A 17. században az Alpok mellől különböző európai országokba kerültek a svájci zsoldosok. A háborúktól elfáradt svájciak hamarosan honvágyat éreztek. Ekkor keletkezett köztük egy új szó, a nosztalgia. Ez a nosztalgia együttérzést váltott ki szinte mindenkiben. A külföldre költöző kínaiakban születésüktől kezdve, szinte a vérükben van a nosztalgia, a haza emléke. Ugyanakkor van egy nép, amely maga sem tudja, hogy honnan származott, és hogy hová tartozik. Őket sose jellemzi a nosztalgia, csak az, hogy speciális tehetséggel, vándorolva, menekülve énekelnek napról napra. A sorsuk úgy alakult, hogy minden lelkesedésük, törekvésük a jövőre irányul.

Ezek a cigányok egykor a közép-ázsiai sztyeppén vándoroltak, az indiai szubkontinensen zengett az éneklésük, Bohémiában ropták a táncaikat… Az utóbbi időben a cigányok legtehetségesebbjei eljöttek Kínába is. Köztük például a budapesti 100 Tagú Cigányzenekar tagjai.

Ferenc: Kedves hallgatóink, az imént részletet hallottak a 100 Tagú Cigányzenekar előadásából, amelyet „Kék Duna" címmel október 29-én a Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztiválon tartottak. Cservenka Ferenc műsorvezető vagyok.
Lea: Lea vagyok, a következőkben a sanghaji koncertről számolunk be Önöknek.

Ferenc: Lea, a 15. Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztiválnak a koncertet hirdető plakátján az olvasható, hogy a 100 cigány hegedűs játéka olyan, mintha száz Paganini adna elő. Te jól ismered a klasszikus zenét, ki volt Paganini? És milyen volt a 100 Paganini előadásának színvonala?
Lea：Paganini a világ egyik legnagyobbra tartott, olasz hegedűművésze volt. Játéktechnikáját titokban tartották, életében kevés műve jelent meg, kompozícióinak túlnyomó részét a halálát követően adták ki. A zenei kommentárok Paganinit hegedűvel játszó bűvésznek tartották, Goethe a tűz szellemének minősítette az ördög hegedűsét. Azért kapták a 100 Paganini elnevezést, mert a zenekar minden tagja szólózhat, a hegedűsök éppúgy, mint a cimbalmosok.

Ferenc：Tegnap hallgattam Wang Xuejun kollégánk helyszíni felvételét. Teljesen lenyűgözött, ámulatba ejtett, és annak ellenére letaglózott, hogy nem a legideálisabb körülmények között készült. De így is átjött a hangfelvételen, hogy a koncert kiváló volt. Hallgassuk még a 6. Magyar táncot a 100 Tagú Cigányzenekar előadásában helyszíni felvételről.

Lea：Én sem voltam ugyan ott, de már meglepett a koncert.
Ferenc：Hallgassuk még Buffó Rigó Sándor és Wang Xuejun beszélgetésének egy részletét.

"Mi szívből játszunk, akkor az alkalmazkotóképesség egymáshoz. Tehát ez az, amit a közönség nagyon átérez..."

Lea: A beszélgetésben említett „egymáshoz való alkalmazkodóképesség"-gel csak a cigány zenészek rendelkeznek?
Feri: Majd visszatérünk a kérdésedre, de most hallgassuk meg, a cigányok hogyan adják elő a klasszikus zenedarabokat.

„Mindennap másképp játszunk, ragaszkodunk hozzá, hogy úgy játszunk, ahogy az eredetiben van, nagyon pici eltérés, és ez a pici eltérés, mondják azt, hogy hát ez a cigányos íz. Bármilyen klasszikus darabot játszunk, ennyi a változás."

Lea: Ha a cigány stílusról van szó, akkor semmiképpen nem hagyhatjuk ki a magyar csárdás táncokat.
Feri: Honnan tudod, hogy Gyula ilyen felvételt is hozott nekünk? Most hallgassuk meg Monti Csárdás című művét, és közben emlékezzünk vissza a magyar éttermekben muzsikáló cigány zenészekre és a vidám nótáikra.

Lea: Nagyon tetszik ez a zene! De mi volt a véleménye a sanghaji közönségnek, hiszen ők nem nagyon ismerik a magyar zenét?
Feri: Kínában élő magyarként már több koncerten megfigyeltem, hogy a kínai közönség ma már sokkal jobban érti és értékeli a művészetet, és ami a lényeg, az érzelmeit sokkal jobban ki is tudja nyilvánítani, mint régebben. Hiszen érteni nyilván régen is értették a zenét, de ma már érzik is, hogy a zene mélyén mi rejlik. Hallgassuk meg például a Li Xueyun nevű középkorú nézőt, aki a koncert szünetében mondta el a véleményét a koncertről.

