„A Díszek nagyok aranyosak és nosztalgikusak. Amikor először voltam itt, elcsodálkoztam ezen a falon" – monda az üzlet egyik vevője. A falon, amiről beszél, polcok találhatók, amiken több száz használt polaroid és filmtekercses fényképezőgép sorakozik. Ezek a fényképezőgépek őrzik Liu Yang pekingi életének emlékeit.
ershouxiangji |
Liu már gyermekkorában nagy rajongója volt az irodalomnak és a művészeteknek. Fiatalságról szóló regényeket olvasott, fényképészetet tanult a bátyja gépe segítségével, magnószalagon popzenét hallgatott és leveleket írt a barátainak. A kis faluban, ahol Liu Yang született senki sem volt, akivel ezeket meg tudta volna beszélni. Liu Yang családja nem tudta egyetemre járatni a fiút, ezért Liu nem is akart egyetemre menni. A felvételi vizsgát ugyan letette, de utána Pekingbe, a fővárosba ment, ahol számtalan munkalehetőség van. Az első néhány hónapban biztonsági őrként dolgozott egy lakóparkban, mert ehhez a munkához nem tartoztak elvárások. Minden nap nyolc órát kellett dolgoznia, de mindig túlórázott is. A lakás ahol lakott, emeletes ágyakkal volt tele.
„Nyáron nagyon hideg volt a szobában, este pedig csak fűtéssel tudtam aludni"- mondta Liu Yang.
Liu Yang azt mondja, biztonsági őrként nem volt unalmas élete. Nem régen élt a városban, amikor elkezdett ismerkedni, barátokat szerezni. Mindig üdvözölte a lakókat és beszélgetett is velük.
„A lakók közül ketten jó barátaim lettek, akik meghívtak magukhoz."
Liu Yang a feleségével, Cao Huiminnal is ekkor ismerkedett meg.
„A biztonsági őri munkám legfontosabb része az volt, hogy megismerkedtem a feleségemmel"- mondta Liu Yang mosolyogva.
Cao Huimin nővér-gyakornokként dolgozott és ugyanabban az épületben élt. Liu Yang munka előtt és munka után mindig kedvesen üdvözölte őt. Cao Huimin úgy gondolta, Liu Yang abban különbözik a többi barátjától, hogy sokat tudott az irodalomról, a zenéről és a fényképészetről. Ez Cao számára vonzó volt.
Valójában munka közben Liu Yang nem mondott le az irodalom és a zene szeretetéről. A biztonsági őrök kollégiumában Liu Yang ágya egy kicsit magasabb, mint a többieké, mert Liu Yang alatta tartja a könyveit, a magnószalagait, a naplófüzetét és a leveleit. Szerinte ezekhez a hobbikhoz ragaszkodni kell.
Két évvel azután, hogy Liu Yang egy vásárban megvette az első sirály márkájú tekercsfilmes fényképezőgépét, megváltozott az élete Pekingben. Liu Yang felismerte, hogy bár szeretett fényképezni, arra munka közben nem volt elég ideje és a fényképezőgép is drága. Viszont mindezek a vásárban viszonylag olcsók, ezért Liu a következő két hónapban vett néhány filmes fényképezőgépet. Egy nap az interneten látott egy hirdetést arról, hogy valaki lejárt filmeket árul. Egy film ára átlagosan tíz jüan, de a hirdetésben csak három jüan volt. (A két vagy három éve lejárt film még használható.) Liu az eredeti ár kétszereséért az interneten adta el a tekercseket: egy hónap alatt több mint kétszáz filmet adott el és tekercsenként három jüant keresett rajta. Ekkor vette észre, hogy a használt eszközökkel való kereskedés jó lehetőség neki.
„Rájöttem, hogy más lehetőségem is van, hiszen a használt fényképezőgépeket is el tudom adni valakinek. Akkoriban kezdtek népszerűvé válni a filmtekercses gépek a fiatalok körében. Ha föltettem a gépem információit a netre, általában egy vagy két nap alatt el tudtam adni azokat."
Így fejlődött Liu Yang kis üzlete az interneten és 2012-ben megalapította Spring Cameras nevű kis boltját is Pekingben, ahol polariod és filmtekercses fényképezőgépeket árult.
„2012-ben nem volt polariod és filmtekercses fényképezőgépekre szakosodott üzlet Pekingben, sőt az egész országban sem. Csak fényképészeti kellékeket árusító nagy bevásárlóközpontok voltak, ahol senki sem beszélget az emberrel hacsak nem vesz valamit. De ha valaki belép az én boltomba, először a fényképezőgépes falat és a könyveket látja meg, aztán kíváncsi lesz a többi használt cikkre is. Sokan a barátaiknak is meg akarják mutatni a boltot."
Egyre több amatőr fényképész látogatott Liu boltjába, és sokan a barátaivá váltak. Valójában az internetes boltjával csak feleannyi a költsége, mint a hagyományos üzletével.
Liu Yang kulcsproblémája mostanában az, hogy növelni szeretné a népszerűségét és az eladási számait. A polaroid film előhívásának sokkal magasabbak a költségei, mint a digitális fényképezőgépeknek. A fiatalok sokat fizetnek a filmekért, ezért fontos az üzlet népszerűsítése a fiatalok között is.
Liu Yang mostanában szabadtéri fényképészeti programokat rendez, ahol megtanítja a résztvevőket a tekercsfilmes fényképezőgépek használatára, eszmecserét folytat az amatőrökkel és közben a saját fényképészeti készségeit is fejleszti. Liu Yang már nyolc éve él Pekingben. Biztonsági őrként dolgozott, kollégiumban lakott, virágszállítással is foglalkozott és még az egyjüanos buszjegyről is lemondott és gyalog ment haza. Liu Yang már megtapasztalta az élet édes ízét, ezért most fényképekkel akarja dokumentálni mindazt, amivel ötleteket adhat az embereknek és igyekszik minél többükkel megszerettetni a fényképészetet.
(Írta/fordította: Jin Shiyu)
