Biztonságban lesznek az iskolában? Hozzájutnak majd jó minőségű ételhez? Tiszta levegőjű környezetben élhetnek majd? A vidéki és a városi gyerekek egyenlő jogokat fognak élvezni az oktatásban? És ugyanez elmondható lesz az egyetemi felvételi vizsgáról is? Lesz idejük és lehetőségük arra, hogy magukkal is törődjenek, vagy kénytelenek lesznek beletemetkezni a temérdek iskolai házi feladatba?

A jövő latolgatása előtt, nézzük meg, hogy hány gyerekkel számolhat az egyre inkább elöregedő kínai társadalom.

Családtervezési politika

A 2010-es legutóbbi népszámlálás szerint a 14 év alattiak aránya 16,6 százalék, ami a 10 évvel korábbi adathoz képest 6,29 százalékos csökkenés, miközben nőtt a 60 év felettiek száma. A termékenységi arányszám 2010-ben 1,4 alá esett, ami jóval a 2,1-es pótlási szint alatt van. A népesség középtávú fennmaradásához a rátának el kell érnie vagy megközelítenie a 2,1-es szintet, csak ebben az esetben biztosított a populációban a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása. 1,3-es érték alatt a népesség gyors ütemű fogyása valószínűsíthető, belátható időn belül bekövetkezhet teljes eltűnése, asszimilációja, írja a Wikipédia.

1976 óta 40 százalékkal nőtt Kína népessége, de a fiatalok száma jelentősen megcsappant. Az általános iskolások száma egyharmaddal 150 millióról 100 millióra csökkent, és a 14 éves kor alatti populáció aránya alacsonyabb a 27 százalékos világátlagnál.

Az elkövetkező 10 évben az egyre elöregedő népesség és az alacsony termékenységi ráta munkaerőhiányhoz fog vezetni, és közvetlen hatással lesz a gazdaságfejlődésre. Arról nem is beszélve, hogy a nemek arányának egyenlőtlensége fel fogja borítani a társadalmi harmóniát, állítja a Peking Egyetem szociológusa, Li Jianxin, a Túl sokan vannak Kínában? (Too Many People in China?) című könyv szerzője.

Li azon szakértők egyike, aki nem először jelezte a kormány felé, hogy azonnal lazítani kell a 30 éve érvényben lévő családtervezési politikán. Demográfusok szerint a termékenységi ráta már most is túl alacsony, még egy lazább politika mellett is. A fiatalabb generáció valószínűleg nem lesz hajlandó egy gyereknél többet vállalni a magas árak és a gondolkodásbeli változás miatt.

A jó oktatásban részesülő gyerekek innovatív erőt jelentenek, állítja a Túl sokan vannak Kínában? című könyv társszerzője, Liang Jianzhang, de szerinte pontosan azért, mert kisebbségben vannak, nehezen tudják majd keresztül vinni innovatív elképzeléseiket.

„Japán példája azt mutatja, hogy a fiatalok innováció iránti fogékonysága jelentősen háttérbe szorulhat egy olyan társadalomban, ahol a középkorúak és az idősek vannak túlsúlyban" – véli Liang.

Szakértők, agytrösztök és törvényhozók a családtervezési politika újragondolását szorgalmazzák, de a kormány még nem adta egyértelmű jelét annak, hogy elszánta magát a reformra, így azt sem tudni, hogy mikor indulhat el a reform, ha egyáltalán elindul.

A jövőnk azon fog múlni, hogy a társadalom mennyire van tisztában ezzel a problémával, és milyen lépéseket fog tenni, mondja Li. „A reprodukcióhoz való jog elidegeníthetetlen, és tennünk kell azért, hogy ezt a jogot újra magunkévá tegyük" – teszi hozzá.

Biztonság

Ha gyerekük táplálásáról van szó, akkor a Kínában élő édesanyák nem lehetnek elég körültekintőek. Az élelmiszerbiztonsági botrányok nem számítanak újdonságnak Kínában, különösen azóta, hogy a melaminnal kevert tejpor közel 300 ezer csecsemőt betegített meg, és legalább hatan meghaltak.

Jane Xu, egy 5 hónapos csecsemő édesanyja úgy nyilatkozott, hogy ő soha többé nem fog hazai márkájú tejporokat vásárolni. Egy másik kismama, Wang már-már annyira aggódik az élelmiszerbiztonság miatt, hogy csak biozöldséget vásárol a családjának, és a joghurttól a süteményeken át a tésztafélékig és a lekvárig mindent maga készít két gyerekének.

Az édesanyák többsége nem túl optimista azzal kapcsolatban, hogy a közeljövőben bármi is változni fog. Hasonló véleményen van Wu Heng, a Dobd ki az ablakon (Throw it out the window) nevű weboldal alapítója, amely élelmiszerbiztonsági ügyekre hívja fel a figyelmet. Wu weboldala tartalmaz minden 2004 óta történt élelmiszerbiztonsági botránnyal kapcsolatos információt, amolyan adatbankként szolgál.

Wu szerint nem valószínű, hogy a helyzet hamarosan változni fog, mivel az élelmiszerbiztonság kérdése mellett sok más, sürgetőbb ügy megoldása köti le a kínai vezetést, így például a foglalkoztatás vagy a jövedelemkülönbség kérdése.

De Wu bízik abban, hogy egy egyre kritikusabb társadalom lassan kézbe fogja venni a problémák megoldását, hogy megvédje jogait, és arra sarkallja a kormányt, hogy jobban végezze munkáját, nemcsak az élelmiszerbiztonságot illetően, hanem más tekintetben is.

A 27 éves Wu tudja, hogy nem túl ideális a helyzet leendő gyereke számára, de a ma valóságának köszönheti, hogy felelősségteljesebben áll az élethez, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a felnövő generációra jobb jövő várjon.

Deng Fei, a Phoenix Weekly munkatársa is sokat tesz a gyerekekért. 2011 óta több internetes kampányt indított az elrabolt gyerekek kiszabadítására, a vidéki iskolákban az ingyenes étkezésre és orvosi ellátásra.

Egy 5 éves gyerek apjaként Deng most pontosan azt teszi, amit minden gyerek számára meg szeretne valósítani, vagyis azt, hogy egészséges és biztonságos környezetben nőhessenek fel.

Forrás: Global Times, 2012. december 31.

(Írta/fordította: Cservenka Ferenc)