Ahogy a digitális korszak az emberek hétköznapjaiba is beköszöntött, egyre kevesebb szükségük van tollra és papírra. Manapság elég elterjedt a kínaiak körében, hogy vannak szavak, amiket könnyűszerrel ki tudnak ejteni és el tudnak olvasni, de fogalmuk sincs arról, hogyan kellene leírni.
Idén nyáron nagy nézettséggel futott több olyan új tévéműsor is, amely a kínai nyelv ismeretére épült. Ezek még a nézőszámot általában uraló dal- és táncversenyeket is lekörözték.
A műsorok újraélesztették az érdeklődést az írott kínai nyelvben, viszont a vészharangot is megkongatták a kínaiak egyre romló kézírás-készségét illetően.
Sokan országos lépéseket követelnek a tendencia visszafordítására, míg mások szerint a kézírásnak már leáldozott, hagyni kell, hogy természetesen eltűnjön, helyette a kalligráfiát kellene esztétikus művészeti ágként gyakorolni és fejleszteni.
A pekingi központú Horizon Research Consultancy kutatóintézet májusi felmérése szerint a válaszadók mintegy 94,1%-a nyilatkozott úgy, hogy olykor kihagy a memóriája, mikor egyes karakterek leírására kerül a sor, míg 26,8%-uk bevallotta, hogy ez bizony gyakran megesik.
„Attól tartok, én ez utóbbi csoportba kerülnék. Múlt héten az apám megkért, hogy írjak össze egy bevásárló listát, de több írásjegy helyes írásmódját is elfelejtettem. Csak akkor jutottak eszembe, mikor megnéztem azt az app-ot a telefonomon, amibe pinyinnel írhatom a szavakat és megjeleníti az írásjegyeket," meséli Li Hui, egy changshai eladónő.
Az idősebb generációkkal ellentétben a fiatalok jobban szeretnek gépelni.
„A diákok egyre gyakrabban írják le rosszul a szavakat. Ebben a digitális eszközök térhódítása a legnagyobb ludas," kesereg Su Yunsheng, aki már több mint 20 éve oktat kínai nyelvet a hangzhou-i idegen nyelvi intézetben, Zhejiang tartományban.
„Ráadásul, a diákok terhelésének csökkentésére, jelentősen visszaszorították az írásos házi feladatok mennyiségét is," mondja Su. „A képolvasás és hangfelismerés korszakában a kézírás magas fokú ismerete egyáltalán nem életbevágó," teszi hozzá.
A mobiltelefonokat és komputereket szinte minden városi gyermek használja.
A pekingi nőszövetség a kínai gyerekek életstílusával foglalkozó júliusi beszámolója szerint a mobilok, a Twitter-szerű QQ, a mikroblogok és tabletek jelentős szerepet töltenek be a városi gyerekek mindennapjaiban.
A beszámoló szerint a 4-6 éves gyerekek 52,6%-a használja az internetet. A 7-9 évesek körében ez az arány már 58,6%, míg a 10-12 éveseknél 77%.
Yang Lincheng, a havonta megjelenő, a kínai nyelv hagyományos használata mellett kardoskodó Excessive Wording nevű magazin helyettes szerkesztője úgy véli, hogy a gyorsolvasás is rontott azon, mennyire ismerik az emberek a kínai írást.
„Azelőtt a többség elsősorban a nyomtatott sajtóból jutott információhoz. Viszont manapság, az új médiák térhódításával egyre kevesebb időt töltenek az emberek azzal, hogy hagyományosan megírt, hosszabb terjedelmű cikkeket olvassanak," osztja meg Yang.
Sokan azért harcolnak a kézírás népszerűségének újraélesztéséért mert hiszik, jelentős szerepe van a kínai kultúra és történelem átörökítésében.
„A kínai írásjegyek képírásjelek, ideogrammák, amik a kínai kultúra esszenciáját hordozzák magukban. A kézírás fontos ehhez az esszencia a megismeréséhez. Épp ezért muszáj leírnunk és éreznünk őket," szögezi le Zhang Yiwu, a Peking Egyetem kínai irodalomprofesszora. Véleménye szerint iskolai kalligráfia-órák indításával a gyerekek érdeklődését is újra fel lehetne kelteni a kézírás iránt.
Luo Dongqing, a nanjingi tanárképző egyetem kínai nyelvészet- és irodalomprofesszora is azt emeli ki, hogy a kínai karakterek a kulturális örökség részét képezik.
„Ezek a kínai kultúra legfontosabb elemei. Egy adott írásjegy kialakulásának és evolúciójának tanulmányozása révén betekintést nyerünk a kínai kultúra és történelem fejlődésébe is," állítja a professzor.
Jelenleg több mint 80 ezer kínai írásjegy van, amiből 3500-at gyakran használnak a mindennapok során.
Yang még azt is hozzáfűzte ehhez, hogy a kínai karakterekben egy kulturális kód rejlik. „Ezeknek a piktogrammoknak a tanulmányozása révén közelebb kerülünk őseink gondolkodásmódjához és életstílusához," hangsúlyozza.
Míg sokan új kézírásórák bevezetése mellett kardoskodnak, jócskán akadnak, akik nem értenek ezzel egyet.
„Kicsit szégyellem magam, amiért vannak szavak, amiket nem tudok leírni. De szerintem ez semmilyen hatással nem lesz az életemre vagy a munkámra. Pinyinnel bármit begépelhetek, mindaddig, amíg el is tudom olvasni. Sokkal gyorsabb és kényelmesebb, mint kézzel írni," mondja Xiao Jian, egy pekingi IT szakember.
