Mióta Ergin 2009 októberében leköltözött a hegyekből, azon fáradozik, hogy hozzászokjon új életkörülményeihez. Régen pásztor volt, aki szabadon járt-kelt és sátorban élt – most földműves és gyógynövény-gyűjtő, aki egy négyszobás házban lakik.

Az öttagú családnak úgy 20 jakja volt. Tibeti származásúak, 3 ezer méteres tengerszint feletti magasságon éltek Mêruma járás környékén, a Szecsuan tartományi Aba Tibeti és Qiang autonóm prefektúra Aba megyéjében.

A család – a házaspár, két gyermekük és Ergin idős édesanyja – most abból él, hogy szezonálisan kínai hernyógombát termeszt, illetve kosztot és kvártélyt kínál az időnként idetévedő turistáknak.

2009-ben a szecsuani tartományi kormány új politikát vezetett be, ami felkínálta az Aba prefektúrában élő tibeti pásztoroknak, hogy a síkságon telepedjenek le. Az abai kormányzat szerint a cél az volt, hogy 2012-re 608 új települést hozzanak létre az érintett 11 megyében, 136 járásban és 527 faluban. A projekt 41457 családnak, 210677 embernek biztosított volna otthont. Ugyanakkor a kormányzat sátrakat biztosított azoknak, akik továbbra is jakpásztorsággal kívántak foglalkozni.

Az akció célja az volt, hogy javítsanak a pásztorok életkörülményein, illetve csökkentsék a jaktenyésztésből eredő környezeti ártalmakat. A projekt idén befejeződött. A pásztorok zöme elégedettnek tűnik azzal, hogy feladta korábbi életét és alacsonyabb tengerszint feletti magasságon telepedett le.

Megváltozott életek

Hong Xiuquan egy tibeti családfő Barkam megye Songgang járásában. Az öttagú családnak egykor 5-6 tehene volt, nem foglalkoztak jakkal vagy kecskével, és havonta úgy 900 jüant (kb. 30 ezer forint) bevételük származott kukoricatermesztésből. A helyi kormányzat – a pásztorokat áttelepítő politika bejelentése után – „egy új vidéki falunak" nevezett települést kezdett építeni a dombok tövében, ahová aztán leköltöztette a 32 családot.

Hong könnyen átállt a földműves-létre. A falusi kormányzat minden családnak biztosított egy egyszeri 14 ezer jüanos hozzájárulást a házépítés és átköltözés megkezdéséhez. „Belefogtunk a falusi turizmusba és ültettünk egy kis zöldséget. Főleg kínai kelt, de zöldbabot is," meséli Hong.

Úgy érzi, valamelyest javult az élete. „A hegyekben rendkívül rossz körülmények között éltünk, csak kis földutak voltak ott, amikre nem tudtak felhajtani az autók. Most van elektromos áram, folyóvíz, telefon és jobbak az utak."

Zamtang megye Puxi járásának lakói szintén tapasztaltak változásokat a politika bevezetése óta.

Tashi, egy 30 éves hajdani pásztor 2009 végén költözött le a hegyekből. Most fafüle gomba termesztéséből él, ami havi ötezer jüan jövedelmet biztosít neki, míg pásztorként kétezer jüan körül keresett.

Az egyik mezőn kialakítottak egy területet, ahol az egykori pásztoroknak oktatják a gombatermesztést a farönkökön.

Chen Yonghua, a tartományi egészségügyi osztály munkatársa felel a Puxiban termelt fafüle gomba bevizsgálásáért. Állítása szerint a projekt célja az, hogy segítsen a pásztoroknak gyorsabban talpra állni. „Az oktatóközpont segítségével megtanulhatják, hogyan termesszenek gombát a saját otthonukban. Ez megkönnyíti az átmenetet azoknak, aki nem pásztorkodnak többé," magyarázza Chen.

Tashi azt meséli, hogy az emberek ugyan a dombok tövében élnek, maradtak jakok odafenn. „A családomból néhány fiatal leköltözött fafüle gombát termeszteni, mások elmentek munkát keresni, és vannak, akik nem akartak megváltozni és pásztorok maradtak."

Mêruma járás vezetője, Chimi Donsar azt mondja, hogy az öt falu közel háromezer lakója teljesen letelepedett.

„Vannak páran, akik az eredeti lakóhelyükön maradtak pásztorkodni," mondja. „De hogy gondoskodjunk a gyerekekről és idősekről, könnyebbé tegyük az életüket, őket leköltöztettük."

A meginterjúvolt tibetiek nem mindegyike beszélt folyékonyan mandarinul, de a megyei és járási kormányzatok biztosítottak tolmácsokat. A megszólalók 20 riporter előtt beszéltek egy kormányzati szervezésű körúton.

A pásztorok életkörülményeinek javítása mellett, az új településekkel járó egészségügyi hasznok sem elhanyagolhatóak, mondja Guo Zhiping, Zamtang megye Wuyi járásának titkára. Ezt a területet sújtja a leginkább Kínában a Kaschin-Beck-kór. A betegség összeforrasztja az ízületeket és korlátozza a mozgásképességet, viszont az életmódváltás pozitívan hatott az ebben szenvedőkre.

