Sanghajban nincs hiány elegáns fotóstúdiókból, így ádáz harc dúl az avantgárd stílust képviselő fiatal kuncsaftokért.

Októberben egy nagy presztízsű és talán az utolsó állami tulajdonú sanghaji fotóstúdió ajándékkal lepte meg régi megrendelőit, akik így újra átélhetik életük egyik legemlékezetesebb pillanatát.

A promóció lényege az volt, hogy azok a házaspárok, akik megőrizték a stúdióban több mint 25 évvel ezelőtt készített esküvői fotójukat, újra kamera elé állhatnak. A megismételt esküvői fotózás költségét természetesen a hetvenéves Népi Fotóstúdió állja.

A bejelentés óta egymásnak adják a kilincset a stúdióba érkező idős házaspárok.

Du Weihong keze megremegett, amikor elővette a fekete-fehér esküvői fotókat a stúdió logójával díszített három barna papírzacskóból. A fényképek, sőt a zacskók is kiváló állapotban vészelték át az elmúlt 30 évet.

„Sohasem fogom elfelejteni azt az élményt" – meséli az 58 éves férfi.

„Akkor jártam először fotóstúdióban, és ráadásul az esküvői fotózásról volt szó! Folyt rólam a víz, olyan izgatott voltam. Az istenért se sikerült megtalálnom a megfelelő pózt, de a fotós, egy magas ember, türelmesen adta az instrukciókat" – emlékszik vissza.

Du 20 jüant, vagyis mintegy 700 forintnak megfelelő összeget fizetett a három fényképért, ami a közlekedési iparban dolgozó férfi havi bérének fele volt. Az újdonsült párról két fotó készült, egy pedig az ifjú feleségről.

„Akkoriban igazi luxusnak számított a Népi Fotóstúdió. Az esküvői fotózás az egyetlen alkalom, amikor az olyan átlagemberek, mint mi, gondolkodás nélkül nyúlnak a zsebükbe" – teszi hozzá.

Zhang Jianjun, a stúdió vezetőhelyettese 40 éve dolgozik a cégnél, és büszkén mesélt a dicső múltról.

A Qiaoqi Fotóstúdiót egy orosz kereskedő alapította 1940-ben, amit később a cég egyik kínai alkalmazottja vett meg, amikor a kereskedő a hazatérés mellett döntött 1949-ben.

Híres volt európai stílusú díszítőelemeiről, tapasztalt fotósairól és a fekete-fehér képek színezéséről, amik így leginkább olajfestményre emlékeztetnek. A stúdió kuncsaftjai az elit és a kor celebjei voltak.

Az ötvenes években a tervgazdaságnak megfelelően államosították a magáncégeket, vagy félig állami tulajdonba kerültek. A fotóstúdió is állami irányítás alá került, és 1959. október 1-jétől, a Kínai Népköztársaság tizedik évfordulójának napjától Népi Fotóstúdió néven működött.

„A temérdek sanghaji fotóstúdió közül a Népi Fotóstúdió számított a legdrágábbnak, mivel neves fotóművészekkel dolgoztunk és híresek voltunk sanghajias stílusunkról" – mondta Zhang.

Az 1990-es években megjelentek a városban a tajvani magánstúdiók, és egyre nőtt azoknak a száma, akik értettek a digitális fotózáshoz. Ez a Népi Fotóstúdió népszerűségének drasztikus csökkenését hozta. 2010-ben kénytelenek voltak maguk mögött hagyni addigi üzlethelyiségüket, amely a belváros egyik legforgalmasabb és legfelkapottabb utcájában volt, ahol egymást érték a luxusmárkák és a bevásárlóközpontok.

Az üzlet egy kis mellékutca lakónegyedébe költözött, napon sütkérező helyiek és bambuszrudakra kiteregetett ruhák közé. Eltűntek az üzletet hirdető plakátok, és most már csak egy kis cégtábla figyelmezet a fotóstúdióra a mellékutca elején.

„A régi megrendelők közül sokan nem is tudták, hogy új helyre költöztünk, és azt hitték, végleg lehúztuk a rolót" – mondja Zhang.

Tavaly egy sanghaji akcentussal beszélő idős asszony hitetlenkedve hívta fel a stúdiót, és csak a részletes azonosítást követően hitte el, hogy ez ugyanaz a műterem, ahol évtizedekkel korábban a fotói készültek, mondja Zhang.

A 90 éves tősgyökeres sanghaji asszony most az Egyesült Államokban él. A családi fotója, az ezüst- és az aranylakodalom fényképei mind a Népi Fotóstúdióban készültek. 2012-ben ismét Sanghajban járt, és azt tervezte, hogy új családi fotót készíttet, de már csak hűlt helyét találta a stúdiónak.

Ez a történet szülte az esküvői ajándékfotózás ötletét. Több mint ezer házaspár jelentkezett a promóció meghirdetését követően.

Volt egy házaspár, akik az aranylakodalmukat szerették volna emlékezetessé tenni egy új esküvői fényképpel. „Ötven évvel ezelőtt nyugati stílusú öltönyben és mennyasszonyi ruhában álltak kamera elé, de a kulturális forradalom idején az ehhez hasonló öltözéket a burzsoá életmód részének tekintették, és a házaspár kénytelen volt megsemmisíteni a fotókat. Most azt szerették volna visszakapni, amit az élet elvett tőlük" – mondja Zhang.

Gong Lianhong és felesége számára a fotózás szürreális családi élmény volt. A most készült fényképen már 28 éves fiuk is látható.

„Azt terveztük, hogy házasságunk 30. évfordulóját egy új fényképpel ünnepeljük meg" – meséli.

Esküvői fotójuk 1983-ban készült. Felesége a szomszédos fodrászüzletben hozatta rendbe a frizuráját. A férj annyira boldog volt, hogy szinte fülig ért a szája a fotón.

A fia is házasodni készül, és Gong bízik abban, hogy ő is a Népi Fotóstúdiót fogja választani.

Zhang reméli, hogy a promóció kapcsán sokan elgondolkodnak a házasság jelentésén.

„Kína zűrzavaros időszakon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Kemény idők jártak akkoriban, és a házaspárok közül sokan az összetartásnak köszönhetik, hogy felül tudtak kerekedni a nehézségeken. Ezért is becsülik meg a házas életet, és ezért adatott meg nekik a lehetőség, hogy kettesben újra kamera elé állhassanak" – mondja Zhang.

feri