„Szerintem csak az rombolná a kulturális örökségünk, ha teljesen megszabadulnánk ettől az írásfajtától. Viszont ha a rendelkezésünkre áll egy sokkal kényelmesebb módszer a dolgok leírására, ugyan miért ne élhetnénk vele?" teszi hozzá.
Chen Jianwei, a dél-kínai egyetem kínai nyelv oktatásával foglalkozó professzora úgy véli, hogy a kézírást így is, úgy is el fogjuk hagyni, ahogy az új oktatási eszközök nagyobb teret nyernek.
„Az új tanterv szerint a gyerekeknek a 3. és 4. osztályban kell megtanulniuk gépelni. Megújultak a kézírásra vonatkozó követelmények is: korábban alapvető eszköznek, készségnek számított, most az esztétikai érzék fejlesztésére szolgál," idézi fel Chen.
Az iskolák országszerte új oktatási módszereket népszerűsítenek és megpróbálják átalakítani a tantermi modelleket. A táblát és a krétát fokozatosan felváltják a digitális eszközök. Több városban, köztük Shenzhenben, Xi'anban, Chongqingban és Changshában azzal kísérleteznek az oktatási hatóságok, hogy az általános iskolákban iPadeket használnak tankönyv gyanánt.
A technika térhódítása láttán a tanár Su és diákjai szíve összefacsarodik a kézírás kiszorulása miatt.
„Nagy kár, hogy a levelek helyét átvették az e-mailek, de ez a társadalom fejlődési trendje," mondja Su. „Megvitattuk ezt az osztályommal és végül arra a megállapításra jutottunk, hogy a leveleket és kéziratokat szép emlékként tarthatjuk nagy becsben."
„Ennek ellenére az a meggyőződésem, hogy a modern technika vívmányainak használata mellett bensőséges viszonyt kell ápolnunk az írásjegyeinkkel is," teszi hozzá.
Yang úgy véli, a pedagógusoknak nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a helyesírásra.
„Kész agyrém a lányom fogalmazásainak az ellenőrzése, túl sok bennük a hibás szó. Erről a tanárok tehetnek. Túl kevés időt és energiát fordítanak arra, hogy elmagyarázzák, melyik karaktert miért éppen úgy kell lerajzolni, ahogy és mit jelentenek benne az egyes vonások," méltatlankodik.
Yang és Su egyetértenek, hogy a jelenlegi kínai nyelvoktatás más téren is hiányosságokkal küzd. „A lányom házi feladatainak a zöme angol vagy matematika. Néhány főiskolára egyáltalán nem kell kínai nyelvből felvételizni," meséli Yang, akinek középiskolás a lánya. Su is elismeri, hogy ritkán vannak tanterven kívüli kínai vagy kalligráfia-órák.
Hao Mingjian, egy ismert nyelvész szerint a hanyatlásért a hanyagság, nemtörődömség okolható.
„Úgy tűnik, az emberek már hozzászoktak a hibásan leírt szavak gyakori felbukkanásához. Néhány híresség egyenesen szándékosan rosszul ír le dolgokat. Ez a többség hozzáállása, sokan nemtörődöm, gondatlan módon, kapkodva írnak," nyilatkozta Hao.
Míg a legtöbben kizárólag a gépelésre hagyatkoznak, néhányan még mindig életben tartják a kézírás szokását. Chen Xun, aki klasszikus kínai irodalmat tanít gyerekeknek Huaianban, Jiangsu tartományban, naponta egy-két órát tölt el ősi mesterművek átírásával.
„Nagyon élvezem. Segít nyugalomra és békére lelnem. A kézírás csiszolja az ember temperamentumát," vallja Chen.
Hai Yan, a sikeres regényíró még most sem használ számítógépet. „Kézírással fejezem ki magam a legszívesebben. Ez inspirál, szítja fel a szenvedélyem és képzeletem a legjobban. Csodálatos élmény tollal írni," áradozik az író.
Úgy véli, a kézírás segít ápolni a kínai nyelv szeretetét, fejleszteni az egyén erkölcsi tartását és kialakítani az esztétikai érzékét.
Shenzhenben pár szülő lépéseket tett annak érdekében, hogy gyermekeik ne függjenek túlzottan az elektromos ketyeréktől. Közösen petíciót nyújtottak be a helyi oktatási hivatalokhoz, hogy ne cseréljék le a tankönyveket iPadekre.
Az interneten terjesztett nyílt levelükben egy amerikai iskolát hoztak fel példának.
A Szilikon-völgy egyik Waldorf-típusú magániskolájába főleg a számítógépiparban, olyan vállalatoknak, mint a Google és Apple dolgozó vezetők gyermekei járnak. Az iskola ragaszkodik a hagyományokhoz: táblát, krétát, tollat használ, komputert viszont egyáltalán nem.
A shenzeni Futian kerület oktatási osztálya júniusban eloszlatta a szülők aggodalmait: bejelentették, hogy a digitális szerkezeteket csupán segédeszközként fogják használni, a gyerekek önként dönthetnek a tablet mellett.
„Az iPadek nem feltétlenül segítenek javítani a gyermekek olvasási és számolási készségeit. Én jobban örülnék annak, ha a lányom több kézzel megírandó házi feladatot kapna, mint annak, ha digitális kijelzőket kellene egyfolytában bámulnia és ütögetnie," hangoztatja Zhao Zhenying, egy ötéves édesapja, aki állítása szerint minden nap gyakoroltatja a kézírást a kislányával.
vivi |
