A Kínában illegális prostitúció fogdát és pénzbüntetést vonhat maga után, azonban az örömlányokat és kuncsaftjaikat akár két év kötelező intézeti átnevelésre is ítélhetik.

A 20 éve bevezetett javító- és nevelőrendszer állítólagos célja, hogy az oktatással, munkával és a szexuális úton terjedő betegségek kikúrálásával segítsen a prostituáltaknak és klienseiknek „megszabadulni rossz szokásaiktól és új életet kezdeni."

A harmincas éveiben járó Yue szerint, akit 2012-ben, Tianjinban utaltak be egy ilyen központba, a szigorú szabályokkal, pocsék ételekkel, szóbeli bántalmazással és monoton fizikai munkával terhelt rendszerben a fogvatartottak „úgy éltek, mint a kutyák".

Sok egykori bentlakó és aktivista állítja, hogy a börtönszerű intézet olyan, mint egy profitorientált gyár, amit a közbiztonsági szervek kényszermunkával tartanak fenn.

Mióta Kína novemberben eltörölte „az árnevelő munkatáborokat", sok törvényhozó, ügyvéd és nemi betegség szakértő érzi úgy, rég eljött az ideje a hasonlóképpen elhibázott átnevelő-intézetek megszűntetésének is.

Kezdetek

Kína a népköztársaság megalapításakor tiltotta be a prostitúciót. Viszont az ipar, ami gyakorlatilag évtizedekre eltűnt, a nyolcvanas évek nyitás és reformpolitikája bevezetése után újra felvirágzott. Egy országos razzia után, néhány város, köztük Sanghaj és Peking kísérletképpen bevezette az átnevelő-intézeteket.

1991-ben az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága hivatalosan is beiktatta a rendszert, ami lehetővé tette a prostituáltak és kuncsaftjaik 6 hónaptól 2 évig terjedő átnevelésre utalását, hogy ott „felvilágosítsák őket, hassanak rájuk és megmentsék őket".

Sok efféle intézetet építettek országszerte. 1993-ban az Államtanács olyan dokumentumot adott ki, amely értelmében az elítélteknek vagy rokonaiknak kell fedezniük a bentlakás és orvosi ellátás költségeit.

Ám jogi szakértők szerint a rendszer ma már nem életképes. A 2000-ben bevezetett törvényekre vonatkozó törvény szerint, jogszabálynak kell szabályoznia az állampolgárok szabadságát érintő intézkedéseket és büntetéseket.

„De az intézkedések és döntések nem törvények," jegyzi meg Liu Wei ügyvéd, aki éveken át az AIDS kezeléséhez és megelőzéséhez kapcsolódó ügyekkel foglalkozott Pekingben.

Sőt, a közbiztonsági intézkedésekért kiszabott büntetésekre vonatkozó törvény egy 10-15 napos fogdát és egy ötezer jüant nem meghaladó pénzbüntetési tételt szab ki azokra a felnőttekre, akik szexet árulnak vagy vesznek, egyáltalán nincs szó benne nevelőintézeti elzárásról.

Liu Renwen, a kínai társadalomtudományi akadémia jogászprofesszora is egyetért ezzel. „Ebben a rendszerben a rendőrtiszteknek korlátlan hatalma van eldönteni, kit zárnak be és mennyi időre. Játékosok és bírák is egyben, ami könnyen vezet korrupcióhoz," mondja Liu.

Yue viszont azt meséli, hogy a szabadság megvásárolható. Azt állítja, 3 hónap elteltével szabadon engedték, miután 50 ezer jüant, szinte az összes megtakarítását kifizette egy rendőrnek.

Két fázison esik át egy gyanúsított a nevelőintézeti rendszerbe kerülés előtt: letartóztatása után 24 órán belül kihallgatják egy rendőrőrsön, majd maximum 15 napos elzárást kap, ha a szabálysértés bebizonyosodik.

„De ha a barátaik vagy rokonaik felhasználják a kapcsolataikat és azonnal lefizetnek valakit, 24 órán belül elengedhetik őket anélkül, hogy bármiféle szabálysértésnek nyoma maradna," meséli Yue.

