0110 pingpangqiu.m4a

Biztonsan tudják, hogy az asztalitenisz a legnépszerűbb sportok egyike Kínában, mondhatni nemzeti sport. A kínai sportolók mindig jó eredményeket érnek el különböző asztalitenisz versenyeken. Idén január 4-5-dikén, Londonban rendezték a 3. Dörzspapíros Pingpong-világbajnokságot. Már a nevéből is látszik, hogy ez nem egy hagyományos pingpongverseny. Vagyon milyen, és mitől érdekes ez a verseny? Mai műsorunkban erre keressük a választ. A dörzspapíros pingpongversenyen a játékosok kötelesek dörzspapírral borított ütőket használni, a hagyományos puha borításúak helyett. Bár a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség nem ismeri el ezt a világbajnokságot, mégis sok profi játékost vonzott az esemény. Ding Yi és Wang Qing korábban a kínai asztaliteniszválogatott tagjai voltak, jelenleg mindeketten Európában élnek. Ding és Wang most először versenyeztek dörzspapíros ütővel. Wang Qing kikapott szlovák ellenfelétől, így nem jutott be a legjobb nyolc közé. Wang őszintén elmondta, hogy szlovák ellenféle tapasztaltabb nála, a dörzspapíros pingponghoz sokat kell még edzenie és versenyeznie. Mint elmondta: „Nagy-Británniában és Németországban is rendeznek ilyen pingpongbajnokságokat, ahol dörzspapíros ütőkkel játszanak. Svédországban tavaly novemberben rendeztek ilyet először. Kínában csak egy-két asztalitenisz klub ismeri ezeket az ütőket. A hagyományos kínai asztalitenisz szempontjából az ilyen ütő csupán egy ütőfa, plusz egy vékony dörzspapír az ütő felületén. Az ilyen ütővel való versenyzéshez külön edzeni kell egy kicsit."

Maxim Smirev már egymást követő hármadik évben győzedelmeskedett ezen a világbajnokságon, de korábban a hagyományos asztaliteniszben is bizonyította kiválóságát. Smirev annak a reményének adott hangot, hogy a dörzspapíros versenyek által egyre több ember beleszerethet a pingpongba. „Kedvtelésből pingpongozok. Ha az ilyen dörzspapíros versenyekkel népszerűbbé válhat a pingpong, akkor az nagyon jó. Kell népszerűsíteni a pingpongot, úgy mint Kínában, de máshol ez nem megy olyan jól. A televíziós közvetítés által egész Európában, sőt a világ minden táján megismerhetik ezt a fajta pingpongot is. A részvételem másik oka persze a díjazás. Szerintem az ilyen dörzspapíros ütőket használó pingpongversenyek fontos szerepet játszanak az asztalitenisz népszerűsítésében."

Maxim Smirev rámutatott ezen versenyek különlegességére, azonban e stílus további fejlődése szerinte attól függ, hogy hogyan sikerül annak népszerűsítése. Mint elmondta: „Ez tényleg olyan, mint egy előadás. A profi asztalitenisz versenyek nem ilyenek, azok túl komolyak. Profi versenyeken nem szabad sört inni, de a dörzspapíros versenyeken lehet. A verseny jövője a szervezőktől függ. Talán egy szervező vállára veheti a versenyt. Nagyon jó lenne, ha találnának tehetséges piacfejlesztőket, akik képesek népszerűsíteni a hagyományos és ezt a fajta pingpongot."

A dörzspapíros pingpongvilágbajnokságot a brit Matchroom Sports szervezte. Luke Riches, a társaság sajtóüggyel foglalkozó igazgatója elmondta, hogy az új sportesemény három évvel ezelőtti első megrendezése óta folyamatosan egyre népszerűbbé válik. Úgy vélte, hogy a hagyományos asztalitenisz versenykez képest ez a verseny még izgalmasabb, és a televíziós közvetítéssel több nézőt vonzhat. Mint elmondta: „Az egyik probléma az, hogy ezt a világbajnokságot semelyik ország asztalitenisz szövetsége sem ismeri el, természetesen az ütők puha borításának hiánya miatt. Tárgyalunk velük, ugyanakkor továbbra is megrendezzük a versenyt. Meglátjuk, hogy milyen szintre fejlődhet. Reméljük, hogy kiváló játékosokat vonzhat, és nagyobb eseménnyé válik ez a világbajnokság. A hagyományos asztalitenisz versenyek nem illenek televíziós közvetítéshez, mert azok túl gyorsak. A nézők nem látják rendesen a labdát, túl gyorsan történik minden, nem izgalmas. A brit tévék szinte egyáltalán nem is közvetítenek pingpongmeccseket. A hagyományos asztaliteniszben az ütő meghatározó szerepet játszik, ám a mi versenyünkben a játékosok technikája kap döntő szerepet."

