A Peking város szívében lévő Zhongshan parkban néha néhány száz, néha pedig ezernél is több ember gyűlik össze, férfiak és nők egyaránt. 40 és 50 között vannak, csoportosan ülnek, zsámolyokat visznek magukkal, ami elé egy papírt helyeznek amin a nevük, nemük, munkahelyük, bevételük szerepel; az, hogy van-e saját lakásuk, és az, hogy milyen párt keresnek. Ez hasonlít az állásbörzéhez, az itt összegyűlő emberek gyermekeik számára keresnek házastársat. Nem csak Pekingben, hanem más városokban is szokott lenni ilyen találkozó, ahol az idősebbek gyermekeik számára cserélnek információt egymással, s az ilyen találkozókra jellemző, hogy az, aki párra vár, sosem jelenik meg.

Zhou úr egy szülő. „A találkozón a szülőknek három szabályt kell követniük. Az első az, hogy csak szülők vehetnek részt az ilyen találkozón és beszélgetésen, a gyerekek más rokonai nem. A második, hogy a gyerek telefonszámát nem adják ki egymásnak a biztonság kedvéért. A harmadik pedig, hogy nem teszik estére a gyermekek találkozóját, az mindig nappal és nyilvános helyen történik."

Zhou úr a fia helyett szokott a Zhongshan parkba járni, aki 1982-ben született. Korábban a Pekingi Munkások Szakszervezete szervezett ott ilyen találkozókat, ő már akkor kezdett el járni a fia helyett. Azóta több mint tíz év telt el, s mint Zhou úr mondja, mindig sok szülő gyűlik ide, s közülük sokan találták gyermeküknek megfelelő házastársat. Zhou úr szerint nagy előnye egy ilyen találkozónak, hogy a szülők mennek el gyermekek helyett szerelmest találni.

„Azért nagyon jó egy ilyen találkozó, mert a szülők - idős emberek lévén - első pillantásra meg tudják különböztetni a jó embert a rossz embertől, a pekingit a vidékitől. Először a szülők beszélik meg a részleteket, és ha minden világos és megfelelő, akkor ezután kicserélik a gyerekek elérhetőségét és szerveznek nekik egy találkozót. A gyerekeknek általában nincs idejük, ezért mennek el a szülők, így a gyerekeik a munkahelyükön maradhatnak. A szülők megbízhatóbbak, mint az internet. Ezért is szeretem az ilyen rendezvényeket."

Az internet hatékonyságának és egyre szélesebb terjedésének köszönhetően az utóbbi években a szerelmet keresők közül egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel, ennek eredményeképpen néhány internetes portál is akad a piacon, ahol egyre többen regisztrálnak és próbálnak szerencsét. Azonban Zhou úr szerint azok, akik nem járnak szerencsével a weboldalon, végül a parkban kötnek ki. Mint mondja, akik elmennek, azok általában a weboldalon is leadták a nevüket és más információkat, de nem jártak sikerrel, így végül a parkbeli találkozóra térnek vissza. A találkozón újságírónk arra is fölfigyelt, hogy nem csak az úgynevezett lemaradtak járnak a parkba (ők azok, akiket eddig nem választottak ki, így egyedül maradtak), hanem mellettük még az 1985, sőt az 1990 után születtek is itt keresnek maguknak párt.

Chen Xiaomin professzor kutatási területe a házasság és a család. Úgy véli, hogy ez a tendencia az egész társadalom pszichológiai állapotát tükrözi.

„Korunk nagy szabadságot biztosít nekünk, s egy ilyen társadalomban szabadon kellene párt választanunk, ehelyett most szorongva választunk a házastársat. Vajon miért érinti ez a helyzet a '90-es évek születettjeit is? Szerintem talán azért, mert jelenleg túl nagy a nyomás az úgy nevezett lemaradt nőkön: a fiatal lányok a hetvenes-nyolcvanas években született idősebb nőktől vették át azt a gyakorlatot, hogy ha nem találnak maguknak időben férjet, akkor majd ők is le fognak maradni, és ez nagy félelmet kelt bennük. "

Chen professzor azt találta, hogy a lemaradt nők-fogalom igazából azt a hagyományos kínai koncepciót tükrözi, amely szerint a nőknek egy adott életkorban férjhez kell menni, a férfiaknak pedig nősülni kell. Emiatt később házasodó emberek ezen a területen hátrányos helyzetbe kerülnek. Chen Xiaomin elmondta:

„Az emberek jelenleg pragmatikusabban választanak házastársat mint valaha; ez főleg a '90-es években születettekre igaz. Természetesen ebben gazdasági hatások is vannak, ám ebben az is látható, hogy az egész társadalom kissé nyugtalan és zavaros, és ez nem csak az idősebbekre, hanem az igen fiatalokra is jellemző."