Egy gyors elbocsátó-cédula ára általában 30 ezer jüan, de akár 50 ezret is elkérhetnek azért, hogy a rajtakapott szabályszegőt ne küldjék intézetbe, állítja a nő.

Eredménytelen intézkedés

Az Asia Catalyst, egy Kelet- és Délkelet-Ázsia egészségügyi és emberi jogi helyzetével foglalkozó New York-i nonprofit szervezet decemberi beszámolója azért kritizálta a rendszert, mert túl keveset tesz a prostitúció felszámolásáért, viszont további anyagi terheket ró az alacsonyabb társadalmi státuszú szexmunkásokra.

A 30 szexmunkás meginterjúvolásával készült jelentés szerint az átnevelő-központokban a hétköznapi cikkek ára kétszer-háromszor magasabb a piaci árnál.

A válaszadók szerint a bentlakók ritkán részesülnek hasznos képzésben, mégis napi 9 órát dolgoznak: játékokat készítenek, eldobható evőpálcikákat csomagolnak, vagy éppen fokhagymát pucolnak.

Munkájukat nem fizetéssel, hanem pontokkal honorálják, amelyek összegyűjtésével, elvben, előbb szabadulhatnak.

Minden szigorú napirend szerint zajlik, még a mosdóba menés is.

A férfiakat és nőket elkülönítik egymástól. A kétemeletes házban, ahol Yue élt, kb. 250-en laktak, 12-15-en egy szobában, idézi fel a nő.

„Az étel egyszerű volt: sok éve megvásárolt rizs és vén zöldség. Volt főtt hús és kolbász is, de azért külön fizetni kellett," meséli.

Más szabálytalanságok is előfordultak.

A Legal Mirror decemberi beszámolója szerint egy tianjini intézet 200 jüant számolt fel a baráti vagy rokoni látogatásokért, bár nem indokolta meg, miért. A látogatók nem vihettek be ajándékokat, a központ boltjában kellett megvásárolniuk őket, jóval drágábban.

Liu Yueguo, a Liaoning tartományi közbiztonsági hivatal egykori tisztviselője azt is megosztotta a sajtóval, hogy a szexuális nevelőintézeti bentlakó-kvóta és bírságkvóta elérése érdekében sok rendőr csalt csapdába gyanúsítottakat.

A hatóságok nem hozták nyilvánosságra a központokra vonatkozó statisztikákat, viszont egy a kínai népi közbiztonsági egyetem magazinjában közzétett 2005-ös cikk szerint, akkor 200 ilyen intézet volt, ahol 40 ezer embert tudtak fogva tartani.

Sok régióban, köztük Liaoningban és Shandongban is új szabályokat vezettek be, amely értelmében büntetlen előéletűeket, illetve egyedülálló szülőket nem lehet az intézetbe utalni, de ezeket kevesen tartják be.

Yue lánya csupán 4 éves volt, mikor elzárták, így a nevelését kénytelen volt idős, látássérült édesanyjára bízni.

A legalapvetőbb probléma viszont az, hogy a rendszer kudarcot vallott abban, hogy ezeket az embereket jó útra térítse, állítják a szakértők. Az Asia Catalyst felmérése szerint mind a 30 meginterjúvolt prostituált visszatért korábbi tevékenységéhez, miután szabadon engedték.

„Szakképzés, segély vagy munkalehetőség biztosítása híján újra magukat kellett árulniuk," mondja Pan Suiming, a Renmin Egyetem szexualitás- és genderkutató intézetének igazgatója hozzátéve, hogy a legtöbb szexmunkás már eredetileg is a szegénység vagy alacsony képzettség miatt kerül az iparba.

Pan szerint a rendszer semmilyen hatást nem gyakorolt a szexiparra. Az Egészségügyi Világszervezet 2010-ben 6 millióra becsülte a kínai szexmunkások számát, hangsúlyozva, hogy a szexipar gyorsan bővült az elmúlt évtizedben.

