Klónok a tajvani hadseregben, zöld autó Kínából, gyilkos jutalomfalat és 50 milliárd tonna mesterséges kínai eső. Ezek a szalagcímek voltak olvashatók az elmúlt napokban a Pekingi Kacsa blogon, amelynek látogatottsága óriási, üzemeltetője és ötletgazdája azonban ismeretlen. Nekem sikerült vele leülnöm egy kávéra. Most Pekingi Zsazsát hallják a Pekingi Kacsáról. (A kollegiális viszonyra való tekintettel tegeződünk.)

Autóval érkeztél a találkozónkra. Ezek szerint vezetsz Pekingben.

Autóval érkeztem, de sofőrrel. Nem vezetek, nincs még meg a kínai jogosítványom. Amikor megérkeztünk Pekingbe, akkor éppen aktuális volt a kínai KRESZ módosítása és még nem készültek el vele. Most kezdek majd el újra vezetni tanulni, de nem szívesen ülök a volán mögé, mert őrült módon közlekednek az emberek.

Főállású blogger (is) vagy, és már az is rendhagyó történet, ahogy ebbe a városba kerültél. Ez egy családi utazásnak az egyik állomása és a feleséged révén jöttél Kínába.

Igen, mi nem először élünk külföldön. Legelőször a Közel-Keleten éltünk, miattam, mert ott dolgoztam; a gyermekünkkel együtt mentünk ki. Majd a feleségem is szeretett volna ismét munkát végezni, így rövid időre hazaköltöztünk. Később Pekingben kapott egy marketing-igazgatói állást egy nagy olajcégnél, így most itt vagyunk. A blog akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már kezdtek rendbe jönni a dolgok, a szállásunk is rendben volt, nekem meg hirtelen nagyon sok szabadidőm lett és az agyamat valahogy le akartam terhelni. Kitaláltam, hogy blogot fogok vezetni arról, amit itt látok. Ez a hely nagyon messze van Magyarországtól és talán másoknak is érdekes lehet. Mondtam, hogy tetszik nekem a „pekingi kacsa" név, elkezdtem csinálni. Több mint egy évvel ezelőtt jöttünk ki, és szerintem hamarosan elérjük az egymillió letöltést. Nem árulok el titkot azzal, hogy a Pekingi Kacsa a blog.hu kiszolgáló oldalain található és az Indexhez köthető, ott nagyon sokat megjelenik. Érdekes, hogy én sosem találkoztam az indexes csapattal, azt sem tudom, hogy kik ők, de innét is hálás vagyok nekik és örülök, hogy átvették a blogot.

A blog a Kínában aktuális híreket veszi át és azokat tálalja speciális köntösben. Mennyire motivál az, hogy ezek a hírek gyakran meglehetősen abszurdak; törekszel-e tudatosan arra, hogy sokkold az olvasókat, vagy az „ez van, ebből lehet" elv alapján dolgozol?

Valóban elindult egy bulváros, kicsit sokkoló vonal. Ennek az egyik oka az, hogy azokat a politikai híreket, amiket mindenhol el lehet olvasni sokkal szakszerűbben és komolyabb tálalásban, azokat én nem teszem föl. Én megpróbálok olyan valóban bulvár jellegű kínai híreket elővadászni, választani, amelyek szórakoztatóak. A blogom mottója is az, hogy ez szórakoztató tartalom, kevés komoly dolog van benne, persze akad néhány tanács is, arra törekszem. Ahogy a nevében is benne van, ez a Pekingi Kacsa, tehát nem feltétlenül kell mindent elhinni, ami ott olvasható. Ugyanakkor kínosan törekszem arra, hogy az összes hírnek legyen valóságtartalma, és azt mondhatom, hogy az ott megjelentek 99%-a igaz és megtörtént,a fényképek hitelesek, de ha mégsem így lenne, akkor azt jelzem. Talán összesen egy vagy két ilyen cikk volt eddig.

