Sanghaj egyik legforgalmasabb utcáján egy gyorsétteremben álltam sorban egy órával az Attila című opera utolsó főpróbája előtt. Egy külföldinek segítettem ételt rendelni, mikor egy másik férfi lépett oda hozzá és magyarul köszöntötte. „Ön magyar?"- fordultam felé meglepődve, mire ő még nagyobb meglepetéssel az arcán kérdezett vissza: „Ön is beszél magyarul?!"

A 15. Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztivál és Giuseppe Verdi születésének 200. évfordulója alkalmából november 7-én este mutatták a budapesti Művészetek Palotája és a Sanghaji Nagyszínház koprodukcióját, Verdi Attila című operáját Sanghajban. A látogatásom apropója is ez volt. Mikor elmondtam miért jöttem, új ismerősöm is bemutatkozott:

„Káel Csaba vagyok." Alig akartam elhinni, hogy a velem szemben álló úr a Művészetek Palotájának vezérigazgatója, az Attila rendezője, akivel pekingi stúdiónkban egy héttel korábban telefonos interjút készítettünk. Valóban ennyire kicsi a világ.

„Az Attila a nyugati és keleti kultúra találkozásáról szól" Káel Csaba rendező, a Müpa vezérigazgatója

Ez azért is kiemelkedő esemény, mert a Sanghaji Nemzetközi Kulturális Fesztivál részeként ez a színház felújítását követő első premier. Verdi Attiláját Kínában soha nem mutatták be. Már maga a téma is nagyon érdekes: a nyugati és keleti kultúra egyfajta találkozásáról szól. Bár Attilát, a hunok fejedelmét Kínában nem nagyon ismerik, magukról a hunokról már hallottak. Az ország félt is komoly katonai erejüktől, és a Nagy Fal egy részét is ellenük építették.

Korábban már beszélgettünk együttműködési lehetőségekről a Sanghaji Nagyszínház igazgatójával, akinek ezt a kínaiak számára is érdekes témát ajánlottuk, és igazunk lett. Egy héttel az előadás előtt minden jegy elkelt. Van egy csomó történelmi érdekessége is a produkciónak, ráadásul Verdinek ezt a remekművét méltatlanul keveset játsszák.

A közös munka is igazi kulturális találkozás volt: a jelmezeken a magyar részről Németh Anikó jelmeztervező dolgozott, aki foglalkozik viselettörténettel és –kutatással is; de bevontunk két kínai munkatársat is, akik szintén végeztek kutatásokat a ruházatukat illetően.

Ez év januárjában egy hároméves stratégiai megállapodás született a Müpa és a Sanghaji Nagyszínház között, így várhatóan lesz még kínai-magyar közös produkció Sanghajban. Megtiszteltetés, hogy a Verdi bicentenáriumot Kína Magyarország segítségével hozta össze. Komoly szerepünk van benne, hiszen az olasz gyökereket, amiket a magyar operajátszási kultúra átvett, most közösen Kínában adjuk tovább. Ez egy nagyon fontos küldetés.

Mivel a Művészetek Palotája három éves egyezményt írt alá a Sanghaji Nagyszínházzal és a pekingi Nemzeti Előadóművészeti Központtal (NCPA), így az elkövetkező években várhatóan több operát is színre viszünk.

„Nekem ez nagyon nagy öröm" - Boross Csilla szopránénekes, Odabella

Boross Csilla, a csodálatos hangú magyar szopránénekes három éve járja a világot nemzetközi karrierjének köszönhetően, de a szárazföldi Kínába most jutott el először. 2012 novemberében már énekelt a makaói Puccini-fesztiválon, ahol óriási sikere volt.

„A Pillangókisasszony azért áll nagyon közel hozzám, mert anya vagyok, és az valahogy nagyon bekúszott a szívembe. Érdekes azt bemutatni, hogy hogyan lesz a kislányból önmagát feláldozó asszony: a fejlődését, a változását. Puccini műveiben rengeteg szín van, mindezt megjeleníteni, létrehozni nagyon nagy öröm."