„Különlegesnek tartom e fajta zenét, különösképpen azt, hogy kotta nélkül játszanak."

Feri: Na látod, pont erről beszéltem, hogy a kínai nézők jól értik a dolog lényegét, a cigányzene esszenciáját, sőt modus operandiját is. Most hallgassuk meg, mit mondott erről Buffó Rigó Sándor, a cigányzenekar művészeti igazgatója.
„És ez a fajta zene, amit mi kotta nélkül játszunk, ezt nagyon nagy dolognak tartja a közönség. Debussy, Liszt Ferenc és a többiek mind kifejtették, hogy micsoda nagy kincse ez a cigányzene a magyar népnek, és meg kellene ezt becsülni."

Lea: Ez olyan, mintha a néző és a művészeti igazgató összebeszélt volna! Van még más vélemény is?
Feri: Li Xueyun még azt is említette, hogy kb. 30 évvel ezelőtt egy indiai filmből ismerte meg a cigányok életét.
Lea: A „Karaván" című filmről van szó, ugye?
Feri: Így van. Mély benyomást tett rá a cigányok vándorló élete.

Lea: Még meg sem születtem, amikor itt Kínában a Karaván népszerűvé vált. Viszont annyira híres volt a film, hogy az akkori generációk egyik meghatározó külföldi filmélménye lett. Én is a szüleimtől hallottam a Karavánról, sőt az apám még ma is el tudja énekelni a főcímdalát. A film arról szól, hogy a változó sors és a vándorló életmód ellenére a cigányok is mindig a szép életre és szerelemre vágynak. De hallgassuk meg a következő véleményt, amely talán még megalapozottabbnak tűnik.

„A zenekar által előadott klasszikus művekből szomorkás, az autentikusan játszott vidító zenedarabokból viszont kissé keserédes érzés hangzott."

Feri: Ezt a Yu Xiaoxian nevű sanghaji néző mondta. Gyula nagy tiszteletben tartja ezt a középkorú Yu urat, és véleménye igencsak konvergál vele. A „keserédes" szó nagyon pontosan fejezi ki a cigány nép egész történelmét. Például Magyarországon a cigányok többsége a társadalmi ranglétra alján áll, de a zenei tehetségüket elismerik. A mai 100 Tagú Cigányzenekar megalakulása is legendás dolog a cigányság kultúrtörténetében. De hallgassuk is meg Buffót arról, hogyan alakult meg a zenekar.

„A Cigányzenekar megalakulása egy nagyon híres muzsikus halálához fűződik, ez az ember Járóka Sándor volt..."

Feri: Bár a hegedűművész már régen elhunyt, a temetésén született cigányzenekar máig mindenütt sikert arat. Ugyanakkor a zenekar sorsa igen bizonytalan, nem lehet látni a jövőjét, nem lehet tudni, hogy lesz-e egyáltalán jövője. Két évvel ezelőtt Magyarország módosította a kulturális törvényt, és azóta a kormány már nem támogatja a 100 Tagú Cigányzenekart, ráadásul a pénzügyi válság rossz hatással van a zenekarra, amely így nagyon nehezen működik, nagy nehézségekkel küzd.

„Nem szabad hagyni, hogy ez elvesszen. Ez meg Magyarországnak az egyik legnagyobb értéke, a cigány zene, már most hungarikum. Csak ezt még anyagilag nem igazán ismerik el. Erkölcsileg már igen, de anyagilag még nem."

Feri: Most Lendvai Csócsi Józsefet hallották.
Lea: Szeretnék egy mélyet sóhajtani. Ha ugyanis pénzügyi okból feloszolnék a zenekar, az rettenetes fájdalom, pótolhatatlan veszteség lenne a zeneművészet számára!

Feri: A cigányok és a zenéjük azonban örökké megmarad a világban. A cigányzene, a cigány nép történelmének integráns része, és ez ugyan azt is jelenti, hogy néha bizony nagy viszontagságokon megy keresztül, de én mégis remélem, hogy örökre megmarad a cigányzene.
Lea: Én is remélem, hogy a 100 Tagú Cigányzenekar képes lesz túljutni a nehézségen, és mint a cigány művészvilág színe-java, továbbra is ragyoghat a zenei világban.
Feri: Kedves hallgatóink! Az elmúlt percekben zenés összeállítást hallhattak a 100 Tagú Cigányzenekar sanghaji fellépésről. Köszönjük figyelmüket, a viszonthallásra!
Lea: A viszonthallásra!