„Hogy gyorsan visszafizethessék a kenőpénzre és a bentlakási költségekre felvett kölcsönt, sokuk arra kényszerül, hogy olcsóbban bocsássa áruba a testét," meséli Ye Haiyan, a kínai női jogok nonprofit központjának alapítója.

Gao Zicheng ügyvéd és a pekingi városi népi gyűlés küldötte is a rendszer eltörléséért emelt szót, azzal érvelve, hogy a nevelőintézeti elzárás sokkal keményebb, mint a nyilvános próbaidő, fogda vagy rövid börtönbüntetés.

„A próbaidőt, ami 3 hónaptól 2 évig terjedhet kisebb vétségek esetén, otthon is be lehet tartatni, ami nagyobb szabadságot ad annál, mintha valakit bezárnánk egy intézetbe," hangsúlyozza.

Másokat pedig az aggaszt, hogy a helyi hatóságok törvénytelenül arra használhatják a javítókat, hogy „megbüntessék a bajkeverőket".

2011. december 26-án a rendőrség lerohanta Xian Yaojun házát a Guangzhou-hoz tartozó Xiancun falujában és elvitte. Xian háza ún. „szögház" volt, azokat a lebontásra ítélt házakat nevezik így, amelyeket nem hajlandóak elhagyni a lakói. A rendőrség azt állította, hogy a birtokában van egy prostituált vallomása, miszerint Xian egy hónappal korábban szexuális szolgáltatásokat vett tőle, aztán a férfit 12 hónapra bezárták egy javítóba. Xian mindvégig azt hangoztatta, hogy koholtak a vádak.

Pár héttel később Lu Haichuant, a falu egy másik szögházának a lakóját szintén elfogták és hasonlóan megbüntették prostitúció igénybevétele miatt. Közel egy évnyi elzárás után, mindketten aláírták a beleegyezési nyilatkozatot házuk lerombolásához, aztán 2012 végén „jó magaviseletért" szabadon engedték őket.

Néma felháborodás

Bár hasonlóan problémás, a szexuális nevelőintézeti rendszer beszüntetését követelők hangja sokkal halkabb, mint azoké, akik az átnevelő munkatáborokat számolnák fel.

„Ahhoz a mozgalomhoz sokkal többen csatlakoztak. A kurvák erkölcsileg egyébként is hátrányban vannak. Az érintettek nem merik nyíltan és hangosan kritizálni a rendszert," mondja Liu Renwen. Bár felismerve a rendszer életképtelenségét, néhány hatóság már eddig is csökkentette az intézetek számát, sőt, néhányat be is zárt, teszi hozzá.

Yu Mingyong, a guangzhoui középső népi bíróság alelnöke és Xiao Zhixiong, a bíróság közigazgatási paneljének a feje szintén elismerte, hogy a rendszer idejétmúlt. Egyre kevesebb embert küldenek a nevelőintézetekbe és a rendszer végül lassan kimúlik, állítják mindketten.

Mások is szembeszálltak már a rendszerrel. Nemrégiben Yu bírósága nyilvánosságra hozott egy ügyet, amelyben a guangzhoui rendőrség és egy Pan nevű férfi voltak érintettek. Pant prostituált szolgáltatásainak igénybevételéért egy 15 napos elzárás után 6 hónap javítóintézetre kötelezték.

Pan megnyerte az ügyet és a nevelőintézeti büntetést szilárd bizonyíték hiányában visszavonták.

Néhány javítóintézet igyekszik segíteni. Egy közelmúltbeli beszámoló szerint a ningboi központ például vállalatokat hívott meg, hogy helyben tartsanak állásbörzéket, amivel az elmúlt 22 évben több mint nyolcezer nő életét sikerült új irányba terelniük.

A szakértők szerint a javítóintézetek helyébe közösségi rehabilitáló rendszer kellene, amely ingyenes egészségügyi ellátást és szakképzést biztosít a szexmunkásoknak.

„Ám a közösségi alapú rehabilitációnak az önkéntességen, egyenrangúságon és együttérzésen kell alapulnia," hangsúlyozta Ye.

vivi