Luke Riches úgy véli, hogy ha színvonalas játékosokat, például kínai játékosokat szeretne a dörzspapíros versenyekhez vonzani, ahhoz még több versenyt kell tartani, valamint nagyobb összegű díjakat kell felajánlani. „Ha egy évben csak egyszer tartunk dörzspapíros versenyt, akkor lehetetlen, hogy minden kínai játékos ilyen ütővel versenyezzen, ám ha egy évben öt-hat versenyt rendezünk, és minden versenyen többmilliós díjat kínálunk, akkor a kínaiak is jönni fognak. Bár jelenleg még ez a helyzet, ám bízunk benne, hogy a jövőben nagyobb sporteseménnyé tudjuk változtati a dörzspapíros pingpong-világbajnokságot és világszerte tudunk majd versenyeket tartani. Ha a jövőben Kína, Japán és más országok játékosai, több mint 100 versenyző küzd majd több milliós díjért, az nagy munkát jelent majd számunkra, de mi ezt szeretnénk. Reméljünk, hogy majd Kínában rendezhetjük meg a világbajnoki kvalifikációs versenyeket. Bízom benne, hogy ha színvonalas kínai játékosok részt vesznek a versenyen, akkor biztosan jó eredményt érhetnek el."

Valójában az idei világbajnokságon már két visszavonult kínai játékos is részt vett. A két kínai játékos bekerült a legjobb 64 közé. Ding Yi idén már több mint 50 éves. Korábban a kínai válogatott tagja volt, később osztrák színekben versenyzett egy ideig. Ding Yi jelenleg Svájcban él. „Az európai kvalifikációs versenyről jutottam ki, most Svájcban élek. A világbajnokság szervezője mondta nekem, hogy inkább Kínát képviseljem, hiszen kínai vagyok. Így most Kína színeiben versenyeztem."

A hagyományos asztaliteniszhez képest a dörzspapíros pingpong legnagyobb különbsége az, hogy puha borítás nélküli, dörzspapír felületű ütővel kell versenyezni. Ding Yi tapasztalt pingpongjátékosként szintén érdekesnek tartja a versenyt. „Újnak és érdekesnek tartom. Most először versenyeztem ilyen ütővel, a versenyzők többségéhez hasonlóan. Korább nem készültem külön erre a versenyre, nem edzettem borítás nélküli ütővel, csak a kvalifikációs versenyen. A rendes ütőhöz képest így nem lehet csavarni, de a többi támadási és védekezési technika ugyanaz. Most Európában népszerűek ezek az ütők, sokan használják. Otthon, kikapcsolódásképp sokan ilyen ütővel játszanak."

Wang Qing szintén a kínai pingpongválogatott tagja volt. Húsz évvel ezelőtt csatlakozott egy svéd klubhoz, a svéd bajnokságban versenyzett. Jelenleg a svéd ifjúsági válogatott edzője, ám továbbra is versenyez. A dörzspapíros pingpongról úgy véli, hogy gyorsan hozzá lehet szokni a puha borítás nélküli ütőhöz, és lehet ugyanazt a technikákat alkalmazni, mint rendes asztalitenisz esetén. „A régi technikát használom. Jelenleg ilyen borítás nélküli ütővel játszom, úgy érzem, percről percre jobban játszok. Ilyen ütővel lehet nyesni, igazán jobban is, mint a rendes ütővel. Erősen kell támadni, hiszen az ilyen ütővel a támadás fontosabb, csak néha lehet nyesési technikát használni, gyengébb ellenfelek ellen. Ha erősebb ellenféllel játszok, akkor nem hasznos a nyesés."

Wang Qing szerint mindenki számára igazságos az ilyen kemény ütő használata. „Mindenki számára igazságos, hiszen az ütők teljesen azonosak. Jelenleg az asztalitenisz nem nagyon igazságos, mert minden játékosnak más-más ütője van. A kínai pingpongozók egy időben mindig vesztettek a svéd játékosok ellen, mert akkoriban a svéd játékosok által használt ütőfa és annak borítása jobb volt, mint a kínaiaké. Jelenleg megfordult a helyzet, a kínai játékosoknak nemcsak a technikája jobb, az ütőfa, a borítás is jobb. Szóval hogyan győzhetnék le a kínaiakat a külföldi játékosok?"

A dörzspapíros pingpong kínai jövőjéről Ding Yi pozítívan nyilatkozott, és szeretné, hogy ez a fajta asztalitenisz Kínában is népszerű legyen. „Szerintem nem rossz ez a sport, Európában is sokan játszanak ilyen ütővel, kikapcsolódásképp. Kell népszerűsíteni a sportot, asztalitenisz egy időben nagyon népszerű volt. Kínában most is népszerű, a TV-k is előszerettel közvetítik. Ez a fajta pingpong Kínában teljesen új dolog, de szerintem van benne fantázia. Ha a kínai játékosok is fontosnak tartják a dörzspapíros pingpong versenyeket, szerintem borítás a hiánya nem jelent majd problémát."