A vetítést követő rövid beszélgetésen találkoztam Wang Chuannal, aki építészmérnök, húsz éve Pekingben dolgozik, és a rengeteg mondanivalója akadt. A beszélgetésünkből hallhatnak most egy részletet.
Wang Chuan korábban is vett már részt filmfesztiválokon,és magyar filmet sem először látott, de a legnagyobb hatást mégis ez gyakorolta rá. Azt mondja, hogy a kínai emberek 80 százaléka az amerikai vagy populárisabb filmeket kedveli, és csak néhányukat érdeklik Az ember tragédiájához hasonló mondanivalójú alkotások. Hivatkozik olyan kínai művész mozikra, ahol európai, japán és dél-amerikai filmeket is sugároznak. Visszaemlékszik arra is, hogy tíz évvel ezelőtt még nagyon kevés embert érdekeltek ezek most pedig már akkora sor várta a pénztárak előtt, hogy nem jutott be a vetítésre.
Mi volt az első öt gondolat, ami a teremből kifele jövet eszébe jutott?
Olyan volt az egész, mint egy történelemóra. Az egyetemi éveimet juttatta eszembe, azt az időszakot, amikor a nyugati építészetről tanultam. Ebben az alkotásban visszaköszönt minden ismeret az őskori barlangrajzoktól kezdve a reneszánszon át az újkorig. Ismerős volt minden, ami egykor az emberiség fejlődésével kapcsolatban megragadt bennem. A bibliai keretszínekről is van véleményem, bár nem tudtam teljesen utánanézni mindennek, némi alapismeretem van. A biblikus színek azt juttatták eszembe, hogy honnan jövünk és hová megyünk, és mi történik a kettő között.
Ezek a kérdések már korábban is megfogalmazódtak bennem, de a film további gondolkodásra késztetett. Választ a kérdésre egyelőre nem találtam, ez egy folyamat, egy feladat ha úgy tetszik.
Wang Chuan egy helyütt érdekes párhuzamot lát a kapitalizmusról szóló, tizenegyedik, avagy a londoni szín és napjaink kínai társadalmi között. Az Ádámot munkásként, Évát pedig polgárlányként megjelenítő jelenet kétségkívül fordulópont a műben, hiszen Madách Imre a jelenét, az 1860-as éveket ábrázolja. A kettejük között kibontakozó szerelem ugyanolyan árucikk csupán, mint minden más a kapitalizmusban: Éva csak azután enged a munkásember közeledésének, miután Lucifer azt mondja neki, hogy egy gazdag lord áll előtte.
A kínai építészmérnök minderről így vélekedik:
Napjaink Kínájában ugyanezt éljük át. A filmben a férfi és a nő találkozásánál jelen van a nő édesanyja is, hogy felmérje, kihez készül férjhez menni a lánya. Ugyanez játszódik le most Kínában. Fontos az illető anyagi helyzete. Az, hogy van-e lakása, autója, pénze. Meglep, hogy talán ez már a 19. században, tőlünk nyugatabbra is így volt. Kínában az emberi kapcsolatok nagy része az anyagi, a gazdasági helyzeten alapul. Tudom, hogy a házasságban a szerelemnek, az érzelmeknek kellene dominálni, de én azt látom, hogy ez másképp van. Nem tudom, hogy Magyarországon például hasonlóképp működik-e.
Ön szerint vakmerő vállalkozás Kínában bemutatni ezt a filmet?
Az az érdekes ebben, hogy a kínai emberek nem egyformán gondolkodnak a világról és annak rendjéről, ráadásul Kínában nem mindenki eléggé iskolázott ahhoz, hogy megértse egy ilyen film mondanivalóját. A barátaim egy része járt Európában és ismerik az ottani kultúrát is, ők sokat olvasnak és tudják hova tenni az efféle művészeti alkotásokat; pontos számokat nem tudok mondani, de ők sincsenek sokan.
Milyennek találta a film humorát?
Furcsának találtam, hogy Hitler és Sztálin mellett Mao Ce-tung is feltűnik a vásznon meglehetősen furcsa ábrázolásban, Lucifer képében. Az pedig végképp meglepett, hogy Magyarországon is ismerik, hogy ott is híres, de örülök neki.
Wang Chuan azonban nem csak ezért örül, hogy részese lehetett a vetítésnek, mert így folytatja:
Ez a filmfesztivál alkalmat adott nekünk, kínai embereknek, hogy jobban megismerjük a világot: nem csak más kultúrákat, de a sajátunkat is. Amikor az első emberpár elkezdi keresni az élet értelmét, az egy nagyon fontos momentum. Olyannyira az, hogy mindenkinek el kellene gondolkodni rajta.
mal |