laotoulaotai |
Liu visszaemlékezett iskolás korára, amikor a tanárok mindig azt mondták neki:
"Ha jól el tudod sajátítani a matematikát, a fizikát és kémiát (hiszen a huszadik században e három volt a legfontosabb tantárgy a kínai középiskolákban), akkor hozzászokhatsz mindenütt a világon." A mondás mély benyomást tett a kisfiúban és ez lett az álma. Liu felesége, Cai Songmei is egy földrajzrajongó. Körülbelül húsz évvel ezelőtt a pár véletlenül nézett meg egy BBC által készített dukumentumfilmet, az „Utazás a világ körül nyolcvan nap alatt" címűt, aminek hatására először gondolkodtak el azon, hogy Kínán kivülre, külföldre látogatnak.
„Csak nyolcvan nap alatt utazhatjuk át a világot! Csodálkoztam ezen a tényen"- idézi fel Cai.
Több mint harmincévnyi munkával töltött időszakukban Liu és Cai majdnem egész Kínát bejárták, ezért elég tapasztalatuk van az egyénileg szervezett utazásban. De csak nyugdíjazásuk után el kezdtek el külföldre látogatni. Mind a ketten rendőrként dolgoztak, ezért bátrabbak és eltökéltebbek, mint az általános utazók. Ezt a sajátosságot jól magyarázza az egyik választott célállomásuk, az Arany Háromszög övezet. A háromszög alakú terület Thaiföld, Mianmar és Laosz között található, ahol ópiumot és más drogokat termeltek és árultak a huszadik században. Az utóbbi években több kínai filmben is az Arany Háromszög övezetben történteket írják le. Az emberek mindig kíváncsiak erre a misztikus és rémisztő zónára. Persze nehezen határozták el, hogy ide mennek.
„Megmondom őszintén, hogy én is tétováztam, nem tudtam, hogy a helyzet milyen lesz."
De erős kíváncsisággal és kalandvággyal mégis elmentünk a thaiföldi Mae Salong területre.
„Ennivaló és hotel található ott? Lesznek rablók vagy fegyveres támadások? Semmilyen információnk sincs"- mondta Cai
Amikor megérkeztek Thaiföld 1,100 kilométeres Mae Salong területére, teljesen más volt a látvány: egy csendes és szép kisfalu.
„Az emberek és gyerekek az utcán nagyon vidámak voltak. A thaiföldi vízifesztivál alkalmából a helybéliek vizet locsoltak ránk. Mi természetesen élveztük a különleges thaiföldi ünnepi hangulatot."
A Kuomintang vezetőinek utódjai közül sokan laknak itt, és majdnem mindenki tud kínaiul beszélni. Liu egy kínai hotelben lakott. A tulajdonos apja egykor Kuomintang-tag volt. Bemutatta a falut és a Kuomintang seregének történetét a párnak. Liu és Cai egyáltalán nem érezték veszélyesnek vagy rémisztőnek, noha korábban mindennek éppen az ellenkezőjét gondolták. Ez egy egzotikus hegyoldal a természetben, egy ideális hely a pihenésre; friss a levegő, fölszolgálnak biotermékeket és tevékenységeket szerveznek.
A hotel tulajdonosával folytatott beszélgetésből megértették, hogy milyen fontos egy hely történelmét ismerni, ha odautaznak.
Liu maga is mondta, hogy náluk az utazás nem csak azt jelenti, hogy szép helyeket látnak, hanem a helybeliek életét és helyi körülményeket is.
„Nem csak a látnivalókért megyünk, többé-kevésbé ellátogatunk a helyi történelmi nevezetességekhez, kíváncsiak vagyunk a helyiek életére, valamint a közlekedésre és közbiztonsági helyzetre is. "
Az utazás közben megismert emberek is jó tapasztalat számukra. A pár máig emleget egy francia családot, akikkel a vietnami Hanoi egyik szállodájában találkoztak. Azon a napon Liu és Cai Saigonba terveztek menni vonattal. Amikor reggeliztek, találkoztak egy franciai kislánnyal, aki a karjában tartott egy kisbabát. Cai angolul kérdezte meg a kislánytól, hogy kivel és miért ment oda. A lány azt mondta, hogy a szüleivel járja be a világot, és Hanoiból más városokba is mennek. A karjában az öcse aludt, amíg a szülei és a két bátyja pihent. Ami megijesztette a párt az az volt,hogy a csecsemő csak három hónapos volt, és is vidék magukkal a világkörüli útra. Nem tudták elképzelni, hogy milyen nehézség fog adódni a családban. Cai azt mondta:
„A legidősebb fiú nem ment iskolába? Hogyan tudják megoldani a négy gyerek és két felnőtt közös utazása során fölmerülő nehézségeket?"
Minden családtag egy hátizsákot és egy bőröndöt vitt. Rövid beszélgetés után csatlakoztak a kislány családjához; Liu és Cai meg voltak hatódva.
„Mondtam férjemnek, hogy ne féljünk a lehetséges nehézségektől. Ehhez a fraciai családhoz képest nekünk semmi gondunk sincs."
Néhány évnyi utazás után nagyon megváltoztak a pár ismeretei a világról.
A legmélyebb benyomást az ember lelkedése és barátságossága tette rájuk. Bár az utcán, a látványosságnál vagy az éttermekben a külföldiek mindig mosolyogtak rájuk, mindig szívesen segítettek nekik.
„Először egy kicsit szokatlan volt, de azután kedvesek és lelkesnek voltak. A mosoly enyhítette az aggodalmunkat az ismeretlen miatt az első külföldi utunk idején. Mi is visszamosolyogtunk rájuk. Úgy gondoljuk, hogy a világban harmónia van. Ez az egyik legnagyobb érték utazásunkban. "
Talán ezért szeretnek utazni az emberek. Nem utazhatjuk be az egész világot egy élet alatt, de ahol már voltunk, ott a helyi emberek megismerése a legfontosabb érték nekünk.
Mint ahogy egy ősi kínai mondás tartja: olvass sokat és utazz minél messzebbre.
Ez a két legfontosabb dolog az életben. A világot önmagunkban kell megtalálni, ahogy Liu Zhiming és Cai Songmei tették. Amikor új embereket ismersz meg és meghatódsz közben, akkor rájössz, hogy a világ szebb mint amilyennek gondolod.
(Írta/fordította: Jin Shiyu)