Bár a kór eredete mindmáig bizonytalan, úgy tűnik, jó hatása van a betegekre, hogy megváltozott és változatosabb az étrendjük, illetve, hogy nem osztoznak többé az ivóvízforrásokon a háziállatokkal. A gyermekkori megbetegedések száma zuhant, bár az egyik falu lakóinak 60%-a még mindig beteg.

Másrészről, a tibetiek áttelepítése mindig vitákat szült, Szecsuanban és másutt is. Júniusban a Human Rights Watch nevű emberi jogi szervezet közzétette „Azt mondják, legyünk hálásak": Tömeges áttelepítések és átköltöztetések Kína tibeti területein című beszámolóját. Ebben számos emberi jogsértéssel vádolják a politikákat „a konzultáció hiányától kezdve a megfelelő kárpótlás elmaradásáig."

„A Mao utáni időszakban még nem volt példa a tibeti falusi népesség átalakítására ilyen mértékű és sebességű tömeges áttelepítés és átköltöztetés révén," idézi a jelentés Sophie Richardsont, a Human Rights Watch kínai igazgatóját. „A tibetieknek nincs beleszólásuk az életmódjukat radikálisan megváltoztató politikák kialakításába és – egy már most rendkívül elnyomó kontextusban – nincs módjuk arra, hogy vitába szálljanak velük."

Xiong Kunxin, a kínai Minzu Egyetem etnikaelméleti és –politikai professzora azt mondja, sok efféle áttelepítési politikáról hallott, nem csak a tibetiek, de más etnikumok esetében is.

„Kormányzati részről nincs semmiféle rosszakarat: úgy vélik, azzal, hogy leköltözetik őket a hegyekből a síkságokra, jobb életet biztosítanak számukra," mondja. „Viszont a tibetiek részéről, akik egy adott életmódot folytattak, majd hirtelen megváltozott a környezetük, számítani lehet némi ellenállásra."

Xiong szerint a legfontosabb, hogy alaposan elmagyarázzák a pásztoroknak a politikát és az áttelepülés előnyeit. A kikényszerített költözés nem használ senkinek, mondja.

Guo tisztázta, hogy megbeszéléseket folytattak a pásztorokkal az áttelepítés előtt, elmagyarázták nekik az előnyeit, különösen, ami a betegségre gyakorolt hatását illeti.

Vagyon és viszontagság

Az Aba prefektúrai kormányzat sajtóközleménye szerint 2011 decembere óta 7,23 milliárd jüant fektettek a letelepítési programba, ami a kormányzattól, a pásztoroktól és bankkölcsönökből folyt be. A prefektúrában 160 gazdaságfejlesztő programot indítottak, leginkább zöldség-, gomba- és gyümölcstelepítésre.

Zhang Huiying, egy tibeti asszony, Changping falu turistaközpontjának verandáján üldögél. Az ő és néhány közelben élő rokonai is pásztorok voltak, de már a turizmusból élnek.

Zhang gyapjúsálakat árul egy feldíszített turistautcán, amit a 2008-as szecsuani földrengés után építettek. Minden házat színes tibeti stílusban festettek ki és az ottaniak hagyományos tibeti öltözéket viselnek. Minden család sálakat, jakhúst vagy más tibeti különlegességet árul és a turistákból él.

Mikor megkérdeztük, vajon tudnak-e a pásztorok alkalmazkodni az új életstílushoz, a nő egyszerűen annyit mondott, hogy a politika miatt muszáj nekik. Ám azt is gyorsan hozzátette, hogy a pásztorok jövedelme emelkedett a költözés után.

Viszont épp ahogy Changping falujában, senki sem mutatkozott az utcákon Songgang-ban. Chen Xiaocong, a járási kormányzat munkatársa elmondta, hogy idén sokat ártottak a turizmusnak a földcsuszamlások, ezért üresebb a falu a szokottnál.

„A földcsuszamlások nem tettek kárt az itteni épületekben, viszont eltorlaszoltak pár Barkam megyébe vezető utat. Azonban, amint megjavítjuk őket, a turisták is visszatérnek," biztosított a nő.

Hong is hisz abban, hogy lassanként fellendül a turizmus. „Nagyon örülnénk, ha elkezdene fejlődni az idegenforgalom," szögezte le. „Mi itt épp csak az üzletág első lépéseinél tartunk. Jelenleg 14 családot jelöltünk ki arra, hogy vendégül lássa a turistákat. Minden jobb lesz, ha beindul az üzlet."

Bár a politikát sok kritika érte, az egykori pásztorok mind úgy nyilatkoztak, hogy a jelenlegi életkörülményeik sokkal jobbak, mint a hegyekben voltak. Ergin is örül, hogy a jobb utak révén a gyerekei könnyebben juthatnak el az iskolába vagy a kórházba.

Viszont szeretné, ha javítani lehetne az alapvető infrastruktúrán. Mostanság is előfordul, hogy nincs áram vagy víz, leginkább amiatt, hogy a rossz időben belefagy a víz a csövekbe.

Igyekszik megszokni új életét is. „Mikor pásztor voltam, házilag készített tejes teát ittunk," meséli. „Az állandó lakhely és a csorda hiánya miatt macerásabb az étkezés, például, ha most tejes teát akarunk inni, be kell menni előtte a városba tejért, ahelyett, hogy megfejnénk egy tehenet."

vivi