Nyilván nem sokkolni akarom az embereket és az ízlésességet is szem előtt tartom. Vannak ezeknél sokkal durvább hírek is Kínából, sokkal durvább képekkel és videó anyagokkal, az esetenként nem szórakoztató, inkább borzasztó netán gusztustalan. Ilyesmit tudatosan nem teszek föl.

Mindig olyat rakok ki, ami egy kicsivel többet ad, mint egy hír: van mögötte valami, egy kicsi plusz, akár egy társadalmi probléma, amin el lehet gondolkodni. Könnyű dolgom van és a sok-sok hírből még szűrnöm is kell. MTI-hírfelhasználó is vagyok, de az eredeti címen sokszor változtatok: durvábbra, figyelemfelkeltőbbre csinálom őket, és úgy tűnik, hogy működik, elég sokan olvassák már.

Így van, és a Klasszik Rádióban is elég sokszor idéznek tőled egy blogokkal foglalkozó műsorban, ahol arról is találgatnak, hogy a szerző vajon maga is Pekingben él-e, vagy csak az internetnek köszönhetően ilyen tájékozott. Szerintem Magyarországról egészen más a kínai történéseket szemlélni; talán az ember olykor azt érzi, hogy nem is lenne jó mindannak a részesévé válni, ami a hírekben áll, te pedig innét Pekingből dolgozod föl mindezt és rengeteg olyan dologról írsz, ami itt történik mellettünk. Egyetértesz-e azzal, hogy a média gyakran felfújja és egészen képtelennek, sőt, élhetetlennek mutatja ezt a világot, ami azért mégiscsak egészen élhető?

Jó a fölvetés, de valahol egészen más a küldetéstudatom ezzel a bloggal. Ha megnézzük a cikkek ritmusát, balanszát, akkor láthatjuk, hogy egyrészt biztosan van benne rettenetes történet, de én ezzel együtt törekszem a könnyedebb feldolgozásra, sőt az ismeretterjesztésre is. Nem olyan régen írtam egy cikket arról, hogy egy gyalogos híd leszakadt a sok turista miatt, belepottyantak a vízbe, elvesztek ugyan a mobiltelefonok, de senkinek nem lett semmi baja. Az eredeti hír szerzői itt megálltak, én viszont továbbmentem, és azt is kifejtettem, hogy miért mennek erre a helyre a turisták olyan sokan, mit lehet látni a környéken. Így mutattam be azt a helyet a tájjal és a tavakkal együtt. Szóval ha ezt az egyensúlyt megtaláljuk, akkor nem csak a szenzációhajhászás lesz a lényeg, hanem az ötletesség is előtérbe kerül. Tehát a Pekingi Kacsa célja nem a botránykeltés, hanem picit, (sőt nagyon) Kína megismertetése:vicces, meghökkentő valami extrával. És szeretik is az emberek olvasni.

Igazi világpolgárként éltetek már a családoddal különböző helyeken. Tanácsolsz valamit másoknak?

Igen, mi egy elég világjáró család vagyunk, elég sokat mászkálunk. Nem vagyunk sokat Magyarországon, legalábbis az utóbbi időben így alakult. Nehéz dolog egy ilyen megmozdulás: azt mondani valakinek, hogy menjen külföldre, hagyja ott a családját, szeretteit, barátait. Azon kell túl lenni, amikor idegen emberek bejönnek a lakásunkba, a szobáinkba, hozzányúlnak a személyes tárgyainkhoz, és ott állunk és nézzük ahogy bepakolják a dobozokba és elviszik egy teherautóval, és utána átmegyünk valakihez aludni. De aki ezt egyszer meglépi, annak a következő mozdulás már nem lesz olyan nehéz. Én azt tudom tanácsolni azoknak, aki még soha nem éltek hosszabb ideig külföldön, hogy el kell menni egyszer hosszabb időre és megérteni, megélni azt, hogy hol vagyunk mi, hova tartozunk mi a világban, hol van a helyünk. Ez a gondolkodásunkban, az arányok megtalálásában is sokat segít; segít, hogy helyre tegyük a dolgokat a fejekben.

(Készítette: K.E.)