A nyugatabbról érkezett művészeket Kínában járva talán meglepheti a közönség viselkedése, a váratlan reakciók. Amikor erről Boross Csillát kérdezem, azt mondja, nincs miért aggódni.

„Nem lehet elvárni a kínai emberektől, hogy tisztában legyenek mindazzal, amit mi is évszázadok alatt építettünk ki magunknak. Ők mindezt most próbálják meg magukévá tenni, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Én nem lehetek azért mérges, ha valaki akár az ária kellős közepén tetszésének ad hangot, inkább örülni kell ilyenkor, hiszen ez egy pozitív dolog, nem igaz?"

A kihívást mindig lelkesen fogadja. Az Attilában Odabellát alakítja, és mint mondja, ez sokszínű szerep. Az egyszerre harcos és szerelmes asszony szerepében sokat kell játszania a hangjával: színeket és árnyalatokat kell megmutatnia; ehhez két-három fajta szopránhang is szükséges. Annak ellenére, hogy ez nehéz feladat, ő nagyon élvezi.

Bár a sűrű program és a próbák miatt nem volt elég ideje sanghaji városnézésre, a közönséget és az utcai forgatagot látva jószívűnek és kedvesnek tartja a kínaiakat.

„A színházi kollégákkal nagyon jók a tapasztalataim. Odafigyelnek rám, amikor kérek tőlük valamit. Mindent megtesznek azért, hogy az előadás sikeres legyen. Örülök annak, hogy együtt dolgozunk!"

„Remélem, hogy máskor is részt vehetek magyar-kínai koprodukcióban" – Han Peng kínai tenor, Foresto

Az Attilát két szereposztásban játsszák és az egyikben majdnem mindenki kínai. Ők már a magyar művészek megérkezése előtt elkezdték a kottát tanulni. Káel Csaba rendező szerint nagyon lelkesen és magas színvonalon tették magukévá ezt a nehéz darabot. Hang Peng például így fogalmazott:

„Amikor Boross Csilla először hallott énekelni, odajött és azt mondta, Olaszországba kellene mennem tanulni. Nagyon jól megy a közös munka és bízom benne, hogy lesz még alkalmam együtt dolgozni vele."

Az színházat körbejárva helyszínen az alábbi véleményekkel találkoztam.

Most a sanghaji zeneakadémia egyik professzorát hallják.

„Én a nagyszínház törzsvendége vagyok, gyakran jövök ide operát, koncertet hallgatni. Gondolom, hogy a felújítást követő első előadást minden bizonnyal érdemes megnézni. Ráadásul nem nagyon ismerem ezt az operát, ezért eljöttem, hogy tanulhassak tőlük."

„A hosszú tapsból is látszik, hogy mennyire sikeres volt a ma esti előadás, és itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek,aki részt vett benne. Az Attila óriási izgalmat hozott a sanghaji közönségnek. A Sanghaji Operaház mindegyik művésze értékeli ezt az együttműködési lehetőséget, és reméljük, hogy ez a jövőben is folytatódni fog" – mondta Wei Song, a Sanghaji Operaház vezérigazgatója.

„Ez egy kivételesen jó közös produkció, és nem gondolom, hogy meg kellene határoznunk, hogy magyar vagy kínai-e. Ez egy olyan közös munka volt, amibe láthatóan örömmel tette bele mindenki a maga erejét" – mondta Révész Ágota, sanghaji oktatási-kulturális szakdiplomata.

„A zene nemcsak a jelen, hanem a múlt között is kapocs; nemzetek között kapocs, közöttünk, emberek között kapocs, és hiszem, hogy ezen keresztül jobban megismerve egymást lényegesen jobb, egy más minőségű kapcsolatot tudunk kialakítani. Ismét megköszönve ezt a csodálatos estét, nagyon sikeres további együttműködést kívánok" – mondta Jakab István, a magyar Országgyűlés alelnöke.